„A tűz háza megépült” (Kulter)
(kiadvány: Máglya)
A tízes évei elején járó Emma egy utolsó óráit élő diktatúrában illeszti össze a darabkáit az el nem múló múltnak. Forradalmát követően egy közösség keresni kezdi áldozatul esett és bűnössé vált tagjait, mágikus események zajlanak a történelem sorsokat alakító rideg valóságában – így láttatja a Máglya egy új rendszer kiépülésének kor- és kórtörténetét.

Dragomán György régóta várt regényében a szüleivel történt tragédia kizökkenti Emma életének addigi gondtalan és naiv jelenidejűségét, kikerül családja békésnek és idillikusnak képzelt öleléséből, s mindennapjait tágabb, kiszámíthatatlanabb és zordabb összefüggésrendszerek fogják ezután meghatározni: korának a politikai és társadalmi mozgásai és az azokat elrendező/értelmező elbeszélések. Egy új környezetbe, az anyjától ismert történetek alapján halottnak hitt nagymamájához kerülve Emma kénytelen szembesülni a felmenőitől örökségül kapott, mások által megbélyegzett múlttal, kezdve a keserű felismer(tet)éssel: itt „én is a bűnösök közé tartozom.” (50.) E közösségen belül a tagok egymáshoz való viszonyulását jelölik ki, mindennapjaikat keretezik a tettesek és áldozatok átjárhatatlan kategóriáira osztó narratívák, s amint részesévé válik ennek a Máglya főszereplője, úgy számára az én- és az igazságkeresés szétválaszthatatlanul összefonódik. Ehhez társulva kap kulcsfontosságú szerepet az a problematika, hogy bizonyos identitásképző események utólagosságukban (emberi szűrőn keresztül, esetleges és viszonylagos mivoltukban) válnak a saját világ realitásává, múlt és jelen egymásra utalt, folyamatos szituálása kényszerű alapfeladatává lesz a történet szereplőinek.

A regény elsősorban mégsem arról számol be, hogy a kollektívan megképződő vélekedések és tapasztalatok miképpen formálódnak és sűrűsödnek érvényes, elfogadott világnézeti alakzatokba, hanem hogy milyen lehetőségei és lehetetlenségei vannak meg- és újraértésüknek, az ezek alóli kikerülésnek vagy felülemelkedésnek. A történetben a jelen, a múlt, s alapvetően az időbeli különbözősség alaptapasztalatát a megismerés változó feltételei alakítják, s itt ezek a feltételek valamiképp meg is határozzák a megismerés (látszólag annak konvencionális módozataitól igencsak eltérő) változatait. Ezzel nem csupán az idősíkok egymásba csúszása veszi kezdetét, s a képzelet, a játék és a szó mutatkozik meg teremtő erőként, hanem a regény zárt mikrouniverzuma is elkezdi felfedni saját összefüggésrendszerét.

A regény főszereplője, akárcsak a történet helyét és idejét kijelölő/meghatározó új rendszer, gyerekcipőben jár. Ez a narrációs és ábrázoló megoldás, a gyermeki hang és nézőpont használata nem idegen a szerzőtől, s bár A fehér király vesszőkkel sűrűn tördelt, olykor kapkodó, ziháló vagy nagy lélegzetvételű sorai vissza-visszatérnek, a Máglyában az idősebb, önmagára és környezetére tudatosabban reflektáló elbeszélővel ezek valamelyest lelassulnak és elmélyülnek, szerepük megváltozik. A hosszasan örvénylő sorokat a Máglyában már nem csupán a világ gyermekként felfoghatatlan összetettsége, a valóság megfigyelhető, de még meg nem érthető kuszasága eredményezi, s az, hogy így a tájékozódás lehetőségét csak a folyamatos, kényszerszerű reflektálás adhatja. Az új regényben az énelbeszélés sokkal inkább az én elbeszélése; ezek a sorok a gondolataival és problémáival magára maradt, abban elvesző és abból kiutakat kereső lány kezdetben esetlen, de mindvégig motivált mozgásának leírását, és (ezzel összefüggően, illetve: rajta keresztül) közvetlen hozzátartozói traumákkal teli múltjának a felfed(ez)ését szolgálják. Az elbeszélő rendkívüli részletességgel és eleven képiséggel reflektál az adott szituációk „itt és most”-jára, környezete rezdülésire, mások cselekvéseire, gondolataira és szavaira. Ábrázolása mégis relativizáló beszéd, miként az elbeszélő létrehozója és kiszolgáltatottja is történetének. Nincs értéksemleges(ítő) nyelve, s a bemutatott világról való tudás bizonytalansága, a pontos meg- és felidézhetőséggel szembeni kétely az elmélkedés és emlékezés mechanizmusában nem a hitelességet teszi mércévé, hanem az imagináció termékenységét, világteremtő és -értelmező erejét. Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy míg Dzsátá inkább figyelmes, mintsem értekező-értelmező, dísztelenül, oldalakon át tekergő, fluktuáló mondatai sokszor abszurd(an humoros) eseményeket ábrázoltak, Emma története esetében az abszurditás fantasztikusnak lát(tat)ott eseményekben, rítusokban ölt testet.

Ugyanis a dialogikus természetű én-te viszony nem csak Emma és a másik/mások kapcsolatában tűnik fel, s kap funkciót a(z én- és világ)megértés legelemibb módozataként – a múlt és a jelen egymásra vetülésekor is megfigyelhető, ahogy ez a dinamikus viszony aktívan munkál. Ez leglátványosabban a mágikus, varázslatos események kapcsán mutatkozik meg, illetve lepleződik le, miként az „anyagi-tárgyi valóságból” a „szellemi valóságba” történő szüntelen áthajlások, áttűnések idegensége és feszültsége egyre inkább a jelen múlttal létesített, fantázia és képzelet általi párbeszédévé „szelídül”. Ugyanez az én szemszögéből megfordítva: a nagymama számára a fantázia által megszelídített, misztifikált múltnak a regény történetének egy bizonyos pontján megszűnik a biztonságot nyújtó szerepe, s a képzelet jótékonyan elfedő játékára rádöbbenve az idegenség és feszültség kerül előtérbe. „Lehet, hogy egész másképp történt minden, sokkal egyszerűbben, […] lehet, hogy így volt, és lehet, hogy nem, de akárhogy is próbálja eldönteni, nem tudja megmondani, hogy melyik az igazság.” (406.)

A misztikus eseményeknek és rítusoknak (gólemteremtés; máglyagyújtás; titokzatos jelek lisztbe rajzolása; mosáskor, vasaláskor a rossz elűzése; kavicsokból védőfal építése stb.) mindig a nagymama és unokája lesznek az átélői, előidézői és alakítói, s ezek a történések mindig motiváltak: a múlt egy traumatikus eseményéből nőnek ki, szimbolikus mivoltukban a traumatizált személy számára a megrázkódtatások elbeszélhetőkké, cselekvésekhez kötötten feldolgozhatókká válnak. Jelentős mértékben ezeken a szimbolikus reprezentációkon nyugszik az egyén identitása, legtöbbször ezeken keresztül kerül kapcsolatba önmagával. A történet jelenében kialakuló politikai és társadalmi rendszer határhelyzet volta, bizonytalansága miatt fenyeget a traumatikus eseményeknek a megismétlődése, visszatérése (a deportálásnak, meghurcolásnak, a család szétszakítottságának, az agressziónak stb. a réme), így a mindennapivá váló belső és külső konfliktusok kezelésének érvényes cselekvési formáivá merevednek az említett tevékenységek. A nagymama „mágiagyakorlása” nem döntés tehát, hanem kényszer. A belső kényszer azonban mindinkább külsővé kezd válni: a traumát átélt személyek többsége kényszerűen a múlthoz igazítja a jelent, a tetteseket elszántan keresők jobb híján a jelenhez igazítják a múltat. Mert nem találja a közösség a forradalmában halomra lőtt hozzátartozóit, mert már nem él az, akit mindezért felelőssé tesznek, aki válasszal szolgálhatna: Emma nagyapja. A bűn azonban örökölhető, s a bűnösség átruházható, így a regény történetének alakulásában fontossá válnak az eltemetett emlékek és az eltemetetlen halottak problematikájának átfedései, összekapcsolódásai.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vigh Levente, Kulter.hu, 2015. február 8.

2015-02-08 12:55:43
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ