Kun Árpád, hogy is mondjam, mágikus realista. Művei azon a mezsgyén mozognak, ahol a valóság összeér az ismeretlennel, a napok konok egymásutánja a mitikussal. Olyan világokat teremt műveiben, ahol ez a kettő – a valóság és a valóságfölötti – nincs elválasztva egymástól, szabadon folyik át egyik a másikba. Az így megalkotott világ utánozhatatlan, költői terében mozgott Kun Árpád eddig, és hasonlóképp teszi új regényében, a Boldog Északban is.
Az új regény olyan vidékekre kalauzolja az olvasót, amelyek valószínűleg kevesek számára ismertek. „Vidékek” alatt nem kizárólag a regénybeli helyszíneket értem – bár azok is elég rendhagyóak –, hanem a belső, lelki tájak különös térképlapjait is. A Boldog Észak nagyrészt egy nyugat-afrikai országban, Beninben játszódik, egy olyan helyen tehát, amelyről legtöbbünknek igencsak gyér ismeretei lehetnek. Itt él a regény elbeszélője, Aimé Billion. Beninben megelevenedik minden, ami Kun Árpád műveiben eddig is jelen volt. Benin ugyanis a valóságban olyan, mintha a mítoszok világából került volna elő. Mindent átitat az ártó vagy éppen jóságos szellemek jelenléte, a halottak együtt élnek az élőkkel, a túlvilág a mi világunkkal. Ebben a számunkra különös atmoszférában nő föl Aimé, aki származása miatt idegen is meg nem is szülőföldjén. Ereiben francia és vietnámi vér is csörgedezik. Aimé apa nélkül nő fel, illetve a családtól távol, Franciaországban élő apa hiánya az, ami főként meghatározza gyerekéveit. Az otthontalanság áthatja Beninben töltött éveit, kórházi ápolóként dolgozik, de folyamatosan elvágyódik, Franciaországba készül, de az utazás csak nem akar összejönni. Apja a távolból sokáig hitegeti azzal, hogy segít neki bejutni a bordeaux-i orvosi egyetemre, de ez csak ábránd marad.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Győrffy Ákos, Könyvklub Magazin, 2013. szeptember 24.