Miben hasonlít egy DNS-lánc egy létrához? (ContextUs)
(kiadvány: Jákob lajtorjája)

988 gramm, 720 oldal. Egy ilyen paraméterekkel rendelkező mű kézbevételénél óhatatlanul is felmerülhet a kérdés: mennyi időt vesz igénybe egy ekkora alkotás elolvasása? Vannak olvasmányok, amelyekkel nehézkesen halad az ember, s olyanok, amelyek mintegy beszippantják az olvasót. A Jákob lajtorjája – Ljudmila Ulickaja legfrissebb magyarul megjelent műve – az utóbbi kategóriába sorolható. A terjedelmet illető félelmek már az első pár oldal után szertefoszlanak, s nem marad más, mint a mohó kíváncsiság, amely észrevétlenül hajt végig a több mint félezer oldalon – akár pár nap alatt.

A kettős spirál

A regény felütése erőteljes, már az első oldalakon megjelenik a születés és a halál kettőse, amely az egész regényben hangsúlyos – lévén családregényről beszélünk, amelyben a generációk váltakozása is fontos cselekményszervező elem. Nora, a színházi díszlettervező a védőnő érkezését várja, hogy nemrég született fiának, Juriknak beadja a kötelező védőoltást. Eközben telefonon értesül arról, hogy apai nagyanyja, Marija elhunyt. Nora édesapjához siet, ahol napokon belül megtörténik a temetés és a tor, majd ezt követően Marija hagyatékának elosztása. Nora ekkor bukkan rá a fűzfa ládára, amelyben nagyanyja és nagyapja levelezése őrződött hosszú éveken át.

Ez a két szál – Nora és nagyszülei életútja – adja a regény vázát s egyben polifóniáját is. Míg az első szál a regény narrátora által ismerhető meg, a második megtartja a levélformát, így első személyben, személyes hangvételben mesélődik el. Két idősík párhuzamos kibontakoztatása ez, s ebben rejlik a regény egyik hangsúlyos erénye. Ekkora időtávlatot felölelő, ennyi szereplőt mozgató műnél nagyon fontos a követhetőség kritériuma. Ebben az esetben a szálak összekapcsolódása olyannyira követhető, hogy egyszer sem kell visszalapozni egy-egy szereplő vagy szituáció beazonosításáért.

Nagy szerepe van ebben a regénybeli családot meghatározó és összetartó biológiai tannak, a genetikának.  Mindegyik generációnál megfigyelhetőek olyan visszatérő motívumok – legyenek ezek tulajdonságok, szituációkban meghozott döntések –, amelyek elődjükhöz hasonlóvá teszik a család későbbi tagjait. Így gyakran, mikor az egyik idősíkból a másikba ugrunk, szinte ugyanaz a történet vagy ugyan annak a problematikának a kibontása folytatódik, csak éppen más szereplőkkel, mint egy oldallal elébb. Kirívó például a Vitya, Nora matematikus-zseni férje, s közös gyermekük, Jurik közötti párhuzam. A két átlagon felüli elmével rendelkező férfi éppoly árva a mindennapi életben, mint amennyire feltalálja magát a matematika mások számára megközelíthetetlen rétegeiben is. Sorsuk azonban nem egymás lenyomata, Juriknak nem kell szükségképpen ugyanazt az utat végigjárnia, mint apjának; ő mint zenész igyekszik érvényesülni Amerikában. A szülők persze végig érzékelik ezeket a hasonlóságokat, s próbálnak közbelépni annak érdekében, hogy gyermekeik életét jobbá, sajátjukénál hibátlanabbá tegyék, ám a tényleges beavatkozás előtt hátralépnek, belátva: ez nem az ő hatáskörük.

A (meg)határozottság szabadságaA főszereplők – már ha beszélhetünk ilyen megkülönböztetett alakokról – egytől egyig széleskörűen művelt emberek; a nagyszülők levelezései telítettek irodalmi ajánlásokkal, zeneművészeti utalásokkal, Csehov nőalakjainak elemzésével – amelyek külön érdekesek e regény nőalakjainak szívóssága, csodálatraméltó jelleme mellett. Marija táncosnő, Jakov tudós, zenész, Nora színházi díszlettervező, majd már segédrendező Tengiz mellett, Vitya elismert matematikus, és lehetne folytatni a felsorolást hosszú mondatokon keresztül. Sokszor egy-egy oldal felett is fél órákat tűnődhetünk – legyen annak tartalma egy művészetelméleti fejtegetés, egy tudományos vita vagy egy érzelem elképesztően őszinte lefestése, amely végletekig emberivé teszi ezt a regényt. A szereplőket hétköznapi cselekedeteik, érzelmeik mellett erősen alakítja, vagy épp meghatározza mind a kulturális környezetük és műveltségük, mind származásuk és a történelmi valóság, amelyben élnek. Igaz ez akár a nagyszülőkre, akik az első világháborút, Oroszország Szovjetunióvá alakulását, a zsidókat érintő korlátozásokat s a második világháborút élik át, akár Jurikra, aki évtizedekkel később az amerikai hippimozgalom kavalkádjában, a beatnemzedék Chelsea Hotelbeli napjaiba csöppenve küzd heroinfüggőségével. A generációs különbségek ezt a meghatározottságélményt végtelenül színesen engedik felvázolni; a genetikai adottságok, a család műveltségének, művészetek iránt fogékony attitűdjének nemzedékeken való átívelése és a bő évszázad alatt végbement történelmi változások együttesen mutatnak rá a lényegre. Arra a lényegre, amely a regénybeli regény főszereplőjeként artikulálódik.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bencsik Krisztina, Contextus.hu, 2017. márc. 17.

2017-03-17 16:15:06
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ