„Elszemtelenedtem, hogy mégse fogok meghalni” (Élet és Irodalom)
„Valóban, nyelvészként látom, hogy az emberek idős korukban évezredek óta kijelentik, hogy a nyelv romlik, mert amikor ők voltak fiatalok, még szépen beszéltek, de ma már… Az ókori szerzők is így gondolták. A novellák fiatalkorba helyezése talán ellenszer az öregség ellen, ezt nem tagadom. És nincs bennem elég bölcsesség ahhoz, hogy az öregkorról írjak. Az nagyon nehéz. De ha egészen őszintén kell válaszolnom: nem érdekelnek az öregek.” […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Kovács Bálint, Élet és Irodalom, 2020. november 12. 2020-11-12 14:14:45
|
 |
|
|
A filozófus eddig ismeretlen arca
Ancsel Éva, a neves filozófus, legendás tanáregyéniség 1989-1990-ben magnóra mondta az életét lányának, Gimes Katalinnak. A beszélgetések rendszertelenül folytak, s céljukról - mintegy...
|
|
|
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
|
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|
