Alulnézetből (Szépirodalmi Figyelő)
(kiadvány: A harmadik híd)

A harmadik híd legnagyobb erénye a hajléktalanság kérdésének rendkívül érzékeny, részletgazdag, megvilágító erejű, részvétteljes, de nem leereszkedő vizsgálatában áll. Képes fellazítani eddigi nézőpontunkat nem csupán az utcára kényszerült emberekkel, de saját életünkkel kapcsolatban is. - Falvai Mátyás kritikája Szilasi László A harmadik híd című regényéről

Falvai Mátyás 1984-ben született Győrött. Író, kritikus. 2011-ben Szépirodalmi Figyelő-díjban részesült. Legutóbbi kötete Gépindák címmel látott napvilágot 2010-ben, a FISZ gondozásában.

Szilasi László első regényét, a Szentek hárfáját előszeretettel közelítették meg olvasói és kritikusai is a bűnügyi regény zsánere felől, amiben annyi igazság mindenképpen volt, hogy egy bűneset állt a történet középpontjában, ennek értelmezése, felkutatása szolgált a szöveg hajtóerejéül. A kötet fülszövege is „intellektuális krimit” ígért, és maga a szerző is megerősítette ezt az értelmezést nyilatkozataiban. („A Szentek hárfájánál egy fiktív gyilkosság gyötört, aminek utána kellett járnom. Amikor pedig az író egy bűntény után nyomoz, egy bűntényt kíván az írás által megérteni, annak a legtöbbször detektívregény lesz a vége. Én tehát nem választottam a krimit: a műfaj az anyagból következett.” – hvg.hu, 2014.03.05.) Nem csoda hát, ha A harmadik híd esetében is már az első oldalak után gyanakodni kezdünk, hogy ismét bűnügyi regényt, vagy valami ahhoz hasonlót kapunk Szilasitól. Az alaphelyzet egy osztálytalálkozó, vagyis egy zárt helyszínen zajló, limitált számú szereplőt magába foglaló szituáció, ideális kiindulópont egy klasszikus „whodunnit” típusú krimihez. Ez a gyanúnk aztán szépen lassan eloszlik. Jóllehet a történet megismerésének módja, a végtelen hosszúságú, vallomásos monológ is passzolna a hagyományos krimi zsánerhez, sőt bűntény is, rejtély is van, nem is egy, nem ezek felfejtése, megoldása adja a regény dramaturgiai vezérelvét, és nem is ez a mű fő intellektuális tétje.

Az osztálytalálkozón Nosztávszky Ferenc (becenevén Noszta), a kanadai emigrációból néhány éve visszatért örök kívülálló, Sugár Dénesnek, vagyis Deninek meséli el külföldön töltött éveit, hazatérését, majd ezt követő gyors lecsúszását és hajléktalanná válását. Elbeszélésének középpontjában másik osztálytársuk, a szintén hajléktalanként élő Foghorn Péter áll (aki a történet idején már Robot néven fut). Foghorn a gimnáziumi évek alatt egyfajta vezéregyéniség volt higgadt, határozott személyisége folytán, és a Szegeden együtt mozgó, hajléktalan férfiakból és nőkből álló kis csapatnak – amelyhez Nosztávszky is csatlakozik – szintén Foghorn, azaz Robot szabja meg a mindennapok menetét irányító, megtartó erejű ritmusát. Nosztávszky elbeszéléséből részletesen megismerjük a hajléktalanok életét, a csapat tagjainak lecsúszástörténetét, az utcán való túlélés – vagy inkább a halál elodázásának – technikáit, a hajléktalanok világának bonyolult személyközi, hatalmi viszonyait, sajátos erkölcsi elveit. Mindeközben az utcán élők és az egzisztenciális biztonságban élő, úgymond „normális” emberek között húzódó törésvonalakat is feltárja, és többek között a – mindkét oldalról történő – átjárhatóság kérdését vizsgálja.

A harmadik híd legnagyobb erénye a hajléktalanság kérdésének rendkívül érzékeny, részletgazdag, megvilágító erejű, részvétteljes, de nem leereszkedő vizsgálatában áll. Képes fellazítani eddigi nézőpontunkat nem csupán az utcára kényszerült emberekkel, de saját életünkkel kapcsolatban is. Szövege mentes a témára rárakódott mindenféle közhelytől, és az elleplezés kíméletétől is. Nem szociográfiát ír – bár kétségkívül olvasható ebből az irányból is –, hanem vérbeli regényt, olyan témákról, ami minden vérbeli regény alapvető tárgya: identitásról, az én helyének megtalálásáról a világban, szerelemről, barátságról, hatalomról, emberi kisszerűségekről, halálról.

Szilasi láthatóvá teszi számunkra a láthatatlan embereket, akiket nem veszünk észre, vagy nem is akarunk, mert létezésükkel arra emlékeztetnek, hogy ugyanez velünk is bármikor megtörténhet. Hogy mennyire így van, hogy milyen gyors a lecsúszás, milyen törékeny egy ember egzisztenciája, mentális és materiális egyensúlya, jó példa Noszta beszámolója saját utcára kerüléséről. A hajléktalanságot olyan elme- és lelkiállapotként írja le, ami észrevétlen gyorsasággal uralkodik el és állandósul az emberen, a visszatérés a legtöbb esetben – legalábbis A harmadik hídban elmondottak alapján, de sejthetően a való életben is – szinte lehetetlen. Nosztának és Robotnak mégis sikerül, bár csak Noszta felépüléséről és reintegrációjáról olvashatunk kicsit behatóbban, és az osztálytalálkozón már egy visszatért, kiegyensúlyozott férfival találkozunk, aki talán éppen e végeláthatatlan, önelemző, az okokat, indítékokat firtató monológgal igyekszik feldolgozni a vele történteket. Az is eléggé beszédes körülmény, hogy egy osztályból ketten is hajléktalanná váltak, és a mára jó ötvenes férfiak története tulajdonképpen egy olyan generációról is sokat elmond, akik frontálisan és felkészületlenül szaladtak bele a rendszerváltozásba, a késő Kádár-korban eltöltött fiatalságuk nem vértezte fel őket az új társadalmi-gazdasági berendezkedéshez szükséges érvényesülési, megküzdési stratégiákkal. Nosztának tehát sikerült visszatérnie, és éppen a poklokat is megjárt ember mértéktartó, túlzásoktól mentes bölcsességével adja elő történetét, nem dramatizálja túl, nem sajnáltatja sem magát, sem korábbi sorstársait, de nem is hibáztatja őket, nem moralizál. Szilasi ebből a pozícióból tudja elérni, hogy elbeszélése tárgyát ne a többségi társadalom felületes nézőpontjából, de ne is egy perifériára rekedt ember szemszögéből kelljen elmesélnie, mindkettő magában hordozná ugyanis annak a veszélyét, hogy az objektív, de odaforduló megértést ellehetetlenítsék a különböző előjelű, sztereotípiákból építkező indulatok.

Az életet a legalapvetőbb testi funkciók ellátásáért folytatott küzdelemre lecsupaszító hajléktalanlét naturális, kellemetlenül őszinte és mindenféle aggály nélküli, szókimondó bemutatása egy számunkra ismeretlen világot és e világ látását nyitja meg előttünk, ami egyfelől nagy adomány a könyvtől, másfelől viszont rendkívül megterhelő az olvasása. A távolságtartó, mértékletes tónus ellenére is rettenetes szembesülni a pusztán késleltethető, de el nem kerülhető, totális szétesés folyamatával. A hajléktalan emberek napi rutinjain keresztül, amelyek időlegesen felszínen tartják őket, megismerjük a szociális ellátórendszer és a karitatív munkások tehetetlenségét is, és bár lehet, hogy a szerző szándéka más volt eredetileg, de az általa lefestett összkép a probléma végletes reménytelenségét, megoldhatatlanságát sugallja. Különösen fontos pillanat, amikor meglátjuk és átérezzük, hogy ezek az emberek, akikkel soha nem kíséreljük meg az azonosulást, akikről mindig harmadik személyben gondolkodunk, végső soron ugyanaz iránt sóvárognak kétségbeesetten és fájdalmasan, mint mi magunk. Nem a biztonságra, nem a kényelemre, nem a megbecsültségre, a méltóságra, hanem a szeretetre és a gyengédségre.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Falvai Mátyás, SzIF Online, 2014. október 8.

2014-10-08 14:54:29
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ