Jobbra vagy balra? – Cserna-Szabó András Joachim Patinir festményéről (Pesti Műsor)

2013-05. szám / Eszéki Erzsébet

Nemrég jelent meg Cserna-Szabó András legújabb könyve, a Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regény a Magvető Kiadónál. Aki ismeri Cserna-Szabó András írásait, a nevéről azonnal ízletes ételek és ízes, receptekkel fűszerezett kisprózai művek jutnak eszébe. Külföldre is gasztrotúrákra jár alapvetően, de néha másfajta csemegékre is bukkan, mint nemrég Madridban.

Régóta foglalkoztat ez a kép, vagy friss élményről beszélgetünk? Hogyan találkoztál Patinir festményével?
Cs.-Sz. A.: Februárban jártunk Madridban, az ottani pár nap fő vonala ez volt: a toledói fogolytól a madridi pacalig. Ez a speciális pacal szinte minden madridi vendéglőben kapható, ökörszájjal készül, vagy disz­nó­fej­jel, borjúlábbal. Nagyon hasonlít a mi körmös pacalunkhoz, ugyanolyan, szinte enyvesen szaftos étel. A Pradóba este 6-tól 8-ig ingyenes a belépés, minden este két órát ott töltöttünk. Ez kedvemre való volt, mert ellene vagyok az egynapos, maratoni mú­zeum­lá­to­ga­tásoknak.

Amikor egyszerre kellene befogadni több emeletnyi anyagot, s pár terem után már nem is lát az ember?
Cs.-Sz. A.: Húszéves koromban például beszabadultam a Louvre-ba, és két óra múlva szinte szédültem, tele lettem, ki kellett jönnöm. Madridban mindennap körülbelül két óra jutott egy festőre. Ez még befogadható mennyiség. Az egyik este Bosch volt a célszemély. Bementünk a Bosch-terembe, a falon a híres képei, mint például a Gyönyörök kertje-triptichon. Aztán egy másik falon meg­pil­lan­tot­tam egy hasonló festményt. Ez volt Patinir képe. Viszonylag nagy vászon, azonnal rabul ejtett.

Talán nemcsak kísér, hanem kísért is ez a kép február óta? Nincs benne valami kísérteties?
Cs. Sz. A.: A Bosch-hatás, persze, érezhető, nemcsak a szerkezetben, hanem, mondjuk, a Pokol áb­rá­zo­lá­sában is. De közben mégis egészen más. Patinir ugyanis alapvetően tájképfestő volt. Több helyen írják róla, hogy az emberalakokat valószínűleg nem is ő festette a képeire. A flamand festők besegítettek egymásnak, szóltak a kocsmában, hogy figyelj, szeretnék ide egy alakot, cserébe jövő héten festek neked egy hátteret! Ennek a képnek az a címe, hogy Kháron átkel a Styx folyón. Valóban az alvilág folyóján evező, rongyos vénember van a középpontban, de az egész festményhez képest meglepően kicsi ez a rész. Kháron a központi alak, az egész mégis valójában egy nagy tájkép, miközben a teljes világot ábrázolja.

Patinir meg tudta ragadni az univerzumot egy tájképben?
Cs.-Sz. A.: Tökéletesen. Középen a Styx az, amin átkelsz az élők birodalmából a holtak birodalmába. Khárontól jobbra van a mennyország, balra a pokol. A Styx a határfolyó, ott dől el minden. Az igazak Elíziumba, a vétkesek Tartaroszra kerülnek. A bal oldali részen látjuk Hádész palotáját, amit Cerberus, a háromfejű kutya őriz. Mögötte fekete, égő pokol. A másik oldalon van a mennyország. A képen keveredik a keresztény kultúra és a görög mitológia. Sokáig néztem a festményt, az alakok egészen aprók. A bal oldalon a lelkek angyalokkal sétálnak békésen, nyuszik, őzek, fácánok bóklásznak a zöld lombú fák között az elíziumi mezőkön. Egész hátul, messze egy város látszik, azt hiszem, az élők birodalma. Az alvilági folyók is rajta vannak a képen: például a Léthé, a felejtés folyója.

Patinir a színekkel is érzékelteti a kettősséget, a kép bal oldalán világos árnyalatok, fölötte derült éggel, a festmény jobb oldalán sötét, baljós színek, vörös tűz, fölül sötét felhők.
Cs.-Sz. A.: Tartarosz a sötétség birodalma, a legmélyebb alvilág. Itt vannak azok, akik Zeusz ellen fellázadtak, itt van például Sziszüfosz is. Hádész palotája egy nagy mocsár közepén áll. Sokáig lehetne a kép mitológiai vonatkozásairól beszélni, Nádasdy Ádám, aki Dantét fordít, biztosan sok órán át tudná élvezetesen elemezni a részleteket. A legérdekesebb nekem mégis az, hogy Patinir nemcsak az egész világot festette meg egyetlen képben, hanem a lét legizgalmasabb pillanatát is.

Ez a billenékenység fogott meg, az, hogy ebből a pillanatból még bármi lehet?
Cs.-Sz. A.: A kép középpontjában Kháron az alvilág folyóján evez egy lélekkel a csónakjában. Az a kérdés: jobbra vagy balra? Az emberi lét legfontosabb kérdése ez. Mennyország vagy pokol? Kháron viszi a halott lelket, amely balra fordítja a fejét, a pokol felé. Kháron is arra fordul kissé, ugyanakkor ránk néz. Ez is izgalmas, az alvilág révésze a szemedbe néz, szinte megszólít: „egyszer te is itt leszel a csónakomban, kiskomám!” A ladik kicsit befordul balra, ugyanakkor Kháron a bal oldalon evez. Tehát jobb felé húz. Vagyis semmi sem dőlt még el. A legeslegutolsó pillanatot látjuk a képen, amikor még nem lehet tudni, hová jut a lélek. A metafizikai feszültségkeltés maximuma, hitchcocki izgalmak.

Jól látom, hogy az alvilág folyójától jobbra angyalok kísérik az apró lelkeket, akik kicsi, csupasz lények?
Cs.-Sz. A.: Kháron ladikjában is úgy fest a lélek, mint egy csupasz magzat. Kísérteties. A bőre csaknem áttetsző, talán világít is. Egy testetlen test. Azt sem tudjuk, fiú vagy lány. Jobbra ott egy angyal a sziklán, érdemes megnézni a kinyújtott karját, a kéztartását, az ujját, mutatja az irányt jobb felé, a mennybe. Ide fordulj be! Ebből azonban a lélek semmit nem vesz észre, mert ő éppen az ellenkező irányba néz. Hívja őt az angyal, de hiába. A másik oldalon is láthatók a lelkek, ott kínozzák őket, meg égnek. Érdekes a lelkek ábrázolása. Hogyan lehet megfesteni egy anyagtalan valamit? Sehogy. Ennek a Patinir nevű pasasnak mégis sikerült. Nagyjából ezt hívjuk zseninek.

Nem olyan a lélek, mint az üvegpalota a kép bal oldalán? Áttetsző?
Cs.-Sz. A.: De, bizony. Ez a földi lét utolsó pillanata. József Attila 1937 tavaszán írta a Nem emel föl című versét, december 3-án halt meg. Így kezdődik a vers: „Nem emel föl már senki sem, / belenehezültem a sárba. / Fogadj fiadnak, Istenem, / hogy ne legyek kegyetlen árva.” Később így folytatódik: „Tudod, szívem mily kisgyerek - / ne viszonozd a tagadásom; / ne vakítsd meg a lelkemet, / néha engedd, hogy mennybe lásson.”

Itt van a képen egy lélek, amely olyan, mint egy kisgyerek? Nem lát a mennybe? Talán látja a pokol kínjait, de nem tudja elfordítani onnan a fejét?
Cs.-Sz. A.: Hiába mutogat az angyal, a lélek vak, nem lát a mennybe, a pokol felé néz. Azután a vers ezen sorai is rímelnek a képre: „Kinek mindegy volt már a kín, / hisz gondjaid magamra vettem, / az árnyékvilág árkain / most már te őrködj énfelettem.” És a vers vége: „Vizsgáld meg az én ügyemet, / mielőtt magam feláldoznám.” Ennek a léleknek éppen „vizsgálják az ügyét”. Még nem tudjuk, mi lesz a döntés, de a következő pillanatban kiderül, merre kanyarodik a ladik.

Ahogy az egész emberi lét is ilyen, nem csak ez, az utolsó pillanat?
Cs.-Sz. A.: A kérdés mindig ez: balra vagy jobbra? Aztán sokszor egy ilyen döntés örökre meghatározza a továbbiakat. Itt egy megvakított lélek, aki másfelé fordul. De közben még semmi nem dőlt el. Még észreveheti a hívogató angyalt. Elképesztően drámai pillanat: az egyik oldalon angyalok és őzikék, a másikon Cerberus és az örök kárhozat tüze. Patinir képén minden, de szó szerint minden rajta van.

Kép: Joachim Patinir: Landscape with Charon Crossing the Styx
1515–1524 körül, 64 cm x 103 cm, Museo del Prado, Madrid

Forrás: Pesti Műsor Online , Eszéki Erzsébet, 2013. június 27.

 

2013-06-27 11:01:49
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ