Nyomokban nosztalgiát is tartalmaz Grecsó Krisztián új regénye, de ez nem újdonság, a szerző régóta a múltat faggatja. Nyilván a releváns, a jelenben is használható válaszok után kutat. „Ifjúsági” regény a Vera, de másképp, mint megszokhattuk, mert a főszereplővel való azonosulás majdhogynem lehetetlen. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.

A szív emlékezőtehetségéről írt ezen az oldalon néhány évvel ezelőtt a Megyek utánad kapcsán Rácz Gergő kritikus. Hogy addig van rá szükség, amíg a jelen ki nem tölti a teret, akkor el lehet engedni azt, ami volt.

Nem tudhatta, nem tudhattuk, hogy Grecsó Krisztián nemhogy nem tudja, de esze ágában sincs elengedni az emlékezést, írói eszköze ez, amely messze túlmutat azon a banális (és banálisan megválaszolható) kérdésen, hogy mi az életrajz és mi a fikció a Grecsó-prózában.Egyrészt azóta újra születtek Grecsó-versek (a Bárka 2018-as évfolymának mind a hat száma közölte, de máshol is olvashattuk őket), és ami elsősorban a szerzőre nézve referenciálisan is olvasható, ott van bennük. Tekintettel arra, hogy a kortárs magyar irodalmi életben nincs nála exponáltabb (nem csak a kiadója által megkonstruáltan, de saját bevallása szerint is tudatosan működtetett) figura, minden, ami a Grecsó Krisztián nevű íróval kapcsolatos, lázasan kutatható a művekben. (Látva megnyilvánulásait, ez komoly kiadói stratégiának tűnik, még ha mifelénk szokatlan is.) A Vera életrajzilag adatolható szöveg ugyan, de a jelent nézve az.

Én főként azt a tényt látom benne tükröződni, hogy Grecsó a szokottnál is jobban benne volt és benne maradt legutóbbi színházi munkájában, a Pál utcai fiúk előadásának szövegkönyvében és hangulatában. És itt nem az előadást kísérő sikerre gondolok, hanem arra, hogy a gyermekkor hangjai, szerepei, a hozzájuk tapadó felnőtt reakciók mennyire erősen kézre állnak a szerzőnek. A Vera ugyanis ifjúsági regény, abból is a legkiválóbbak közül való. A kor más, a kínok és az örömök ugyanazok: a regény főhősei nagyjából azokon a grundokon járnak, ahol Nemecsekék. És persze édesek, szerethetők, aranyosak. A Vera azonban mégsem „aranyos” irodalom.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagygéci Kovács József, Revizoronline.com, 2019. március 3.