Rubin Szilárdot fel kell fedezni (Magyar Nemzet)

Szeptemberben jelent meg a Magvetőnél Rubin Szilárd Zsebtükör című kötete. A kiadó a tavalyi Aprószentek után ismét a 2010-ben elhunyt szerző hagyatékban maradt szövegeiből közölt válogatást. A Keresztesi József szerkesztette új kötetben különféle műfajú és témájú írásokat találunk versektől egy Kádár Jánosnak címzett levélig. A posztumusz kiadások nem titkolt célja, hogy a magyar irodalom egyik legkülönösebb alkotója végre megkapja azt a figyelmet, amelyet az életműve alapján megérdemel.

Rubin Szilárd rejtélyes alkotói pályája még mindig nem került a helyére. Fő műve, a Csirkejáték több mint negyven évig búvópatakként rejtőzött a hazai olvasók elől, hogy aztán a 2000-es évek közepén jött, váratlan németországi sikert követően ismét felbukkanjon, és visszamenőleg írja újra a háború utáni magyar próza történetét. Nem túlzás: Rubin rövidke regénye a korszak egyik legjelentősebb alkotása. Abban, hogy ennek ellenére az író mégis „szélárnyékban maradt, több dolog is közrejátszhatott – mondta lapunknak Keresztesi József, az író monográfusa. – Nem igazán volt otthon az irodalmi térben: ez egyfelől a nehéz természetének köszönhető, másrészt annak, hogy nem is publikált rendszeresen. Nagyon jellemző, hogy a Csirkejátékot az első jelentős olvasói – Szentkuthy Miklós és Csorba Győző – örömteli meglepetéssel fogadták. Viszont ezt követően sem igen publikált, nem volt jelen kortárs szerzőként, így a könyve megmaradt a kevesek ügyének.”

Az apai ágon zsidó származású, görög katolikusnak keresztelt Rubin Szilárd 1927-ben született Budapesten. Édesanyja a harmincas évek végén a tébécé áldozata lett, munkaszolgálatos édesapját pedig a háború alatt veszítette el. Rubint anyai dédanyja nevelte Mohácson, amely – a szintén ifjúkori helyszín: Péccsel együtt – idillikus színtérként jelenik meg a műveiben. Pesten angol–magyar, illetve filmrendező szakon beiratkozott az egyetemre, de egyiket sem végezte el. Irodalmi pályáját költőként kezdte, az Újhold köréhez tartozott, mély és különleges barátság fűzte Pilinszky Jánoshoz. A műveit aprólékos figyelemmel megalkotó, azokat folyamatosan újraíró Rubin Keresztesi József szerint prózaíróként is megmaradt lírikusnak: „prózaírói attitűdje nagyon közel állt a lírikuséhoz, aki mondatról mondatra, fordulatról fordulatra csiszolgatja a szövegét. Ha tetszik, hasonló műgonddal formálta a prózáját, ahogy egy újholdas költő a verseit”.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Magyar Nemzet Online, 2013. november 13.

Az interjú megjelent a Magyar Nemzet 2013 november 13-i számában.

2013-11-13 16:12:25
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ