Versek az élet elmúlásának méltatlan méltóságáról (Magyar Nemzet)

Annyira felkavaró az először 1998-ban megjelent Halászóember című verseskötet újabb kiadása, hogy a recenzens nehezen találja a szavakat. A rög gyermekei (Ondrok gödre, Amerikai fürj, Ókontri) című trilógiához készült „előtanulmányok”, „töredékek” önálló kötetként lélegeznek, a könyv nagyszabású mivoltát csak a megrendítőereje múlja fölül, és a szerzőre jellemző, szinte monomániás leírások, a leírásban és felsorolásban fokozódó drámaiság mellett az öregedés, az elhagyatottság, a szülőföld és az ősök számbavétele (és megtartani akarása) jellemzi – az élet elmúlásának méltatlan méltóságáról ilyen erejű verseket senki nem írt magyar nyelven.

Nyár van, délután, / a teraszon ülök, a napernyő alatt, / ötvenegy múltam, és magam vagyok, / most már egészen és visszavonhatatlanul, / anyám és apám a temetőben, / fiam elpártolt tőlem, / húgom más világban él, / unokatestvéreim, rokonságom Kanadában, / és elhagyott az utolsó nő is, kit még képes voltam szeretni,

kezdődik ­például a Pihenő című vers, de a versekben beszélő hang tulajdonosa nem engedi el magát, nyolc cikluson keresztül veszi számba és lajstromba nem csupán életének állomásait, hanem gyermekkorának szajlai helyszíneit, a falu szinte minden lakóját, a lakók élettörténetét, a saját nagyapja pokoljárását, melynek során Amerikába ment, hazajött, majd ismét visszament, végigtekint önnön életén, minden hibázásról őszintén és kendőzetlenül képes már beszélni, és minden jel szerint még akkor is hisz az írástudó felelősségében, a számadást készítő leszármazott munkájának értelmében, ha közben tudja, hogy minden elmúlik, minden porladásra ítéltetett. Íme például a Windsori temetőben című vers (melyben nagyapja sírját látogatja meg) zárósorai:

Isten veled, nagyapa, / vigyázz a csontjaidra, a hajadra, / arra, ami még megvan belőled, / ne hagyd, hogy szétszórják, / ha egyszer majd kihantolnak, / és megszüntetik a sírkertet, / én vagyok az utolsó látogatód, / senki nem jön többé Szajláról, / most végleg elbocsájt a haza.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy Koppány Zsolt, Magyarnemzet.hu, 2022. 03. 28.

2022-03-28 13:34:56
A filozófus eddig ismeretlen arca
Ancsel Éva, a neves filozófus, legendás tanáregyéniség 1989-1990-ben magnóra mondta az életét lányának, Gimes Katalinnak. A beszélgetések rendszertelenül folytak, s céljukról - mintegy...
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ