Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a regény (Helikon)
(kiadvány: Jelmezbál)

Grecsó Krisztián Jelmezbál című kötete azt az érzést kelti, hogy a szöveg elő-írja, olvassa magát. Ennek megalapozója a már a regény elején kijelentett tézis: „Minden mindig volt már egyszer” (8.), mely számos variációban és más-más szereplő hangján tér vissza a mű során, az újramondás által megerősítve önmaga legitimitását. Ez a hangsúlyos jelenlét szinte kizárólagos meghatározója az olvasói elvárásoknak és beállítódásoknak: az olvasó akkor sem tekinthet el tőle, amikor a teremtett világot önmagában és önmagáért olvassa, ahogy akkor sem, amikor mindennek irodalmi kontextust, helyet kell létrehoznia a tézis metafikciós imperatívuszának értelmében.

Jelmezbált elsősorban talán az köti a voltmár-jaihoz, ahogyan tovább árnyalja a határt, amely valahol elválasztja – de egyre inkább összeköti – a novellafüzért és a regényt. Grecsó műve így elbeszéléstechnikai és történetalakítási szempontból többek között Bodor Ádám Sinistra körzet című regényét vagy éppen Tóth Krisztina Pixel című alkotását idézi. A Jelmezbál rokonsága a Sinistra körzettel már a két mű alcíme alapján is sejthető: Bodor Egy regény fejezeteit ígéri, Grecsó egy családregény mozaikjait. Mindkét mű tehát az egész elvárását támasztja, miközben a töredezettség, a műfajjal való kísérletezés is benne foglaltatik az alcímekben. Az említett szövegek nagyon hasonló eszközökkel alakítják át a regényt mint elbeszélő formát, a befejezetlenség érzete mégis Grecsó kötetében a leghangsúlyosabb: az utolsó fejezet egy áramszünet következtében elsötétülő jelmezbállal zárul, mely megtagadja a lehetőséget a válaszadásra, a felfedésre, regényként tehát a lekerekítésre. Az olvasóban kialakuló hiányérzetet csak tovább erősíti a történetalakító funkciótól megfosztott és felborított kronológia és ok-okozatiság. Az így építkező szöveg nehezen olvasható hagyományos családregényként, a fejezetek, amelyek önálló novellákként is működnek, nem egy család történetét követik nyomon, hanem az egyén sorsát a tágabb értelemben vett család: ismerősök, szomszédok identitásformáló vagy éppen -romboló közegében. Ennek felismerésével a szereplők sem késlekednek, mindnyájukat a család keresése (és ezáltal egy elvesző, homályos identitás megerősítése), vagy épp ellenkezőleg, az attól való menekülés (egy veszélyeztetettnek ítélt identitás megőrzése) határozza meg.

Grecsó ezt már a kötetindító fejezetben tematizálja: Szoloványi János nyugalmazott rendőr fél évszázad távlatából tekint vissza a megoldatlan bűnténysorozatra, többek között fiatalkori szerelme eltűnésére, melynek következményeként a kényszeres felejtés vált élete irányítójává. („Nem tud ő már emlékezni, elfelejtette, hogyan kell.” 22.) Az újratanult emlékezés és ismét gyakorolt nyomolvasás révén Szoloványi visszatér identitásának korábbi, akár autentikusabb változataihoz, alapélményeihez. Az emlékezés idősíkjait összemosó fejezet azonban a keresés beteljesülésének utolsó előtti pillanatában ér véget. Fél kötettel később ugyan megtalálja az olvasó Szoloványi történetének végkifejletét, de más szereplők más történeteiben. A tény, hogy a feloldás egy jelentéktelen háttérinformációként tűnik fel, ismételten a keresésre és nem az egész átlátásának a fontosságára utal. Ekkor viszont már az is sejthető, hogy a Jelmezbál bármely két szereplője között mindössze néhány lépésből teremthető kapcsolat, még akkor is, ha ez maguknak a szereplőknek nem sikerül. Vera, aki biológiai szüleit, tehát családját, örökségét keresi, nem ismeri fel azt első unokatestvére személyében. Vera – a címmel egybehangzóan – újkori Oedipusként tér vissza szülei falujába, így alakja, akárcsak a nyugalmazott rendőré, szimptomatikus lesz Grecsó művében: hozzájuk hasonlóan minden karaktert a keresés motivál. A mozaikkockákat összekötő hátteret ekként a feledés és emlékezés, a felfedés és hazugság, a kimondás és elhallgatás kerengő, egymásba torkolló folyamatai képezik. Ennek ismeretében a fülszövegben megígért drámai egész sokkal inkább a nyomozás aktusában valósul meg – legyen szó a szereplők (ön)kereséséről vagy az olvasó értelmező gyakorlatáról –, mint egy rejtély megfejtésében vagy egy koherens történet létrejövésében.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Tőtős Dorottya , Helikon.ro, 2017. július 25.

2017-07-25 13:33:15
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ