A lelki tartalom

Aki Magyarországon született, annak messzire kell utaznia, hogy átélhesse a középkori fénymisztika átszellemült lelkesültségét. A töredékes emlékanyag ellenére létezett gótika nálunk is, bár az utókor ennek szellemiségét csak a töredékek gondos összerakosgatása révén közelítheti meg. Félő, hogy az élmény így sem lesz teljes. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.

A Corvina Kiadó Stílusok - Korszakok című sorozatában a magyarországi művészet bemutatását tűzte ki célul, kiindulópontul a művészettörténet hagyományos korszakaihoz igazodó időbeli felosztást választva. A magyar történelem ismert eseményeinek következtében a középkor tárgyi, és főleg építészeti hagyatéka hazánk területén sajnálatosan szegényes, így a magyarországi gótika élményszerű megismertetése próbára teszi a szakembert és az olvasót egyaránt.

A kötet szövegét Marosi Ernő, a korszak kétségkívül leghitelesebb kutatója és ismerője jegyzi. Ahogy bevezetőjében megállapítja: nem véletlen, hogy a kötet címe nem a Magyar gótika ? hiszen egy egyetemes stílus magyarországi meghonosodását kívánja bemutatni. Mégpedig nemcsak (sőt nem elsősorban) a művészettörténeti emlékanyag rendezett bemutatásával, hanem sokkal inkább a gótikus stílus kialakulásához és elterjedéséhez vezető társadalmi és művelődéstörténeti jelenségek, összefüggések, kapcsolatrendszerek feltárása révén.

Már a bevezető, általános fejezetben sem csupán a stílus hazai formai jellegzetességeit sorolja, elemzi; a gótika általánosan ismertnek feltételezett, vagy épp a fejezetben bemutatott műfaji jellegzetességeinek magyarországi megjelenését azonnal történeti adatokkal hitelesíti, egyúttal felvázolja azt a társadalmi közeget, amely az adott formák születését indokolja.

Az összefoglaló fejezet címe ? Gótikus művészetek ? sejteti a szándékot: az egyes művészeti ágak közti kölcsönhatás bemutatásának éppoly hangsúlyos szerepet szán a szerző, mint azok műfaji sajátosságainak. Maga a korszak indokolja a módszer helyességét, hiszen arról a több mint háromszáz évről van szó (a XII. sz. közepétől a XVI. sz. elejéig), melynek során a transzcendens hatalom szolgálatában működő középkori művészet több ágra szakadt, kialakultak a műfajok, melyek azután az újkorban saját belső törvényszerűségeik alapján bejárták a maguk önálló fejlődési útvonalát. A tárgyalt korszakban azonban ? legalábbis annak kezdeti és virágzó periódusában ? még töretlen volt az egység: a lelki tartalom, konkrétan és leegyszerűsítve Isten dicsősége és az általa teremtett világ szépségének csodálata, az isteni mű nagyszerűsége felett érzett elragadtatás méltó kifejezése hajtotta a középkori alkotókat, akik épp ezért nem is tekintették művésznek magukat, inkább Isten kiválasztott szolgáinak. A gótika művészetének esszenciája, a katedrális mint egységes műalkotás fejezi ki ezt az elragadtatást, az építészet, szobrászat, festészet, a színes üvegablakok, a kegytárgyak, de még a középkori könyvművészet eszközeinek szolgálatába állításával is.

Ugyanakkor ez az a korszak, amikor a társadalom gyökeres átalakuláson esik át, kialakul a polgárság, a város mint a társadalom létének alapegysége egyre nagyobb szerephez jut, s ez nem csak új feladatokat teremt az alkotók számára, új szemlélettel is szembesíti őket.

Mindezek eredőjeképpen a korszak végére törekvéseit tekintve végérvényesen különálló műfajokra szakad az addig egyetlen, szent célt szolgáló művészi munka ? más-más rétegnek, más-más műfajban, más-más hatásoknak kitéve születnek az alkotások.

A gótika jelenségének tárgyalásakor egyfelől tehát egy bonyolult társadalmi és művelődéstörténeti folyamat bemutatása a cél, másfelől egy hallatlanul élményszerű emlékanyag feldolgozása. Mivel Magyarországon az utóbbi sajnálatosan hiányzik, illetve a meglévő hagyaték földrajzilag meglehetősen koncentrált, Marosi Ernő a társadalmi folyamatokba ágyazott bemutatás mellett tette le voksát. A kötet szövege tulajdonképpen egyetlen nagy ívű tanulmány, amelynek kvalitását sem okunk, sem jogunk nincs bírálni.

Mindössze annyit fájlalhatunk, hogy ilyen módon épp az élményszerű bemutatás marad el, márpedig a kiadó fülszövege szerint a sorozatot elsősorban ismeretterjesztés céljával bocsátották útjára. Ehhez azonban talán egyszerűbben tagolt, több kapaszkodót nyújtó szerkesztésre lett volna szükség. A melléklet: a szószedet, a képek időrendje, a részletes név- és helységnévmutató segíti a nem szakmabeli olvasót a tájékozódásban. A képanyag természetesen színvonalas és gyönyörű, ahogy a kötet tipográfiai és grafikai megjelenése is az. Hallatlan alapossággal összeállított és szerteágazóan hiteles adatok ismeretével gazdagodhat az olvasó, de a magát gusztusos kézikönyvként kínáló kiadvány inkább a művészettörténetben vagy a történelemben amúgy is jártas szakemberek számára tanulságos: a laikusok számára adós marad a gótika élményvilágának felidézésével.

Forrás: Revizor Online

2009-04-20 12:01:19
Bolgár Dániel történész amellett érvel nagy anyagot feldolgozva, egyszerű szavakkal és merész humorral, hogy mindenki azt kapta, amit nem érdemelt. A teljesítmények elbírálását ugyanis...
Fordította: Balázs István
A szerelem, a divat, a gasztronómia, a művészet és persze a fények városa! Párizst mindig is szuperlatívuszokkal illették - teljes joggal. Elegendő a Champs-Élysées-n végigkószálni, vagy...
Ez a kötet az érettségire való felkészülést nem általános összefoglalással, és nem is előregyártott feleletsémákkal kívánja segíteni, hanem a nyilvánosságra hozott témakörök teljes...
Az érettségire való felkészülést segítő, számos általános összefoglaló munkával szemben ez a kiadvány nem az eddig tanultak globális áttekintését kívánja nyújtani, hanem az Emberi...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ