
|
|
McCourt, Frank (1930–2009)
Az ír származású McCourt 66 éves volt, mikor megírta első regényét, amely rövid idő alatt hatalmas világsiker lett – többek között Pulitzer-díjat is nyert, sőt film is készült belőle.
A gyermekkoráról szóló Angyal a lépcsőn című első kötetet három év múlva követte a De!, az Amerikába való beilleszkedés regénye, amely szintén nagy visszhangot váltott ki világszerte. A tanárember című önéletrajzi művében McCourt finom eleganciával és fergeteges humorral eleveníti fel azokat az eseményeket, amelyek a tanítás közben őt és a tanítványait érték, s amelyek mindannyiuk számára életre szólóak maradtak. McCourt tanári módszerei finomak, irigylésre és követésre méltók, legyen az iskola és az osztály bárhol a világon. Merthogy a középiskolai tanár McCourt szerint egyszerre őrmester, rabbi, váll (amelyre a diák ráborulhat, hogy kisírja magát), fegyelmező erő, énekes, másodrangú tudós, irodai adminisztrátor, bíró, bohóc, tanácsadó, divatdiktátor, karmester, sztepptáncos, kollaboráns, tökfej, pszichológus, sőt az utolsó csepp a pohárban. 2009 júliusában, Manhattanben hunyt el.
A Magvető Kiadónál megjelent művei Angyal a lépcsőn (1999), De! (2001), A tanárember (2007)
|
|
 |
|
|
Spiró György drámája 1985-ben íródott a Katona József Színház felkérésére, Gobbi Hilda jutalomjátékaként. A társadalom peremén egymás szomszédságában élő emberek tragédiája noha...
|
|
|
Fordította: Nádasdy Ádám
George Bernard Shaw drámája 1912 óta töretlen népszerűségnek örvend: a szegény virágáruslány és a belőle dámát varázsló nyelvész se veled, se nélküled története lett a My Fair Ladycímű...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|