Ön is biztosan akart már tévésztár lenni, ha csak néhány percre is. Talán már kipróbálta a tükör elõtt, hogyan nézne a kamerába, hogyan beszélne milliókhoz, hiszen nem nagy ügy: csak ott kell állni, és magyarul beszélni. Tessék, itt a lehetőség! Mit szólna, ha hajnalban kelne, és a Nap első sugarai helyett a Reggeli stúdiójának lámpái ébresztenék fel? Gyakorolhatná empatikus képességeit: álmos és lámpalázzal küzdő emberek ülnének Önnel szemben. Ezután öt perce lenne, hogy kiszedjen belőlük mindent, ami érdekes. Mindezt könnyedén és szórakoztatóan, hogy a tévénézők elhiggyék: érdemes ma is belekortyolniuk a kávéba. Ha már kellőképpen felpörögne, átballaghatna a Receptklubba, és az elmaradt reggelit főzéssel pótolhatná. Persze nem úszná meg egy rántottával: valószínűleg kimondhatatlan nevű ételt kellene elővarázsolnia a sütőből. Ha még nem izzadt volna meg eléggé, játszhatna a Telepartiban, persze a képernyőn innen. Ha valamelyik játékos házassági ajánlatot tenne élő adásban: mondja meg diszkréten, már foglalt. Ezek után joggal érezné, hogy Kell egy csapat, amiért cserébe megbirkózna egy seregnyi emberrel és kérdéssel - amiben az sem segítene, hogy tudja, Ön történetesen olimpiai bajnok bokszoló. Ha közben ráeszmélne, ereje nem az öklében, hanem mosolyában lakozik, vezethetné a Mónika Show-t vagy a Találkozásokat. Ha még bírná, beülhetne a Híradóba, ahol olyan neveket kellene hiba nélkül kimondania, amelyek helyett inkább a `mit sütsz kis szűcs`-öt ismételgetné percekig. Ezután egy üres szobában találná magát, a képernyőn hatalmas ciklonok és anticiklonok kavarognának a háta mögött, miközben épp azt latolgatná: holnap változékony, felhős vagy éppen csapadékos lesz az időjárás. És ha nem válna be, amit jósolt: jobb, ha nem megy másnap reggel piacra. Aztán a tartalékaiból futnia kell még néhány történetre, hogy aznap még Fókuszba kerülhessenek a sztorijai. A nap fáradalmait levezethetné a kvízprofesszor szorítójában, hátha épp ön avatna újabb milliomost, és mielőtt tényleg Barátok közt érezhetné magát, még jó lesz küldenie egy Üzenetet az éterbe. Könyvünk nemcsak arra keresi a választ, kiből, hogyan és miért lesz médiasztár, hanem arra is: hogyan változott meg annak az ötvenhét embernek az élete, akiket Ön az RTL Klubon láthat nap mint nap - már ha egyáltalán megváltozott. A tévéből már jól ismerheti őket - vagyis az arcukat, a hangjukat, a mozdulataikat. Reméljük, a könyv olvasásakor meglepetés éri, és azt mondja majd: ezt nem is gondoltam volna róla! Amikor pedig az utolsó oldallal is végez, és fölteszi a Sztárkönyvet a polcra, reméljük azt gondolja: pontosan ilyennek ismertem meg őket!

Ez a könyv nem egy útikalauz és nem is egy országot bemutató fotóalbum. Ez inkább egy meghívás, egy sorozatos találkozásra. Ebben az országban rengeteg látni-, tapasztalni-, érezni-, élvezni-,enni-, inni-, egyszóval `átélnivaló` van. A kötet kétnyelvű, a szöveg angol és német nyelven kíséri a képeket.

Juhász Előd a Zeneakadémián karmesteri és zenetudományi szakot végzett. 1963 januárjától zenei szerkesztő lett a Rádiónál. Számos cikke, kritikája, recenziója (évtizedek során több mint 1400 publikáció) jelent meg szaklapokban és másutt. Az ELTE-n doktorált esztétikából 1974-ben. 1981 óta vezeti a Magyar Televízió Zenebutik című zenei műsorát. A Zenebutik 20 éves létezése önmagában is olyan tény manapság, amit észre kell venni. A két évtized alatt a műsor tevékenyen a hazai és a nemzetközi zenei életben élt, sikerült közel hoz-nia a nézőkhöz a komoly zenét is. Ezért a műsor anyagának könyv formájú megjelentetése is sokat ígér. Juhász Előd műsorának történetét írta meg, de néhány olyan találkozásra koncent-rál, amelyek különös figyelmet érdemelnek: 1963-ban találkozott Bernsteinnel, kamerájával végigkísérte a 3 Tenor budapesti szuperkoncertjét, műsorának rendszeres szereplője a Liszt Ferenc Kamarazenekar, összehozta Pressert és Kocsis Zoltánt, bemutatta Szabó Istvánt, Koltai Lajost, Sebestyén Mártát és Zoránt (is). A velük folytatott beszélgetéseket idézi fel szóban és képben egyaránt.

Ez a könyv nem annyira regény, inkább nagy lélegzetű esszé, ráadásul könnyen olvasható, élvezetes, szellemes munka. A szerző ízekre szedi a fogyasztásra buzdítás átlátszó, illetve körmönfont trükkjeit, maró gúnnyal leplezi le azokat a fogásokat, amelyekkel a cégek a fogyasztás növelése érdekében élnek. Az élet valamennyi területéről válogat példákat, nagy világcégektől kezdve egészen a kis helyi piacokig, és sokat foglalkozik a tömegkommunikációval is. Robinson írását azért érdemes megismerni, mert a fejlett világgal együtt a manipulátorok is beférkőznek (vagy már beférkőztek) hozzánk.