Lobogó gyökérrel könnyű szállni. Beszélgetés Kun Árpáddal (Revizor Online)
(kiadvány: Boldog Észak)

Bármerre is utazzunk a világban, halálfélelmünket, szorongásainkat batyuként hordozzuk magunkkal. Létezik boldogság? S ha igen, a Boldog Észak megnyugvást adhat-e? Kun Árpád átmenetileg megérkezett. Az idei Aegon Művészeti Díjat kapott új regényéről, a Boldog Északról beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Revizor: A mese, a mítoszok és a képzelet világa nagyon erős szál a regényedben. Sokat utazol álmokban és a fantáziádban?

Kun Árpád: Összevissza helyeken, összetett városokban járok. Az álom elillan és szertefoszlik. Hogy milyen az éber álom? Anyagát az ébrenlétből veszi, de ura vagy.

R: Sokan írtak arról, hogy legújabb könyved, a Boldog Észak, új hangot jelent írásodban. Én jelentős előzménynek gondolom a verseidet, a Medárdus dalokat és korábbi kötetedet, az Esőkönyvet.

KÁ: Alkotóként nagyon erős fantáziával élek. Hogyan láttatom ezeket a nagyon erős képeket, hogyan jelenik meg, csapódik le az írásban, az más kérdés. Versprózámban, az Esőkönyvben, amelynek főszereplője, Medárdus, a főhős alteregója, természetfeletti mása, pillanatképeket villantok fel, amelyek néha megmozdulnak. Mostani regényem hagyományos próza, ahol az általam nagyon erősen látott fantáziaképeket próbálom visszaadni.

R: Medárdus ott van a verseidben és a korábbi könyvedben. Hosszú évek óta Norvégiában élsz. Medárdust itthon hagytad és új főhőst teremtettél?


KÁ: Medárdus figuráját azért találtam ki, hogy ne kelljen a saját nevemben beszélni. Az ő megteremtésével megkettőzhettem a főhőst. A „tudathasadás” eleve adott létállapotom, párbeszédes verset nagyon sokat írtam. A következő, készülő könyvemben is fontos lesz ez a kettéhasadtság. A Boldog Északban ez nem jelenik meg, mert könyvem kulcsa, hogy rátaláltam a főszereplőjére, aki nem az alteregómként működik, de ráruháztam rengeteg saját élményemet.

R: Két világot jár be a Boldog Észak, a varázslatos mesékkel teli Afrikát és Norvégiát, a „boldog északot”. Honnan jön a nagyon erős afrikai mítoszvilág, amelyben a regény főhőse, Aimé Billion éli első harminc évét?

KÁ: Bár utánanéztem Afrikának, az inkább ürügy volt. Az Esőkönyv mitikus világa lebegett a szemem előtt, hogy egy ahhoz nagyon hasonló afrikai fantáziavilágot teremtsek. Csak azért néztem utána sok mindennek, hogy ne köthessenek bele. Szerencsére a vudu ezer szálon fut, rengeteg hagyománya van, épp úgy, mint a görög mitológia istentörténeteinek, így nehéz fogást találni rajta.

R: Az Afrikában játszódó történetben utalásként ott van a háttérben a XX. század politikatörténete, de alapvetően a fantázia birodalmában járunk. Számít neked, hogy beleköthetnek?

KÁ: Nem akartam, hogy hiba kerüljön bele, ezért olvastam hozzá a könyvhöz sokat a vuduról. Rátaláltam egy nagyon jó francia könyvre, amelyben egy bölcs vudu varázslóval beszélget a szerző. Ennek a bölcsnek a gondolkodása életről, halálról, a világról nagyon közel áll hozzám. Az ő figurájából sokat merítettem.

R: Élet és halál kérdése mindig izgatott. Az Esőkönyvben írod: „Az égbolt vagyok, aki átlép a talaj felett”. Afrika, a szereplőid apropót jelentettek, hogy újra írj a lét kérdéseiről?


KÁ: Az idézett sor számomra két réteget, a nagyon elvont égboltot és a durva talajt, a testiséget és az elmúlást  jelenti. Ezek a fennköltet és a zsigerit is hordozzák. Fontos, hogy mindkettő jelen legyen írásaimban, ezt próbálom folyamatosan megírni. Izgat a halál, a halálfélelem nekem az egyik legfontosabb életszervezőm volt.

R: A Boldog Északot én az élet felől olvastam, hogyan lehet élhető világot teremteni és élni.

KÁ: A kérdés olyan paradoxon, amely úgy léphető át, hogy amíg nem tudatosodik benned, hogy félsz a haláltól, nem akarsz meghalni, addig nem mersz élni. Attól a pillanattól, hogy elfogadod halandóságodat, normálisan viszonyulsz az élethez is. Magasztosabb életet élhetsz, ha elfogadod a halált. Könyvem írása közben fedeztem fel egy kaliforniai orosz zsidó, Yalom egzisztencialista pszichológia tankönyvét. Arról ír benne, hogy milyen taktikákat kell alkalmaznunk, hogy ránk ne vonatkozzon a halál. Sokat segített a halálfélelemhez való viszonyulásomban. A Boldog észak végig a halállal játszik, azt boncolgatja.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »


Forrás: Marton Éva, RevizorOnline.hu, 2014. július 8.

2014-07-08 14:31:20
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ