Vitái ellenére is összetartó és túlélő közösség krónikáját írta meg Závada Pál. A szereplők nagy súlyokat cipelnek és többes szám első személyben beszélnek, ami jelenti a szerteágazó, mégis egységes családot, de a korabeli magyar elitet is. A Hajó a ködben mégsem csak a Weiss család menekülésének jelképe, sokkal több annál. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ISMERTETŐJE.

A többes szám első személy természetesen jelenti a zsidóságot is, amelynek szenvedéséből a Weiss család egészen különleges módon részesül. Mert miként az átlagpolgárok sorsából, úgy a törvények sújtotta hitsorsosok életének tragédiájából is másként jut az iparbárók rokonságának. Hatalmas a távolság a villalét és, mondjuk, a vidéki zsidóság létkondíciói között, ahogy hatalmas a távolság az erre a tényre adott reakciók között is. 

Többes szám első személyű a ragaszkodás a család jólétét, különleges helyzetét biztosító konszernhez is. Ez, a Weiss Manfréd alapította, majd a családba kerülő gazdasági zsenik, elsősorban Chorin Ferenc által folyton biztonságos és produktív módon kormányzott vagyontermelő és erősítő gépezet tette lehetővé a család tagjainak általános jólétét. Miközben, hogy az első kritika alá vont jellemzőt megismerjük, ez a gyár többek között a háborús konjunktúrának is köszönhette fényes jólétét. Azaz: ami végül fenyegető árnyként vetült a Weiss-örökösökre, azt az árnyat maga a Weiss-művek is hizlalta, erősítette. További többes szám első személy a regényben (és az annak alapjául szolgáló valóságos történetben is) a hazához tartozik. Politikailag elkötelezett, miniszterekkel, sőt magával a kormányzóval is jó viszonyt ápoló, a parlamentben felsőházi tagként jelen levő családfők, akik lojalitásukkal jóval azután is kitartanának Magyarország mellett, hogy az, a „haza” odadobja őket a pusztulásnak.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagygéci Kovács József, Revizoronline.com, 2019. július 16.