Misszió (A vörös postakocsi)
(kiadvány: Elszakítva)
Kováts Judit második regénye sajátos folytatása a 2012-ben megjelent első regényének, amennyiben ezúttal is a nemzeti emlékezetben különlegest státuszban lévő történelmi kort választott tárgyául. A „különleges státusz” persze legalábbis suta kifejezés, hiszen az elbeszélés mindkét kötet esetében a hivatalos emlékezési stratégiában jellemzően felejtés alá vont eseményekre fókuszál. – Bódi Katalin kritikája Kováts Judit Elszakítva című regényéről (Bp., Magvető, 2015)

Míg a Megtagadva esetében a második világháborúnak a polgári lakosságra gyakorolt tragikus és elhallgatott következményeit választja tárgyául, nevezetesen a katonák által megerőszakolt, kiszolgáltatott asszonyok és lányok tragédiáját, addig az Elszakítva a második világháború végére jogfosztottá váló felvidéki magyarok abszurd élethelyzeteihez lép közel. Mindkét regény a hétköznapi ember szemszögéből próbálja hozzáférhetővé tenni a huszadik századi történelemnek azokat az eseményeit, amelyek a hivatalos emlékezési stratégiákból, a nagy kulturális narratívákból kimaradtak, s legfeljebb, ha a különféle célú mikrotörténeti kutatásokban (nőtörténet, kisebbségkutatás, helytörténet stb.), illetve a családi emlékezetben maradt nyomuk. Kováts Judit azon döntése tehát, hogy az általa felkutatott „kis” (mert hétköznapi, mert az eseménytörténet szempontjából érdektelen) történeteket nem a tudományos műfajok valamelyikébe zárta, hanem a regényt választotta közlési formaként, számos esélyt ad a múlttal való számvetésre. A regény ugyanis képes arra, hogy dinamizálja a politikai-hatalmi döntések lecsapódásának szétgyűrűző hatásait a polgári lakosságban, a társadalmi rendben, a családokban, az egyes emberek életpályájában, választott hőseivel pedig nem engedi az olvasót távolságot tartani az adott történelmi korszaktól, amely ettől kezdve elsősorban történeti antropológiai szempontból, vagyis az ember mint olyan története miatt válik hirtelen majdhogynem sajáttá. A perspektívaváltás mindazonáltal rendkívül nehéz, mintha a részből kellene megtapasztalni az egészet, az egyetlenből a teljest: ez csak annyiban teljesülhet, ha lemondunk a nagy narratívák szintetizáló karakteréről s a szinte véletlenszerűen kiemelt hétköznapi hősök sorsában élünk át valami egyetemest, ami Kováts Judit regényei esetében a hatalomnak való kiszolgáltatottság és a szabad akarat folyamatos megkérdőjeleződése.

Úgy vélem, hogy a szerző nem véletlenül próbált ki a második regényében új elbeszélő formát, s ez nem csupán azzal magyarázható, hogy az Elszakítva alapját egy lassan kibomló szerelmi történet adja, aminek szükségképpen két szereplője van, így a Megtagadva önéletírás-jellegű narrációja esetlegesen korlátozta volna a cselekmény kibontakozását és a regény tereinek dinamikus kidolgozását. A Megtagadva narrációja annyiban ugyanis szükségképpen nem tud elszakadni az emlékirat és az önéletírás hangsúlyozottan nem irodalmi diskurzusától, hogy Somlyói Anna első személyű, lineáris elbeszélése azzal a beszámoló jelleggel követi végig életeseményeit a második világháborúban, a kelet-magyarországi falu közegében, amely Polcz Alaine Asszony a fronton című vallomásos kötetéből is jól ismert. Az interjúk sokaságából megteremtett főhős elbeszélése azonban – többek között az önreflexió hiányából is fakadóan – hiányérzetet hagyott az olvasóban, amennyiben az a regény világteremtésének dinamizmusait kereste a kötetben. Az Elszakítva mindentudó elbeszélője intenzívebb módon képes a terek megteremtésére és bejárására: az erdőszegi Engelhardt Kinga és a hernádfalvi Wildner András összekapcsolódó történetén keresztül a felvidéki magyaroknak a történelmi fordulatok diktálta élethelyzetei képesek dinamizálódni. A fókusz közelítő és távolító is egyben: az elbeszélés egyszerre próbál vállalkozni a történelmi-politikai háttér bemutatására és az egyéni élethelyzetek apró részleteinek megrajzolására. Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regénye a közelmúltban hasonlóképpen használja fel a történelmi regény műfaja adta lehetőségeket, amennyiben a hétköznapi emberek világa irányából tesz kísérletet a századforduló, az első világháború és a trianoni döntés utáni Magyarország sorsfordító eseményeinek rögzítésére. Két orvos főhősének váltakozó naplóbejegyzései finoman kirajzolják az egyéni sorsok legmélyére hatoló történelmi fordulatokat. Kováts Judit regényében ugyanakkor a főszereplők tudatába is behatoló mindentudó elbeszélés fentebb említett kettős fókusza sokszor feszültséget okoz, amennyiben a narrátor a történetírói-dokumentáló diskurzust szükségképpen ötvözi a lélektani vagy éppen a biografikus elbeszélés aprólékos eljárásaival.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bódi Katalin, Avorospostakocsi.hu, 2016. május 23.

2016-05-23 19:00:21
Boldizsár Ildikó
Boldizsár Ildikó és a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület csatlakozott a Művészek a klímatudatosságért csoporthoz, és vállalták, hogy összegyűjtik a világ népmesekincséből azokat a meséket, amelyek a...
Dragomán György
A Jég megrázó novella a menekültekről, a befogadásról és a kirekesztésről.
Dragomán György művének illusztrációit a fiatal grafikus, Turi Lilla készítette.
Radnóti Sándor
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják szerzőjük életútját...
RAJK LÁSZLÓ
Rajk Lászlóval, aki idén töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András - ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre kötetünkben. Gazdag életpálya...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ