Hol végítélet, hol álarcos buli - Takács Zsuzsával az örökké létező kamaszlányról (Népszava)
(kiadvány: Spirálfüzet)

Olyan ember, akit mindenki szívesen választana pótnagymamájának, vagy épp barátjának. Aki lázadó hevületéből, nyitottságából és játékos kedvéből mit sem veszített. Csoda hát, ha most kamaszlányversekkel jelentkezett? Takács Zsuzsa Kossuth-díjas költővel beszélgettünk új kötetéről, a Spirálfüzetről, melyben Turi Lilla formálta látvánnyá a kamaszlányok érzés- és gondolatvilágát.

Két hete ünnepelte 83. születésnapját, s egy múlt évi interjúban arról vallott, életvégi válsággal küzd, amit a Covid-helyzet tovább erősített, most mégis kamaszlányként jelenik meg előttünk. Ez a szerepjáték menekülés a múltba, az emlékekbe, egykori vágyakba, tervekbe vagy már a számadás része?

„Mindig volt egy titkos életem, és mindig ez volt az igazi.” Ha a saját életemre vonatkoztatom Kertész Imre sokat idézett mondatát, ez az állítás a kamaszkoromra különösképpen igaz. A szerepjáték lehetősége pedig ajándék. Minden művész él vele. Én képzelt és részben saját énem nevében írtam ezeket a verseket. Képzeljük el, hogy egy 16 év körüli kamaszlány (az ötvenes évek közepén-végén) kócos hajjal, feldúlt arckifejezéssel kezében nyitott könyvvel, holdkórosként átvonul a lakáson szülei vendégei között, akár Hamlet a színpadon. Az egykori gimnazistalány bennem és a könyv lapjain ma is létezik. Ahogyan én vagyok, illetve voltam műfordítóként a portugál Pessoa, a spanyol misztikus Keresztes Szent János, az örmény Szevak vagy Petrarca és a katalán Espriu. Számomra a vers (versírás) nem menekülés valahonnan-valahova, hanem lehetőség, újjászületés, szüntelen jelenlét. Az új-régi kötet, a Spirálfüzet utolsó versének „szerzőjét” az a hit élteti, hogy minden, ami volt, örökké létezik. Osztozom vele ebben a képtelen feltételezésben. Az első rész képzelt szerzője mára már nagymama, a második szerző pedig az egyetemista-unoka. Talán maguk sem tudják, mennyire hasonlítanak egymásra.

E két kamasz mennyire van jóban egymással vagy inkább hadakoznak, netán idegenül méregetik, sztoikusan figyelik a másikat?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Marik Noémi, Népszava.hu, 2021. 12. 04.

 

2021-12-04 13:33:07
A filozófus eddig ismeretlen arca
Ancsel Éva, a neves filozófus, legendás tanáregyéniség 1989-1990-ben magnóra mondta az életét lányának, Gimes Katalinnak. A beszélgetések rendszertelenül folytak, s céljukról - mintegy...
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ