Szeptemberben jelent meg a Magvetőnél Rubin Szilárd Zsebtükör című kötete. A kiadó a tavalyi Aprószentek után ismét a 2010-ben elhunyt szerző hagyatékban maradt szövegeiből közölt válogatást. A Keresztesi József szerkesztette új kötetben különféle műfajú és témájú írásokat találunk versektől egy Kádár Jánosnak címzett levélig. A posztumusz kiadások nem titkolt célja, hogy a magyar irodalom egyik legkülönösebb alkotója végre megkapja azt a figyelmet, amelyet az életműve alapján megérdemel.

Rubin Szilárd rejtélyes alkotói pályája még mindig nem került a helyére. Fő műve, a Csirkejáték több mint negyven évig búvópatakként rejtőzött a hazai olvasók elől, hogy aztán a 2000-es évek közepén jött, váratlan németországi sikert követően ismét felbukkanjon, és visszamenőleg írja újra a háború utáni magyar próza történetét. Nem túlzás: Rubin rövidke regénye a korszak egyik legjelentősebb alkotása. Abban, hogy ennek ellenére az író mégis „szélárnyékban maradt, több dolog is közrejátszhatott – mondta lapunknak Keresztesi József, az író monográfusa. – Nem igazán volt otthon az irodalmi térben: ez egyfelől a nehéz természetének köszönhető, másrészt annak, hogy nem is publikált rendszeresen. Nagyon jellemző, hogy a Csirkejátékot az első jelentős olvasói – Szentkuthy Miklós és Csorba Győző – örömteli meglepetéssel fogadták. Viszont ezt követően sem igen publikált, nem volt jelen kortárs szerzőként, így a könyve megmaradt a kevesek ügyének.”

Az apai ágon zsidó származású, görög katolikusnak keresztelt Rubin Szilárd 1927-ben született Budapesten. Édesanyja a harmincas évek végén a tébécé áldozata lett, munkaszolgálatos édesapját pedig a háború alatt veszítette el. Rubint anyai dédanyja nevelte Mohácson, amely – a szintén ifjúkori helyszín: Péccsel együtt – idillikus színtérként jelenik meg a műveiben. Pesten angol–magyar, illetve filmrendező szakon beiratkozott az egyetemre, de egyiket sem végezte el. Irodalmi pályáját költőként kezdte, az Újhold köréhez tartozott, mély és különleges barátság fűzte Pilinszky Jánoshoz. A műveit aprólékos figyelemmel megalkotó, azokat folyamatosan újraíró Rubin Keresztesi József szerint prózaíróként is megmaradt lírikusnak: „prózaírói attitűdje nagyon közel állt a lírikuséhoz, aki mondatról mondatra, fordulatról fordulatra csiszolgatja a szövegét. Ha tetszik, hasonló műgonddal formálta a prózáját, ahogy egy újholdas költő a verseit”.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Magyar Nemzet Online, 2013. november 13.

Az interjú megjelent a Magyar Nemzet 2013 november 13-i számában.