Magányos őszinteség (Litera)
(kiadvány: Pillanatragasztó)
Azokon a ritka napokon, amikor kegyetlenül őszinték akarunk (?) lenni saját magunkkal és a világgal, azokon a napokon mesélünk talán olyan történeteket, amelyeket a Pillanatragasztó című kötetben olvashatunk. – Urbán Anikó Tóth Krisztina Pillanatragasztó című kötetéről.

Tóth Krisztina Pillanatragasztó című kötetének minden történetét szemlesütve kellene olvasnunk, szégyenkezve, sajnálkozva, sóhajtozva emberi gyarlóságunk felett, az elveszett emberségünk felett. Öt adagban kapunk útmutatást a körülöttünk lévő egyre megmagyarázhatatlanabb valósághoz. Szilánkokra tört életek felcsillanó jeleneteit tárja elénk a könyv, azokra a darabkákra irányítva a fényt, ahol az első repedések feltűntek, néha láthatjuk az összetört életeket is, máskor csak el tudjuk képzelni, mi lesz a folytatás.

Azokon a ritka napokon, amikor kegyetlenül őszinték akarunk (?) lenni saját magunkkal és a világgal, azokon a napokon mesélünk talán olyan történeteket, amelyeket a Pillanatragasztó című kötetben olvashatunk. Elbeszélések egy világról, ahol büszkének lenni már csak a zsidókat diófára akasztgató nagyapára lehet, ahol menyasszonyok égnek, ahol bárki bármelyik pillanatban kerülhet szarba, szó szerint. Fél lábbal toi-toi-ok mögött, a plázában, a volt-feleség kukái közt. A kérdés csak az, hogy érdekelnek-e ezek másokat? Merthogy ugyebár a másik sosem reagál adekvát módon, nem érdekli, mi van velem, veled, vele, vagy akár ellenérdekelt is lehet. A novellák üzenete, hogy társadalmi transzgresszióink, a traumáink, amik miatt forgolódhatunk éjjel, pirulhatunk nappal, nem változnak már meg, „Ez most már mindig így lesz? (Ez most már mindig így lesz)”. Ezen nem segít az altató, a nyugtató, a szerelem és a vallomás sem. Képtelenség, hogy interakcióba lépjünk a másikkal ilyenkor, mindenki csak azt gondolja, amit gondolni akar. Bevallhatjuk, mikor, melyik pillanatban hibáztunk és vezekelhetünk, de csak úgy, magunknak, ahogy a megbocsájtás is csak rajtunk múlhat, ám ezekben a történetekben, jellemzően, nem jutunk el idáig. A pillanat ragaszt, és az egyén úgy szabadul, mint a légypapírra ragadt rovarok, belehal. Nem azonnal, persze, csak úgy apránként, percről percre kicsit jobban, de mindig egyedül.

Az elbeszélések az utcák, a kocsmák vagy kávézós beszélgetések mindennapi stílusát idézik, ugyanolyan egyszerűen és pontosan szólalnak meg pökhendi újgazdagok, elveszett értelmiségi nők, tinédzserek vagy kiöregedőben lévő sztárok. A narrátorokat és szereplőket egyaránt természetesen beszéltető történeteket így aztán azonnal közel érezhetjük magunkhoz, a hétköznapjainkhoz, amikor anekdotákkal szórakoztatjuk egymást, csakhogy ezek a történetek természetüknél fogva nem fognak jól megnevettetni. Nem erre vannak kitalálva. Még akkor sem, ha egy-egy szituáció képe önmagában nagyon is megmosolyogtató: egy zuhanyrózsát hordó színésznő, egy dinnyék közé gurult fej, nagyothalló néni és egy jó szándékú nővérke. Jóízűen nevetni nem tudunk rajtuk, de vajon sajnálni tudjuk-e az elhagyott szeretőket, hűtlen házastársakat, szülőket, akik csak magukkal vannak elfoglalva, vagy a jóléti államból idelátogató tiniket? Ennek a történetcsokornak talán legnagyobb kihívása, hogy megszeretesse és elfogadtassa magát az olvasóval, mert felismerteti velünk a legmélyebben gyökeredző intoleranciánkat, a társadalmi normák elleni lázadásra képtelenségünket (vagy esélytelenségünket?) és inherens magányunkat. Kicsit olyan érzésünk is támadhat, hogy nem egyének történeteit olvassuk, mivel a hétköznapi ember, nő, férfi, gyerek sztereotipikus képeit állítja elénk Tóth Krisztina a legtöbb történetben.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Urbán Anikó, Litera.hu, 2015. január 17.

2015-01-17 14:52:42
A Hős utcában található Budapest legnagyobb, jelenleg felszámolás alatt álló szegregátuma. Erdős Virág az utóbbi néhány évben sok időt töltött az itt élő gyerekek és felnőttek között,...
Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky...
Fordította: Morcsányi Géza, Kántor Péter
Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat...
Fordította: Patat Bence
Utolsó előtti kötetéhez érkezett Knausgard nagyszabású regényfolyama, a Harcom.
Az Álmokban a fiatal felnőtt Karl Ove Bergenbe költözik, hogy a helyi íróakadémiára járjon, és teljesen...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ