A fényviszonyok változása napjainkig (Tiszatáj Online)
(kiadvány: Természetes fény)

Fojtogató, súlyos olvasmányt kaptunk. Katartikus, felkavaró és hosszú, akár a háború. Le akarjuk tenni, mert nagyon hamar elegünk lesz a borzalmakból, de nem tesszük le, nem tehetjük le.

A Természetes fény 3 részre tagolt regény, amit szaggatottan átsző egy negyedik, a fő narrátor jelene, aki találkozik a túlélőkkel. A szereplők elbeszélései mindig jelen idejűek, de minden esetben a múltba visszatekintve játszódnak. A felölelt 10 év alakjai a háború előtti, alatti és utáni éveket mesélik el fényképekkel, levelekkel dokumentálva.

Ez a könyv arról szól, amiről mindenki, aki részt vett benne hallgatott, és hallgatni akar. Nem csak a 623 oldala miatt súlyos olvasmány, hanem amiatt is, hogy a lélek és az emlékezés olyan régi, elfeledésre vágyó pókhálós pincezugába engedi be a napfényt – kétséget sem hagyva a felől, hogy ott sok csontváz van -, amiket ezek után nem lehet, nem szabad nem észrevenni.

A Természetes fény az archív fotók regényeként aposztrofálva olyan könyv, amely valóban élt fényképészek munkáit társítja – helyenként (mindig?) hamisan – a kötetben látható képekkel. Ezeken a fényképeken valaha élt emberek szerepelnek, akik azonban „nem azonosak – de hogyan is lehetnének azonosak? – a regény szereplőivel.” olvasható a kötet elején, az előzéklapok egyikén. A textus sokszor a képet narrálja, árnyalja oly módon, hogy a szerzői akarat szerint a szöveg teljes jogú társává válik a kép, reflektálnak egymásra, kiegészítik egymást; egy gyors exponálás egy gyors szövegrésszel közbeszúrva a történetfolyamban, és már haladhatunk is tovább. A fényképek azonban csökkentik az olvasói fantáziaműködést, a szereplők nem képzelhetők el, mert láthatóvá váltak szinte mindannyian. Emellett a képek felvillantják a borzalmakat, de helyenként akadozva, erőltetve jelennek meg a sorok között, megszakítva a történetfolyamot, hirtelen más időben és helyen találjuk magunkat, eleinte olyan szereplők között, akiknek az egymáshoz fűződő történeteit még nem ismerjük, és csak utólag tehetjük össze, mint egy fotómontázst. A világháború vihara felkapja a sorsokat, fényképeket, és mint a forgószél, repíti őket a kelet-ukrajnai síkságától Kanadáig. Sok kép nem is látható, csak a leírása olvasható, illetve jó néhány úgy szerepel, mintha nem lenne megtekinthető a történet szintjén „Mégse kezdünk ebbe most belebonyolódni, meg hát honnan is kapnánk elő hirtelen ezt a két képet” (11.), olvasóként azonban ott látjuk a sorok közt a fotót. A történetben megjelenő szlovák mondatok a sorsokba helyezkedést segítenék elő, azonban inkább elidegenítő hatásúak, mivel ha nem is értjük őket, bízunk a szerzőben, hogy az utána levő magyarázó mondatok valóban a fordítások. A fényképek nézegetését a Csehszlovákiába kitelepült Semetka Mária gyűjteményével kezdjük, és hozzá is térünk vissza a könyv végén. Ez ad keretet a regénynek, mely a korábbi művekből is jól ismert Tótkomlós – itt T. – településre vezet minket vissza, és a fényképekkel elindított emlékezéshullám lendíti útjára a történeteket.

T., mint az egyetlen fix pont áll a szereplők rendelkezésére, innen indul a sorsuk. Az itteni emberek, események állnak most is a középpontban, szereplői magyarországi magyarok, magyar zsidók, magyar szlovákok, katonák és civilek, akik elszenvedői és szenvedtetői az eseményeknek. A regényen végigvonul egy mindentudó, bár néha önmagát is kijavító, többes szám második személyben nyilatkozó fő elbeszélő, akire ahogy ráismernénk, ő azonnal visszavonulót fúj, elbizonytalanít, felülírva a pár mondattal korábbi eseményt. Majd máskor pedig tárgyilagos, pártatlan mesélő, aki ki tudja javítani a szereplők hibáit, és tudja a jövőjüket is: „s mögötte ül az a Korim Gergely nevű fiatalember, akiről még egyikünk sem sejti, hogy (…) rövidesen kulcsszerephez jut, mint községünk eljövendő főprivatizátora, avagy földesura.”(8.). A felcserélés, a kihagyás és elhallgatás, mint irodalmi alakzatok aztán a regény teljes terjedelmében előfordulnak, a szereplők egyes tettei megkérdőjeleződnek. Hiányzik a lineáris történetvezetés, a fragmentumok egymáshoz illesztése során bontakozik ki a 10 év története. A sokszereplős nagyregényben a megnyilatkozók számából adódó polifónia részben nehezíti az olvasást, ez a már-már kakofón állapot jól jelképezi a korszak anarchiáját, a sok, különféle igazságot, egyéni nézőpontot, hitet, félelmet. A folyton változó narráció a felszínen tartja az olvasói figyelmet, nem lehet annyira elmerülni az olvasásban, szakadozottá válik a történet, megtörik a sodrása, nem tudunk otthon lenni a szövegben, éppúgy, ahogy a szereplők sem a saját szűk pátriájukban, vagy a nagyobban, Magyarországon. A kegyetlenségek, üldöztetések, kitelepítések sokszor elborzasztó érzéketlenséggel ábrázoltak, amikben a narrátor sem foglal állást. Ilyen borzasztó dolgokat olvasva felerősödik az az érzésünk, hogy az ember képes a legembertelenebb létezővé válni, akik közül többen alkalmazkodnak egy kegyetlen korszak elvárásaihoz, így remélve a túlélést.

Több mellékszereplő ismerősként tűnik fel Závada Pál korábbi könyveiből, így például Milota György, Osztatni Márton és édesanyja Jadviga. A szereplők legtöbbje valóban élt, mindannyian Tótkomlós egykori polgárai voltak. Az ő életük alakulása részben lett csak kitöltve írói akarattal, de hogy mi a valós, és mi a fiktív, az a regényből nehezen lenne kideríthető. Az elhallgatásokból táplálkozó hiánnyal és az írói önkénnyel átitatott valóságfoszlányokkal együtt mégiscsak a fikció keretein belül maradunk úgy, hogy a könyv tényfeltáró dokumentarista mű látszatát igyekszik kelteni, de ahogy a végén ott a képek forrása, úgy árulkodó, hogy a valós (?) történetekéi nincsenek. A szereplők stilisztikailag sokféle műfajban tudósítanak, habár mindegyik csak töredék: tényfeltáró dokumentumregény, levélregény, memoárirodalom, elbeszélés, háborús nagyregény, szociográfia, leírás, családregény, holokauszt irodalom, ál- és történelmi regény, szerelmes regény, fotónapló. Ez a keveredés, és a világkép széttöredezése miatt a posztmodern regények közé sorolhatjuk a Természetes fényt.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Rácz Gergely, Tiszatáj Online, 2014. június 5.

2014-06-05 16:24:21
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ