Megjelenés ideje: 2007-09-25
ISBN: 9789631425932
316 oldal
Méret: 145 x 12
Ára: 2890 Ft
|
Frank McCourt
A tanárember
El tudnak Önök képzelni egy magyarórát, ahol
ételrecepteket énekelnek a gyerekek? Ahol zeneművé
komponálják az irlandi ürügulyást meg a reggeli
kolbászos rántottát? Nem ahhoz kellene inkább
ragaszkodni, hogy mindennap hozzák magukkal a
tankönyvüket, annak érdekében, hogy a mélyebb
jelentésekre vadásszanak, azok után kutakodjanak? Ha
eddig nem tudták volna elképzelni ezt, Frank McCourt
könyve nyomán akár még kedvet is kaphatnak hozzá,
hogy kipróbálják.
Az eredmény ugyanis lenyűgöző, s nemcsak azért, mert
senki nem marad éhes az óra végén. Az ír származású
Frank McCourt 66 éves volt, amikor megírta első
regényét, amely rövid idő alatt hatalmas világsiker
lett, sőt film is készült belőle. A gyermekkoráról
szóló Angyal a lépcsőn című első kötetet három év
múlva követte a De!, az Amerikába való beilleszkedés
regénye, amely szintén nagy visszhangot váltott ki
világszerte. A tanárember című önéletrajzi művében
McCourt finom eleganciával és fergeteges humorral
eleveníti fel azokat az eseményeket, amelyek a
tanítás közben őt és tanítványait érték, s amelyek
mindannyiuk számára életre szólóak maradtak. McCourt
tanári módszerei finomak, irigylésre és követésre
méltók, legyen az iskola és az osztály bárhol a
világon. McCourt szerint a középiskolai tanár
egyszerre jutasi őrmester, rabbi, váll (amelyre a
diák ráborulhat, hogy kisírja magát), fegyelmező erő,
énekes, másodrangú tudós, irodai adminisztrátor,
bíró, bohóc, tanácsadó, divatdiktátor, karmester,
sztepptáncos, kollaboráns, tökfej, pszichológus, sőt
az utolsó csepp a pohárban.
Pedagógusok számára McCourt könyve kifejezetten
kötelező olvasmány!
|
|
|
|
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|