Az író behódolása (Revizor Online)
(kiadvány: Behódolás)

A véletlen is segített, hogy minden összekavarodjék: a regény a Charlie Hebdo-merénylet napján jelent meg, és sokan úgy vélték, az Európát fenyegető muszlim veszélyre akar figyelmeztetni, vagy éppen iszlamofób gúnyirat. De hát egészen másról van szó. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.

2022-ben François Hollande második elnöki mandátuma lejár. A választás második fordulójában a széljobb Nemzeti Front elnöke, Marine Le Pen áll szemben a mérsékelt Muzulmán Testvériség vezetőjével, Mohammed ben Abbesszel, akit kényszerűségből a szocialisták is támogatnak. Győzelmével véget ér a halálos áldozatokat követelő anarchia; a muszlim szokások, kultúra, hit felvétele nem kényszer, hanem előnyökkel járó opció. Mindazonáltal egyre többen behódolnak – a regény főhőse is.

A főhős az Houellebecq-hősök végtelen szövetéből van kiszabva, ahol csak a minta módosul, az anyag sosem. Alapváltozata az Elemi részecskék féltestvér-párja, az autisztikus és a – főképp szexuálisan – frusztrált, a nagy tehetség (gyakran zseni) és a tehetségtelen. Közös a végtelen kedvetlenség, életuntság, magányosság, amelynek hátterében az öntetszelgő fogyasztói társadalom áll. Nemcsak életrajzi párhuzamok késztetik az olvasót arra a megfigyelésre, hogy e lemagasztaló és felgyalázó, narcisztikus és provokatív variációk mind valamiféle szellemi önarcképek. Goncourt-díjjal koszorúzott, s szerintem is legjobb regényében, A térkép és a területben (magyar címe – talán a széphangzás miatt – A térkép és a táj) a két főalak egyikét, a híres írót Michel Houellebecqnek hívják. (Igaz, a szerző nem tudván ellenállni annak, hogy kedvét lelje alakmása bomló és rothadó hullájában, belesző a történetbe egy ötlettelen és banális bűnügyi szálat, amivel aztán el is rontja az egészet.)


A Behódolás hőse, François a típus szélsőségei között foglal helyet. Az alapötlet, amely – ha hihetünk az írónak – előbb volt meg, mint az egész iszlám-szál, hogy az irodalomtörténész egyetemi tanár Huysmans-specialista, aki nagyigényű doktori disszertációjával az irodalmi dekadencia egyik vezető képviselőjéből katolikus hitvallóvá és oblátussá változó francia íróról (1848-1907) mintegy kimerítettnek tekinti élet-lehetőségeit. Néha ír egy-egy rövid cikket, tanít a Sorbonne Nouvelle-en, egy-két szemeszteres szexuális kapcsolatba kerül egy-egy diáklánnyal, akik rendszerint a nyári szünet után szakítanak vele, mert „megismertek valakit”. Utolsó szeretője, Myriam kivételesen valóban szereti, de ő sem tud áttörni az apátia és a kelletlenség falán, és a politikai fordulat hatására családjával – zsidók lévén nem érzik magukat biztonságban – Izraelbe emigrál. A gyöngéd levelek fogyatkoznak, s végül ő is megismer valakit. Mint az író más regényeiben, itt is meghalnak a főhős elvált szülei (ezúttal gyors egymásutánban), és itt is alig érinti ez érzelmileg.

A beépített Houellebecq-sémákkal szemben, amelyek írásait kétségtelenül gyorsan felismerhetővé teszik, az újdonság itt nyilvánvalóan az irodalmi előd megnevezése és konfrontálása a másfél századdal későbbi európai helyzettel. Houellebecq ideologikus író, szinte mindig tézis-regényeket ír, negatív utópiákat, azaz disztópiákat. Stilizálatlansága, vagyis az az igénye, hogy történetei a lehető legközelebb álljanak a realitáshoz, arra kényszeríti, hogy művileg, szinte bürokratikus szigorral vágjon el minden szálat – minden mellékszálat is –, ami véletlenül vagy atipikusan valamiféle boldogsághoz, megnyugváshoz, örömhöz, föllélegzéshez vezetne. Nemcsak főhősei karaktere, hanem ez a körülmény is magyarázza művei végtelen sivárságát, amelyet kevéssé ellensúlyoznak provokatív viccei, idioszinkráziáinak önkéntelen humora (például a hippi-mozgalommal szemben táplált irracionális gyűlölete), vagy pornografikus hajlandósága.

Az író ideológiája a szokásos: a felvilágosodás halottnak nyilvánítása, az egyéniség (s ezzel persze minden moralitás) értékének kétségbevonása, a szabadság azonosítása a fogyasztói szabadsággal, s mint ilyen, semmisnek tekintése, a humanizmus visszavétele, az európai modernitás megvetése. Számos interjújában nevezi magát comte-iánusnak, első sorban azért, mert Comte nyomán kétségbe vonja, hogy egy társadalom életben maradhat vallás nélkül. Ebben a könyvében a középkori európai civilizáció fölényéről esik szó, s hősünk egy dél-nyugat-francia híres zarándokhely Fekete Madonnája előtt ekképp elmélkedik: „A román kor embere nem volt tisztában az erkölcsi bíráskodásnak, az egyéni bíráskodásnak, magának az egyéniségnek a fogalmával sem, s én is éreztem, hogy az egyéniségem szép lassan feloldódik a rocamadouri Szűz előtti egyre hosszabbra nyúló ábrándozásaim során.”

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Radnóti Sándor, RevizorOnline.hu, 2015. június 16.

2015-06-16 18:45:48
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ