Garaczi László: Aztán elkezdtem verseket írni. Interjú (Cultura.hu)

 “Fiatalnak, „kezdőnek” lenni minden korban kritikus és érzékeny élethelyzet.” Hogy miként lesz az emberből író és miként tud gazdálkodni tehetségével egy író, arra számtalan válasz adható. Garaczi Lászlóval Ayhan Gökhan beszélgetett.

Mit tudunk Garaczi Lászlóról? Az életrajzi tények közül ismert, hogy 1956. július 17-én született Budapesten, kezdő gyermekéveit a nem túl biztató nevű Makarenko óvodában töltötte, a Ho Shi Minh Tanárképző Főiskolán magyart és történelmet, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófiát hallgatott. Tagja a Szépírók Társaságának, valamint tiszteletbeli tagja a József Attila Körnek. Az 1982 óta szabadfoglalkozású író elnyerte a József Attila- és a Márai-díjat is, a berlini DAAD-ösztöndíjat. Erre mondják azt, hogy nem semmi…

Milyennek látjuk Garaczi Lászlót? Szabadnak és fiatalnak, aki nem konszolidálódott és nem öregedett meg. Miközben elhagyta és feledte korlátait, szépen lassan alapvető fontosságú könyvek szerzőjeként egy egész nemzedék inspiratív példaképe, viszonyítási pontja lett. A kortárs magyar irodalom legizgalmasabb alkotói közé tartozik.

Évtizedek óta jelennek meg verseid a lapokban. Költőként kezdted, és most visszatértél a vershez. Meguntad a prózaírást?

Nem, prózát is írok. Két éve Marno János odajött hozzám a Szépírók Társasága díjkiosztóján (ahol az egyik regényem díjat kapott), és azt kérdezte, miért nem írok inkább verset. Hetekig kísértett ez az őszinte és az adott kontextusban kicsit meglepő és provokatív kérdés, aztán elkezdtem verseket írni.

Egy költő mindig költő marad, mikor várhatunk tőled ismét verseskötetet?


Egy prózaverskötet és egy verseskötet készül párhuzamosan, én is kíváncsi vagyok, melyik lesz kész előbb – szerintem reálisan 2015 körül jelenhet meg az első.

’56-os vagy. Ez az évszám mindenki számára jelent valamit Magyarországon. Foglalkoztatott valaha, láttál abban valami misztikát, hogy a forradalom évében születtél?

Ez az évszám számomra ennél sokkal realisztikusabb, a házunk előtt, az udvaron több véres összecsapás zajlott azokban a napokban, ami több szempontból is mélyen érintette a szüleimet, engem is (megbetegedtem, stb.) – szóval a családi legendáriumban, történetekben sok minden innen ered, ebből  indul ki.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, Cultura.hu, 2014. március 3.

2014-03-03 12:31:55
Egy nehéz év krónikája
Az 1986-os év eseményei egy író naplójából. Sűrű év volt ez, nemcsak a szerző személyes történetében, hanem a világban is: a kádári szürkeségben ott ólálkodott - a 30. évforduló...
Séta egy évszázadon át: regény naplóval
A 2020-as években a középkorú író elindul a Stefánián. Sétáján száz év történeteit idézi fel. Időseket, fiatalokat, professzorokat, ügyvédeket, a hatalom szolgáit és áldozatait. Álmodik...
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
Boldog-szomorú dalok
A középkorúságnak nincs története - nem csoda, ha igazából csak versben lehet róla hitelesen beszélni. A mindennapok apróbb-nagyobb számvetésein egyszerre túl és innen a hétköznapok megbékélései...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ