Horváth Viktor eddigi regényeivel bizonyította, hogy nem jelent számára megoldhatatlan feladatot történetei és szereplői különböző idősíkba helyezése. A szakmai berkekben és az olvasók körében is a Török tükör című művével vált ismertté és elismertté, amelyben a török hódoltság Magyarországába kalauzolt el bennünket. A Tankom című műben, amelyet megjelenése óta több nyelvre is lefordítottak, Csehország 1968-as megszállásába nyerhetünk betekintést. A kis reccs című regény pedig mindezekkel szemben egy alternatív világban játszódik.

A Möbion önálló műként 2018-ban látott napvilágot. A mű 2015-ben, az akkor fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő, elsősorban képzőművészeket tömörítő Villa Negra Egyesület jubileumi kiadványának kísérőszövegeként született meg. A katalógusban szereplő alkotások indították el a szerzőt azon az úton, amely a Möbion megszületéséhez vezetett, és amelynek „javítgatott”, átdolgozott változata tavaly került az olvasók kezébe.

Horváth Viktort, amellett hogy az egyik leglelkesebb „versírástanító”, olyan szépíróként tartjuk számon, aki a szakma minden fortélyát ismeri, és nem fél használni azokat, így a kötet olvasása előtt is biztosak lehetünk abban, hogy egy nem mindennapi élményben részesülünk a regény által. Ez az előfeltevésünk csak tovább fokozódik a kötet első részének felütése után: Már látom régi őrültségemet (5.). A történetet első személyben a Külső Hatalmi Birodalom papkirálya, vagyis exarchája, a Monszinyóre meséli el a maga időnként közönséges, időnként szellemes, de szinte mindig durva módján, rendszeresen váltakoztatva az idősíkokat. A Második Nagy Háborúnak már egy ideje vége, a világ hármas elosztása megszilárdulni látszik, de ez csak a látszat, minden határ képlékeny, és éppen az exarcha az, aki fenntartja a feszültséget, aki nem nyughat, aki hétköznapi kifejezéssel élve, keresi a bajt. És ha keresi, hát meg is találja. A végső bukás elkerülhetetlennek tűnik.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Benedek Miklós, Magyarszo.rs, 2019. március 14.