Intellektualizált érzékletek (Revizor)
(kiadvány: A történet vége)

Az elhagyás, a nem-kellés, a monomániás kötődés kíméletlen taglalása ez a regény, a visszaszerzési kísérleteké, a szűkölésé. Ez az a senkiföldje, amit nagy eséllyel mindannyian bejárunk, ha elhagynak bennünket. Ezek azok a reakciók, amelyeket átélünk, amikor bebizonyosodik, hogy nem számítunk. V.GILBERT EDIT RECENZIÓJA.


A könyv körüli médiahíradásban mintha összefolyna a pozitív szakmai fogadtatás, az irodalomtörténeti hely hangsúlyozása és az ügyes marketing, amitől alig tudjuk függetleníteni magunkat. A mű egy szinte végeérhetetlen folyamatot mutat be terjengősen, vissza-visszatérő retrospektivitással. A banálisan szomorú szerelmi történet a regény megírásának mikéntjével ötvöződik. A kezdetben lelkesítően önreflexív, vizuálisan és gondolatilag telített állapotrajzok túlcsordulnak, majd megrekednek a leíró és átélő én érzelmi állóvizében, arról ismétlődő konoksággal és pszeudo-dinamizmussal tudósítanak kínos közönyt szülve olvasójukban. A mániákusan megrekedt lelkiállapotot elbeszélő szöveg a 2017-es év végének alaposan beharangozott amerikai regényfordítása, Mesterházi Mónika gördülékeny átültetésében Davis első nálunk megjelent kötete, amely egy szakítás folyamatának egyoldalú, mazochisztikus bemutatása. Metaregény: minduntalan kitér a megírás szükségszerűségére, a mű készülődésének, nehézségeinek stádiumaira, jellegzetességeire. Önkínzó alapossággal rögzíti egy kapcsolat megszakadásának fázisait, aprólékosan fotografálva eközben plasztikus nyelvi eszközeivel a tárgyi és természeti környezetet. Ezeket a finom, érzékletes leírásokat, az izgalmas környezetrajzot tartom a mű erősségének.
Az elbeszélő azonban nem enged alaptémájának szűken tartásából, ami a fordító-egyetemi tanárnő szűnni nem akaró szerelme egy tizenkét évvel fiatalabb hallgató iránt, miután amaz már eltávolodott tőle érzelmileg, fizikailag, térben és időben. Az első személyű elbeszélő belecsúszik elhagyatottságának búskomor világába. A kapcsolattörténet is elsikkad a fiú személyiségének láttatásával, megértetésével együtt, az együtt töltött, boldog időt is csak elsuhanó utalások érintik. A megértés, a leszakadás túlélése, az emlékállítás a tét – a születő könyv érdekében, de ez túlterhelt és egyúttal szűk mezsgye. Nincs nézőpontváltás, hiányzik bárminemű humor és könnyedség; az élet és a kapcsolatok, a világ más színtereinek színeit nem találjuk itt, csakis a nyomozás kényszerét az elszakadt fiú után. Az elbeszélő vissza akarja őt szerezni, meg akarja érteni, miért hagyta el, hogy változhatott viszonyuk kötődésből elutasítássá. Ám maga is tudja ezekre a kínzó kérdésekre a válaszokat, amennyiben egyáltalán tudhatóak; tisztában van saját fogyatékosságaival és szerepével a történtekben. Önzését, kicsinyességét, elbizakodottságát, kényelmességét s a fiú élősködő természetét ugyancsak láttatja nyomokban, mégsem tud megnyugodni ebben. Fájó és keserves tapasztalat ez mindenki életében, s kevés tanulsággal jár. Senki sem tudja, mit lehet tenni, ha elmúlik a szerelem. Egzisztenciális alaphelyzet mégis, amiből a maradandó művészeti alkotások jelentős hányada keletkezett, mióta világ a világ – ezt a regényt nem sorolom közéjük. Az elbeszélői pozíció terapikus természete ugyanis kevésnek bizonyul az esztétikai relevancia összetettebb mivoltához. A szerző saját makacsságát veszi inkább górcső alá. A tisztázás s kiüresítés bevallott szándékával akarja uralni a történet terét, bekebelezve mintegy a kimerevített személyt, akinek már kevés a köze a valóságoshoz.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: V. Gilbert Edit, Revizoronline.com, 2018. március 12.

2018-03-12 13:20:40
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ