Ebek harmincadján (Kulter)

Az Egy piaci nap Závada Pál legutóbbi nagyregényéhez, a Természetes fényhez képest – terjedelménél fogva – sokkal szűkebb tartományon belül építkezik, ugyanakkor elszakíthatatlan szálakkal kapcsolódik a második világháború és az utána következő évek történéseihez, összefüggő jelentéshorizontot teremtve az időszak sorsfordító eseményei között.

A háború utáni magyarországi társadalom siralmas korképét adó regény bepillantást enged a társadalmi, gazdasági, politikai és nem utolsó sorban morális elesettség szélén álló ország helyzetébe, fókuszpontul Kunvadas széles értelemben vett környékét jelölve ki. In medias res típusú felütésével azonnal a kunvadasi zsidó pogrom sűrűjébe vezet bennünket, majd következetes idő- és térbeli elmozdulásokkal teremti meg a központi narratíva világháborúig visszanyúló kontextusát. A kötet narrátora, Hadnagy Sándorné Mária a „háborús propagandával” megvádolt helyi tanár feleségeként közvetíti a rövid időszak eseményeit, miközben az alföldi parasztság mentalitásán, műveletlen világán, nyomorán keresztül közéleti, míg szülei hátterének és házasságának ábrázolásával családtörténeti kitekintést nyújt. Mindehhez a megbontott időrend teremt lehetőséget, oly módon, hogy a különböző helyszíneken, különböző idősíkokban zajló részleteket eltérő mediális közvetítettségen keresztül alakítja egységes struktúrává. Jegyzetek, tárgyalások jegyzőkönyvei, tanúvallomások, visszaemlékezések, újságcikkek és levelek révén, retrospektív módon bontakozik ki a zsidóellenes megmozdulás folyamata, melyek kuszaságára, a lejegyzett gondolatok és emlékek zavarodottságára a narrátor is reflektál: „Vagy ezekre a bekiabálásokra még a pártközi értekezletről emlékszem?” (50.)

Az Egy piaci nap kérdésessé teszi (miközben a szerző tudatos narratív játéka révén sikeresen kibújik a válaszadás kényszere alól, a befogadóra bízva a megoldást), hogy a társadalom egyik része (a magyarság) hogyan képes a háború után tanúsított tébollyal és indulattal viseltetni a társadalom egy másik része (a zsidóság) iránt, tudván, hogy a haláltáborok poklát megjárt és azt túlélő kevesek visszaintegrálása a deportálást közönnyel szemlélő magyar lakosság szemlélet- és magatartásváltozása nélkül lehetetlen marad. A zsidóság nem feledi a deportálásuk során tétlen magyar lakosság magatartását, amely hazatérésük után fokozatosan alakul át gyűlölködéssé, gyilkos indulattá. A haláltáborok poklát túlélők hazatérnek, hogy odahaza falubeli társaik irgalmatlan támadásának essenek áldozatául.

A zsidók iránti indulat a háború évei alatt elkövetett szörnyűségek után is kitart, sőt, újult erővel tör a felszínre. A látens antiszemitizmus tovább él, és egyre erőteljesebb megnyilvánulási formát ölt: „Például hogy ahonnan gyerekek tűnnek el váratlanul, őszerinte ott nem árt a hogymondjákok körmére nézni. Mert ő most is azt mondja – ne legyen igaza –, hogy ezeket a gyerekeket világos, hogy kik tüntették el. Vagy már el is emésztették őket, mert a maceszukhoz kellett nekik a keresztény vér. Hiszen ő jól emlékszik arra, hogy Szlovákiában is történt már ilyesmi, nem is egy esetben, s ezért közülük ott többet föl is akasztottak. És az oldalán lógó tőrre mutatva kijelentette, hogy az is használatban volt ott a pászkarágók ellen.” (30.)

A hazugságok és értelmetlen elmeszülemények hamar közönségre találnak a káoszban, a mindenre és mindenkire gyanakvással tekintő, tudatlan és rosszindulatú tömegben. A tömeg hatalma pedig gyorsan megmutatkozik: amit legitimnek tekint, legyen az égbekiáltó kitaláció, attól nincs többé megválás, a megvádolt zsidók sem képesek többé megszabadulni a rájuk aggatott vádak, rágalmak alól. Mindezeket csak tetézi a zsidók állítólagos rejtett vagyona iráni vágy, melynek ürügye alatt a csőcselék módszeresen dúlja fel a zsidó lakosság házait, üzleteit. A levegőben lógó kérdés folyamatos nyomás alatt tartja a köz- és a magánvéleményt: „bosszút állnak-e a hazatérő zsidók?” (33.), holott a zsidóság álláspontja az ügyben konkrét módon artikulálódik: „tétován állunk, nem találjuk a helyünket.” (34.) A tanácstalanság mellett természetesen a magyar lakosság ellentmondásos szerepét is szóvá teszik a hazatérők: „a házunkat vagy üzletünket pedig sokszor lehetetlen visszaperelnünk. Hát persze, mert azoktól kéne, akik mostanra szinte már jogos tulajdonosnak érzik magukat. Csodálkozol?, hát persze hogy csalódottak, amiért maradtak közöttünk túlélők.” (35.) A háttérben kimondva vagy kimondatlanul működő ellentétek felszítása azonban politikai felhangokkal egyesül, nyilvánvalóvá téve, hogy a társadalom faji és ideológiai megosztottsága bizonyos elemek számára haszonnal kecsegtethet.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Béres Norbert, Kulter.hu, 2016. dec. 15. 

2016-12-15 18:33:18
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ