Reichert Gábor: „Ebből vagyok” (Műút)
(kiadvány: Megyek utánad)
Egy kezemen meg tudom számolni, életemben hányszor jártam a Viharsarokban. Valahogy sosem volt arrafelé dolgom, odavalósi ismerősöm is csak egy-kettő akad, ők viszont már rég nyugatabbra költöztek szülőföldjükről — és ahogy látom, hosszabb távon nem is nagyon tervezik a visszatérést. Az erről a tájegységről szerzett tudásomat — Féja Géza szociográfiája és Závada Pál regényei mellett — szinte kizárólag napjaink fiatal „viharsarki prózájának” köszönhetem: Darvasi Ferenc, Kiss Ottó, Miklya Anna, Szabó Tibor Benjámin és persze Grecsó Krisztián szövegeiben rendre megjelenik a minden provincializmusa, unalma és élhetetlensége ellenére is szeretett Délkelet-Magyarország.

Isten ments’, hogy a kedves olvasót személyes ügyekkel traktáljam, de valamiért mégis fontosnak tűnik számomra, hogy tisztázzam a Grecsó Krisztián regényei — köztük a legutóbbi, Megyek utánad című kötet — helyszínéhez fűződő viszonyomat. Méghozzá azért, mert úgy látom, ennek végiggondolása a Grecsó-próza felől nézve sem teljesen tanulság nélküli. A Viharsarok nála a röghöz kötöttség, a változhatatlanság, az elfeledettség, a „ragacsosság” stb. képzeteit hozza magával, amelyek érvényessége az aktuális mű elbeszélőjének szűkebb pátriájánál jóval szélesebb körre is kiterjeszthető. Szerzőnk szövegeit úgy is felfoghatjuk, mint amelyekben Békés megye egész Magyarország, sőt egész Kelet-Európa metonímiájaként szerepel, a hozzá tapadó negatív és pozitív konnotációkat pedig nem egzotikus leírásokként, hanem mindannyiunk helyzetére is vonatkoztatható példázatokként érdemes értelmeznünk. Sokunk közös élményéről, a valódi következmények és katarzis nélküli mindennapok unalmas és demoralizáló körforgásáról (is) beszélnek Grecsó könyvei. Valami ilyesmivel szembesülhetett Joshi, az új regény japán származású mellékszereplője is, amikor először nézett körül új otthonában: „[M]egállt a Körös-parton, kihúzott egy piros Marlborót a dobozból, várta, megtörténjék a csoda. Nem tudta, hogy a Viharsarokban nem történnek csodák. Hogy ott a csodavárás maga a csoda, a délibáb, hogy majd egyszer, majd valakinek jobb lesz, hogy van olyan, hogy jobb.” (179) Hiába gondoljuk tehát, hogy semmi közünk a (kinek mennyire) távoli Alföld porához: az elmúlt évtizedek, évszázadok ugyanúgy letörölhetetlenül rátapasztották azt a Miskolcon, Szentgotthárdon, Zalaegerszegen, Szombathelyen vagy Sopronban élőkre — de még azokra is, akik egy kezükön meg tudják számolni, életükben hányszor jártak a Viharsarokban.

A Megyek utánad a Grecsó eddigi prózai szövegeiben már körvonalazott, folyamatosan új árnyalatokkal gazdagodó, könyvről könyvre más nézőpontból bemutatott mondakört írja tovább. A kapcsolat az előző művekkel — főleg a 2008-as Tánciskolával és a 2011-es Mellettem elférsszel — egy-egy ismerős szereplő újbóli felbukkanásával válik explicitté: egy helyütt például szó esik Szalma Lajosról, a Tánciskola főhősének ördögi attribútumokat viselő nagybátyjáról és kedvenc kocsmájáról, a Pedróról (183), és a Mellettem elférszben megismert nagyszülők, Juszti mama és Domos tata is felbukkannak egy-egy jelenetben (90; 235). Érdemes nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk ezeknek az első ránézésre aprónak látszó gesztusoknak, hiszen utólagosan hozzájárulnak valamiféle életmű-egységesítő olvasat érvényesítéséhez. Persze nélkülük is nyilvánvaló volt a rokonság a Pletykaanyu, az Isten hozott, a Tánciskola és a Mellettem elférsz szereplői között, de eleddig nem történt ennyire direkt kísérlet a kirakós darabjainak összeillesztésére. Daru, a Megyek utánad központi szereplője szinte az összes korábbi Grecsó-hőstől örökölt valamit, legfontosabb vonása pedig — „elődeihez” hasonlóan — neki is a saját múltjához való viszonyának problematikussága. A kötet a személyes és közösségi múlt különböző rétegeinek fokról fokra történő feltárását igyekszik nyomon követni, ezt megkönnyítendő pedig az egyes fejezetek — egy kivételével — a Daru épp szóban forgó életszakaszát (óvodától a fiatal felnőttkorig) meghatározó lány nevét viselik. Lili jön; Eszter jön; Daru marad; Petra jön; Sára jön; Adél jön; Gréta jön; Juli van — a tartalomjegyzék idemásolásával nagyjából el is mondtam, hogy a cselekmény szintjén miről szól a regény. Persze önmagában ez sem kevés: Grecsó prózájának nagy erénye, hogy sosem markol túl sokat, nem akar távolabbra tekinteni önnön határainál. A Megyek utánad ennek megfelelően „szimpla” nevelődési tiniregényként is tökéletesen működőképes, így például egy (feltételezett) tizenéves olvasónak akkor is maradandó élményt nyújthat, ha csak Daru szerencsétlen szerelmi életének stációit kíséri figyelemmel. Az átlagosan harminc-negyven oldalas, akár novellákként is megálló szerelmi kudarctörténetek valódi tétje azonban az a pontosan dokumentált folyamat, amely során Daru hol közelebb, hol távolabb kerül önmaga elfogadásához, saját útjának megtalálásához. Ehhez pedig — mondhatni, szokás szerint — saját gyökereinek, múltban hozott jó vagy rossz döntéseinek számbavételével juthat el. Csakhogy az eddigi életére visszatekintő főhős már azt is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán az ő egykori döntéseiről van-e szó, vagy saját helyzetéből — fent már felvázolt „viharsarkiságából”, tehát eredendő periferikus létéből — következően megtörtént, passzívan elszenvedett eseményekről. Utóbbi értelmezést erősíti már a mű címe is: megyek utánad, vagyis egy pontosan meg nem nevezett, állandóan alakot változtató másik után, aki mindig megmondja, merre tovább. Erre a folyamatos, nem önmaga által irányított helyváltoztatásra utalhat a főszereplő beszélő neve is, a Wikipédia tanúsága szerint legalábbis a Magyarországon rendszeresen átvonuló madárfaj egyik fő jellegzetessége, hogy a csapat aktuális vezetője, amint elfárad, átadja az első helyet egy másik madárnak, amely egy idő után szintén önként lemond az elöl repülés felelősségéről, és így tovább. Valahogy így, állandó követésként, a kezdeményezés terhét tartósan soha fel nem vállaló sodródásként írható le Daru (eddigi) életútja.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Reichert Gábor, Műút.hu, 2014. január 2.

Megjelent a Műút 2014048-as számában

2015-01-02 13:36:39
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ