Súlytalanság (Kulter)
(kiadvány: Behódolás)

Houellebecqről minden olvasója tudja, hogy különösebb finomkodások nélkül kitelik tőle bármi. Sőt, még a nem olvasói is. Hiszen hát mesteri provokátor. Már persze amennyiben hagyja magát az olvasó (a nem olvasó talán jobban hagyja magát).

Hiszen akármilyen társadalmi, nemi, etnikai, felekezeti csoport, szociálisan ilyen meg olyan helyzetű réteg vagy közösség tagja is legyen az ember, egyként nem érezheti magát biztonságban a francia sztárszerző gunyoros, cinikus vagy éppen a kiégettségével fásult unalmat árasztó és mindenre rásütő mondataitól. Persze ettől még nem feltétlen lesznek jók vagy igazán élményszámba menők a könyvei, ahhoz ezért ennél több kell. A hírveréshez nem. Amikor híre ment, vagyis jött, hogy új regénye miről szól, egyből kinézett egy jó kis botrány, az utópiákra/disztópiákra nyitott olvasónak pedig menthetetlen beindult a nyálelválasztása. Hát, nem tudom, mi lett Franciaföldön a botránnyal, csak az időzítés maradt meg (ti., mint ahogy annak idején a bay area thrash metal zászlóshajója, a Slayer jött ki God Hates Us All című lemezével éppen 2001. szeptember 11-én, úgy a Behódolás is pontosan „kifogta” a napot, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás napját), s a magyar kiadás borítójának, véleményem szerint félreértelmezett, mizériájára emlékszem. Maga a könyv nem éppen botrányos. Még csak nem is különösebben provokatív. Vagy nem úgy és nem azért. Az utópia/disztópia hívei pedig biztosan csalódnak. Mint ahogy azok is, akik vaskosabb társadalmi vagy bármilyen mondanivalót vártak a Behódolástól. Ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne jó pár órát önfeledten szórakozni ezzel a könyvvel, gördülékeny mondataival − hódolat a kiváló magyar fordításért Tótfalusi Ágnesnek!

Muszáj vagyok leírni a cselekményt, hogy lássuk, mennyi is az annyi. Adott egy negyvenes irodalomprofesszor a Sorbonne-on, aki a kicsi belvilágában éldegélve, amelyben a XIX. századi francia próza egynehány kiválósága mellé csak a megfelelő tempóban váltogatott hallgatólány-szeretők férnek el még, egyszer csak arra riad, hogy az addig teljesen kívüle folyó politika most olyan változásokat hoz, amelyek kihatnak békés és némileg vegetatív kis életére. Ugyanis a 2022-es franciaországi választásokon, ilyen meg olyan politikai alkuk következményeképp, a Muzulmán Testvériség kerül hatalomra − akik azonnal nekifognak Franciaország, sőt, az egész Európai Unió átformálásának. Az ún. váltógazdaság végét az iszlamizáció hozza el, melyet rengeteg közel-keleti olajdollárral kitatarozva, többek közt az iskolarendszer átalakításával akarnak keresztülvinni. Márpedig az ilyen iskolarendszerbe csak igaz hitű oktatók férnek be. A professzor utolsó szeretője, már-már szerelme, lévén zsidó, elhagyni kényszerül az országot. Ő meg ott áll egy szál hallgatólány nélkül, és mivel az egyetemről nyugdíjazzák, mert nem tér át az iszlámra − nem szilárd elhatározásból, hanem mert távolléte miatt elsőre lekési a döntéshelyzetet, nem kapván kézbe az erről szóló levelet időben −, nagyon félő, hogy nem is lesz már több nője. Csak a fizetett profi kurvák. Na és körülbelül ennyi. Mondhatnék még részleteket, pl. a politikai fordulatokból – csak hát mindaz inkább díszlet, mint lényeg. Az olvasó azt várja, azt lesi, azt óhajtja, legalábbis az olyan olvasó, mint én, hogy a politikai szál fogja eluralni majd a regényt − de nem. A végén a professzor behódol, azaz megtér, mert mégiscsak jobb három-négy feleség, férjének behódoló muzulmán nő, mint egy se. Bumm. Nagyon el kell engednie az olvasónak a képzelőerejét, hogy valami vaskosabb, mélyebb értelmet hámozzon ki az egészből.

Társadalmi utópiát vagy disztópiát például biztosan nem fog. Ahhoz túl szűk körben lehet szétlátni, s abból se túl sokat. Az eleve bezárkózó elbeszélő-főszereplő François még a saját közegét jelentő egyetemi világról sem tud, vagy legalábbis nem mond valami sokat. Az is kiderül, hogy Párizson kívül Franciaországot sem igen ismeri. Közönyös minden változással szemben, s bár mindenféle − elméletileg − fordulat beálltát láthatjuk épp az életében a regény lapjain (szerelem, szülők, politika, egyetem, nagyvilág), ővele igazából semmi nem történik. A nyugati ember élete végtelenül biztonságos és kiegyensúlyozott − és unalmas, mondja a regény. Talán mondja. A politikai eseményeket, a választásokat övező, a második forduló első körét meg is hiúsító zavargásokból és vélhető terrorcselekményekből valamennyit még ugyan a saját szemével lát François, de akkor is mintegy kintről, a partvonalon túlról, ahol alig érhet bárkit bármi baj, hogy az olvasónak az az érzése támad, ennek az embernek nem ügye, ami ott történik − később pedig már csak a beszámolók, előbb a személyesek, utóbb a hírekből összeszedettek maradnak. Ami meg végképp kívülről jön.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Antal Balázs, Kulter.hu, 2015. július 16.

2015-07-16 15:05:46
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ