A foltember és a pocsolyában tükröződő világ (Új Szó)

Az önazonosság keresése, az én határainak kiterjesztése, a tárgyi és az élővilág, a tükör és a tükrözött ellentéte: megannyi súlyos téma, melyeket egy gyerekkönyvben, a potenciális gyerekolvasókat is tekintetbe véve, a gyereklogika keretein belül maradva csak kevesen tudnak tárgyalni. Krusovszky Dénesnek bravúrosan sikerült megvalósítania ezt első gyerekverskötetében, melynek főhőse egy átlagos kisfiú, aki ugyanakkor igazi bölcselő is.

A gyereket azért is látjuk apró filozófusnak, mert nincsenek a priori előismeretei, sem torz előítéletei: úgy áll a világ dolgai előtt, mint a civilizációt először látó „vadember”, aki kívülről ítéli meg vagy ítéli el a kultúra vívmányait. Nézőpontjával azért is jó szembesülni, hogy átértékeljük a megszokottat, elgondolkodjunk a természetesnek hittről, meglássuk a játékban a mélyebb tartalmat, s megnyugtató mosollyal vegyük tudomásul a legkomolyabb vagy legmegrázóbb tényeket is. Ebből a nézőpontból persze a tények, a tárgyak, a kézzel fogható dolgok is átrendeződnek. Az én például nem befelé fordulva, hanem külső tárgyakon keresztül próbálja meghatározni önmagát (pl. a Nem én című vers). A tárgyaktól, élőlényektől, jelenségektől való elkülönülés egyértelmű, a megdöbbentő viszont éppen az, hogy a megkülönböztetés mégsem vezet eredményre, hiszen a különbözőség mértékét éppen ahhoz az önazonossághoz kellene mérnünk, amelyre ezzel a rámutató módszerrel nem sikerült rátalálnunk. A jelenlét nem jelent azonosságot, s így nem tudja megalapozni az önmeghatározást. Ez a kudarc azonban az én mindenütt jelenvalóságának a tudatát is feléleszti: „a biciklim csengője nem én vagyok, / és nagyapa kalapja sem én vagyok, / lehet, hogy még nem vagyok semmi, / pedig mindenhol ott vagyok.”

A Benne van minden című versben a fent és lent cserélődik meg: a pocsolyában tükröződő világ helyettesíti az igazit, s ebben a szűk, mégis a végtelenségbe nyíló térben a tükörképével helyet cserélt én is könnyen megtalálja magát. A pocsolya mellől elrángatott gyerek, a kötet apró filozófusa nem csak a félbehagyott játék miatt kesereg: a felnőtt beavatkozása révén az önmagára találás örömét volt kénytelen elveszíteni.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Polgár Anikó, Új Szó Online, 2014. március 15.

2014-03-15 16:03:24
A Hős utcában található Budapest legnagyobb, jelenleg felszámolás alatt álló szegregátuma. Erdős Virág az utóbbi néhány évben sok időt töltött az itt élő gyerekek és felnőttek között,...
Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky...
Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat...
Fordította: Patat Bence
Utolsó előtti kötetéhez érkezett Knausgard nagyszabású regényfolyama, a Harcom.
Az Álmokban a fiatal felnőtt Karl Ove Bergenbe költözik, hogy a helyi íróakadémiára járjon, és teljesen...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ