..a frissen megjelent Veszett paradicsom című novelláskötet szerzőjét.

– Könnyebb szókimondóan bemutatni a bűnöket/élvezeteket, mintsem virágnyelven?

– A prózai stílusomból eléggé kilógna, ha egy szeretkezés virágnyelven szólna. Rabelais adhat olyan tanácsot, hogy „pisztolyodat folyton használd és minden tárt vagy zárt ablakon belőj vele. Ha szünetet tartasz, elvesztél, s úgy jársz, mint a dajkák, kik abbahagyják a szoptatást, mitől tejük elapad. Így apad el a te tejed is, ha nem gyakorlatoztatod farkadat és csak vizelésre lesz alkalmas.” Szép Ernőnél viszont egy tisztáson lezajlott légyott így hangzik: „Minek is beszélnének, ez a lány meg ez a fiú, a feketerigó meg a cinke gyönyörű rádiózenét adnak nekik; így várják meg, míg besötétedik, akkor összeborulnak majd, összeadják a szájukat.” Mindkettő kedves szerzőm, miközben a erotikát egészen másképpen oldják meg, saját írói világukhoz méltón.

– Ínyencként áll elő az egyik novellában Petőfi. Van történeti alapja a bőségvágyának?

– Petőfi ebben a novellában éhes, de amúgy sem tartozik az irodalmi ínyencek sorába, a csárdák költője még borissza sem volt, bár remek bordalokat írt. Voltak ugyan kísérletek arra, hogy a népi ételek prófétájává tegyék, de a levelekből, emlékiratokból, naplókból mindössze annyit sikerült kibányászni, hogy szerette a túrós csuszát, a gulyást, a rostélyost és a paprikás csirkét, a tejfölös tormát meg utálta.

– Gasztrokulturális tájékozottsága elképesztő, mégsem megy a novellák rovására, hogy találja meg az egyensúlyt?

– Nehezen. A két énem, vagyis a gasztronómia történetével foglalkozó újságíró és a szépíró gyakran összekeveredik. És nem az a baj, ha egy étteremkritikában esetleg „költői magasságokba emelkedem”, hanem az, ha egy novellát túlságosan telepakolok kulináriával. Szerencsére a szerkesztő kihúzza a többletet.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Vasarnapihirek.hu, 2014. december 2.

Megjelent a Vasárnapi Hírek 2014. november 30-i lapszámában.