Krasznahorkai-laudáció a Vilenica-díj alkalmából
Rudaš Jutka Krasznahorkai-laudációja, melyet a 29. Vilenicai Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon mondott el a díjazott író tiszteletére.

Fotó: Olivier Roller

A laudációt a Librarius közölte.

Rudaš Jutka
Laudáció


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Irodalomkedvelők!

Krasznahorkai László nemzetközileg ismert és elismert magyar író. Az 1982 óta kizárólag írásainak élő szerző minden jelentős magyarországi művészeti és állami díjat magáénak tudhat, 2004-ben a Kossuth-díjat is elnyerte. Könyveit számos nyelvre lefordították, nemzetközi elismerésekben is részesült; az Amerikai Egyesült Államoktól Németországon keresztül egészen Japánig. 1985 óta forgatókönyvíróként működik együtt Tarr Béla filmrendezővel. A Sátántangó és Az ellenállás melankóliája nagyszabású regényei alapján – az utóbbi Werckmeister harmóniák címmel – rangos helyet foglal el a filmművészet világában is.

A melankóliával és szaturnuszi színekkel ecsetelt Krasznahorkai-poézis az olvasót hihetetlen könnyedséggel ejti rabul, ugyanakkor az emberi lét kérdéseinek legbensőbb útvesztőibe ragadja. Ő a peremlétre szorult és magányos emberek sorsát bemutató nagy művész. Poétikája is a társadalomban és az időben elveszett emberek állapotrajzán alapul. Pengeéles és precíz kompozícióval szorítja figuráit a lét olyan végtelenül fárasztó és komor, vegetatív szintjére, mely leginkább már közös metszetet alkot a nem-léttel.

Művészi artikulációjában a sötét hangulat felel a lélek állapotának megjelenítéséért, retorikai eszközei: a kihagyás és az elhallgatás. Aprólékosan komponált történetei végtelenül kimerítő, sivár világba repítik az olvasót, sajátos figurái száműzve élnek a társadalom és a létezés peremén. Ezzel egy értelmetlen, csapdahelyzetet idéz elő; olyan létezésformát jelenít meg, mely egyre több embernek válik lételemévé. Legismertebb műve a Sátántangó a magyar kortárs próza egyik paradigmaváltó és kanonikus műve. Krasznahorkai első regényével mintegy új irodalmi műfajt hozott létre, módosította az addig hagyományos regényszerkezetet, az epikus funkciókat, az elbeszélői nyelvezetet és az elbeszélés módját különösképp megújította. Műveiben mesterien ábrázolja a csapdák koreográfiáját, a pusztítás anatómiáját, az apokaliptikus világvíziót. Szereplőinek sötét és tragikus reménytelensége ellenére sajátos retorikai fogásokkal és intellektuálisan erősen feltöltött diskurzusaival olyan szövegteret teremt, mely mégis igazi olvasásörömöt hoz létre a befogadóban.

[...]

A teljes laudáció itt olvasható »


Forrás: Librarius.hu, 2014. szept. 7.

Fekete Ádám
,,Még egyetlen sorát sem olvastam Fekete Ádámnak, ami ne lett volna teljesen magától értetődő. Feá - így hívják kortársai, barátai, hívei, és ha ezt a szót kimondják, mosoly dereng fel arcukon. Feá városi...
Baldwin, James (1924–1987)
Fordította: Mesterházi Mónika
Fonny, a szobrászfiú, és szerelme, a tizenkilenc éves Tish Harlem egyik feketék lakta utcájában tervezi a közös jövőt. Amikor a fiút egy Puerto Rico-i asszony megerőszakolásának vádjával börtönbe zárják,...
Dragomán György
Rendszerek és kitörési pontok fűzik össze kötetté Dragomán György tizenöt év terméséből válogatott novelláit. Feltételezett vagy valóságosnak tűnő rendszerek: nyitottak és zártak, politikaiak, természetiek...
Szabó T. Anna
Ez a kapcsolatok könyve: a látható és láthatalan világ összefüggéseit keresi, a szenvedély és a szenvedés váltólázának ritmusában mutatja meg, miképpen ragaszkodunk a csapdáinkhoz, milyen kétségbeesetten...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ