Úgy tűnik, már nem kell meglepődnünk azon, ha valaki a tudományos szférából egyszer csak, mindenféle előzmény nélkül megjelentet egy szépirodalmi művet. Elég csak Szilasi László esetére gondolnunk, aki a Szegedi Tudományegyetem oktatójaként, kritikusként, irodalomtudósként vált ismertté, majd írt egy nagysikerű regényt (Szentek hárfája, 2010.), sőt azóta még egyet (A harmadik híd, 2014.). Havasréti József a PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója, számos tudományos publikáción van már túl, idén pedig egy vaskos regénnyel jelentkezett a könyvpiacon. Azt hiszem, nem sajnálnánk, ha több egyetemi oktató írna regényt.

A SZTORI

Az Űrérzékeny lelkek történeti magva már a kezdetektől egészen lebilincselő és szerteágazó. Adott egy furcsa, mitikus, fekete hús névre keresztelt anyag, gomba, hallucinogén, egy orvos, egy bizarr tudományos kísérlet, ahol a kísérletbe bevontak a szer hatására elképesztő dolgokat művelnek. Adott egy nyomozó, egy író és mégtöbb orvos, akik a fekete hús, és a múltban elvégzett titokzatos kísérletek után nyomoznak. Az izgalmas, rejtélyes és bogozható történet mögött ráadásul folyton megbújik egy más természetű kutatás is, mely a tudáshoz való hozzáférésünkkel, a transzcendenssel, a földöntúlival, a megismerhető megismerhetetlennel foglalkozik.

RÉTEGEK

A regény mind terjedelmét, mind felépítését tekintve meglepően összetett és bonyolult szerkezetű szöveg. A történet három idősíkban játszódik: a húszas-harmincas évek Oroszországában, a hetvenes évek Magyarországán és a jelenben. Ezen síkok azonban fejezetről-fejezetre váltakoznak, nem kronologikusan követik egymást. Az egyes fejezetek fókuszpontjába pedig mindig újabb és újabb szereplők kerülnek, akik a fekete hús bűvöletében élnek: kutatnak utána, használják vagy használták, másokon tesztelnék, de leginkább már szabadulnának tőle.

Az idősíkok és a nézőpontok váltakozása számtalan irányba mozdítja el a szöveget. A szereplők különböző városokból, országokból, léthelyzetekből kerülnek kapcsolatba a fekete hússal. Suler, az orosz orvos gyermekként, az apjával való szibériai száműzetésben ismerkedik meg a gombával egy erdő mélyén. A szer használatával egyre közelebb jut valamiféle földöntúli, abszolút tudáshoz, mely tudással azonban nem tud megbirkózni. Egyes szereplők egyszerűen csak a gomba és a kísérletek utáni nyomozás megszállottjai lesznek, más lakodalmas zenészből válik zeneszerzővé, művészből élőhalottá.

A regényben tulajdonképpen két szál dominál: az egyik inkább tudományos, a szer biokémiai hatásaival, orvoslással, vallástörténettel hozható összefüggésbe. A másik szál a hallucinogének, a kreativitás, a pszichedelikus tapasztalás hatásmechanizmusait viszi színre. Így kerül a képbe például Aldous Huxley, aki maga is sokat foglalkozott a kábítószerek fizikai és- lélektani következményeivel. Huxley is az Űrérzékeny lelkek szereplőjévé válik.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Benedek Leila, Librarius, 2014. május 14.