Európa halott, és mi öltük meg (444.hu)
(kiadvány: Behódolás)
  • A mai francia irodalom egyik legnagyobb alakja iszlámveszéllyel riogat.
  • Azaz dehogy veszéllyel: új regénye szerint pont hogy az iszlám mentheti meg Európát.
  • A saját szabadságától és a haláltól.

Michel Houellebecq a kortárs európai irodalom egyik legbotrányosabb írója, pedig már vagy tíz éve, az egyik leghatásosabb, legnyomasztóbb regénye, az Egy sziget lehetősége óta nem írt semmi igazán elborzasztót. A legutóbbi műve, az A térkép és a táj már sokkal visszafogottabb volt, és meg is nyerte a legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt‐díjat.

Már a téma miatt is úgy tűnhet, hogy megint egy radikálisabb könyvet írt, de a magyarul most megjelenő Behódolás – ami az „Isten akaratának való alávetés”-t jelentő iszlám szóra utal – messze nem az a szélsőjobboldali, muszlim veszedelemmel riogató antiutópia, amire a könyv franciaországi megjelenésének idején megtörtént Charlie Hebdo-merénylet után sokan várhattak. (A lap terrortámadás előtti utolsó címlapja egyébként Houellebecq-en gúnyolódott, és az író egyik barátja/kritikusa is az áldozatok között volt.)

A regény 2022-ben, Párizsban játszódik, a főszereplő/narrátor pedig François, egy 44 éves egyetemi irodalomtanár, aki az összes Houellebecq-könyvhöz hasonlóan leginkább az íróra hasonlít. Az ő szemszögéből látjuk, hogy a választáson az esélytelennek számító fiktív párt, a politikailag visszafogott Muszlim Testvériség hogyan csap össze az egyre radikálisabb és erősebb – Houellebecq szerint már 2017-ben is győzelemre esélyes – szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal, és hogyan alakítja át a francia, majd az európai életet erőszak nélkül, de teljesen.

Iszlám, a bugyira vigyázz!

Houellebecq általában szélsőséges érzelmeket vált ki az olvasókból, rengetegen szeretik a politikailag inkorrekt, szexuálisan túlfűtött, depresszív szövegeiért, és még többen utálják ugyanezek miatt. (Houellebecq egyébként nem végzett egyetemet, így azzal védekezik, amikor a baloldali értelmiség a szellemi elit felelősségét emlegeti, hogy nem tartja magát értelmiséginek.)

De hogy mindig az érdeklődés középpontjába kerül, az egyértelmű, és egyrészt annak köszönhető, hogy egyszerűen, közérthetően ír a Nyugat már kb. száz éve meghatározó félelméről: a saját – egyéni és társadalmi – vélt vagy valós hanyatlásáról.

Állandó témája, a szerelem (vagyis inkább a naturalista szex) mellett általában a tudományos fejlődés ellenére is hanyatló emberiségről (Elemi részecskék, Lanzarote, Egy sziget lehetősége) és a liberális kapitalizmus határairól és a művészetről (A csúcson, A térkép és a táj) írt.

Az író maga mint mindig, most is több formában van jelen a műben. Volt, hogy a két főszereplő között osztotta el a személyiségét (Elemi részecskék). Máshol párhuzamosan volt olvasható a jelenben élő főszereplő és a távoli jövőben élő klónjainak története (Egy sziget lehetősége). Legutóbb meg a főszereplő művész is az író alteregója volt, de saját maga is feltűnt parodisztikus formában, és ráadásul brutálisan meg is ölték (A térkép és a táj).

A Behódolásban ő az állandóan saját magát figyelő François, ahogy Joris-Karl Huysmans XIX. századi francia íróval is mutat egy csomó hasonlóságot, akinek az életművét az értelmiségi főhős folyton elemzi. Huymans végül a kereszténységnek hódolt be, Houellebecq meg a jelek szerint egyelőre semminek.

Ettől duplán átjön, hogy az író/főszereplő jómódú és sikeres, mégis szomorú a sivár élete a beteljesíthetetlen vágyaktól, amiket a történet szerint a szabad társadalom, vagy inkább az emberi faj gerjeszt, de egy normális ember inkább valami defektre gyanakodhat. (A több idegösszeomláson is átesett Houellebecq meghatározó élménye, hogy gyerekként nem kellett a szüleinek, így a nagyanyja nevelte – innen a vezetékneve az eredeti Thomas helyett –, bár az anyja szerint ez hazugság, és a fia talán csak a kutyáját tudta valamennyire szeretni.)

A főhőseinek gyakorlatilag minden vágyuk jókat inni, enni meg dugni, egyre nagyobb szakmai sikereket elérni, és hogy sokáig életben maradjanak, legalább középkorúnak megmaradva. Ezzel könnyű azonosulni, de minthogy ez legfeljebb rövid ideig mehet így, a hősei egy ponton elérnek a falig, majd általában feladják, és megölik magukat.

Az új Európa, a büszke férfi

Ahogy azt Tótfalusi Ágnes, Houellebecq állandó fordítója is elmondta, az író legutóbbi könyve, A térkép és a táj is a mindenről lemondó, az életből magát fokozatosan kivonó emberről szólt, és már azt lehetett hinni, hogy Houellebecq többé írni sem akar. De talán sosem volt még ilyen aktív: tavaly eljátszotta a saját elrablásáról szóló, korrekt vígjáték főszerepét, most pedig mégis írt egy könyvet, amiben az általa megvetett iszlám mellett próbál érvelni.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Herczeg Márk, 444.hu, 2015. április 21.

2015-04-20 15:37:17
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ