Mánia és jószándék Manhattanben (Revizor)

Nem idegen Krasznahorkaitól, az elvonultság, a magány ábrázolása, mint az alkotói munka szükséges (és néha majdnem hogy elégséges) feltétele és egyáltalán, annak keserű romantikája, hogy milyen végletesen és végzetesen egyedül van mindenki a világban. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.

„…nincs út egy bizonyos ponton tovább a teljes megértés felé, van egy út, persze, a megértésben, de ez csak egy darabig tart, ezen csak egy darabig tudsz akadály nélkül haladni, aztán jön egy pont, ahol nincs tovább, mert ott már ugranod kellene, mint valami akrobatának, a teljes megértésig, és erre te már nem vagy képes, vagyis én nem, csak az van, hogy állsz azon a ponton, és nézel arrafelé, ahol a teljes megértés van” – mondja Melvill, az elbeszélés narrátora, tulajdonképpeni szerzője.

A műalkotás befogadásának lehetetlenségéről egy műalkotáson belül megnyilvánulni: ha nem tudnánk, ki a szerzője a szövegnek, ennyiből kitalálható volna. Krasznahorkai végletesség-igénye egyébiránt a kötetcímekben is megmutatkozik (pár cím a legutóbbiak közül: Megy a világ, Az utolsó farkas, vagy épp a Nem kérdez, nem válaszol). Ironikus, hogy a Manhattan-terv című kötet után, ahol tulajdonképpen ennek a mostaninak a háttértörténetét ismerhetjük meg, a legújabb kötet az Aprómunka egy palotáért címet viseli. Aprómunka, értjük, és persze palota, ezt is értjük. De hangsúlyos szerepet kap a művészsors is, ennek, a különlegesnek az ábrázolása sem idegen Krasznahorkaitól, az elvonultság, a magány, mint az alkotói munka szükséges (és néha majdnem hogy elégséges) feltétele, és egyáltalán, annak keserű romantikája, hogy milyen végletesen és végzetesen egyedül van mindenki a világban. Ahogy Tom Waits énekli a Shiver me timbers című tengerészballadában (amiben egyébként a Moby Dick kulcsszereplője, Aháb kapitány is megidéződik). Ez az „egyedüllét” azonban nem teljesen igaz, vagy nem úgy, ahogy akár ez a kötet is láttatja. Elég visszautalni a szerző előző kötetére, az Ornan Rotem fotóival teljes Manhattan-tervre, ahol gyakorlatilag megelőlegezi ezt a mostanit.

A könyvben is sorakoznak a feszültségteremtő dichotómiák: nem csak a palotáért végezhető aprómunka van, főhősünk a nagy író, Melville névrokona (egy betű eltéréssel), és ráadásul ugyanott lakik, ahol az író élt. Említés esik a könyvtárosi és a vámosi munkáról, valamint az irodalmi alkotások egyik legkedveltebb ellentétéről: a téboly, a normális világ és a köztük lévő feszültségről. Különbségük (ha van) nem más, mint a valóság észlelése és megfogalmazása. Ezek miatt nemcsak végig fenntartott feszültségben telik a regényidő, ami tulajdonképpen egy bő nyolcvan oldalnyi egyetlen mondat, néhány betoldással, hanem ennek ábrázolásával a műalkotás befogadásának terhét maga az alkotás teszi súlyossá, s ugyanakkor elhordozhatóvá.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagygéci Kovács József, Revizoronline.com, 2019. február 20. 

2019-02-20 18:33:31
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ