Számomra már örökre eldönthetetlen kérdés marad, hogy mekkora befolyása lehet egy embernek a történelem alakulására. Az egyik elmélet szerint ugyanis csak a folyamatok a lényegesek.

Az ÁVH működése igen költséges volt, s a háború okozta károk és a gazdasági voluntarista diktatúra dillettantizmusa miatt előállt hiánygazdaság a működés fedezetét igen bizonytalanná tette (csak az ún. "konspiratív célú lakások" fenntartása is tetemes összegeket emésztett fel). A belügyminisztérium működtetésére adott költségvetési támogatás ? melynek az ÁVH jelentékeny részét kapta ? semmiképp nem volt elegendő a szervezet fenntartásához. Ezért tagjai (sokszor saját zsebre is) különféle gazdasági melléktevékenységekbe fogtak, mint például a zsarolás. A kivándorolni szándékozó nagytőkéseknek például útlevelet állítottak ki, cserébe viszont lefoglalták ingó értékeiket (festmény, bútor, technikai eszközök). Ezek az összegek Szűcs Ernő (Péter Gábor helyettese) páncélszekrényébe kerültek, míg a házkutatások során kizsarolt hasonló javak felett Csapó Andor őrnagy (a gazdasági ügyek vezetője) rendelkezett. Az így befolyt összegeknek azon része, melyről az ÁVH precíz elszámolást vezetett, névértékben 13 millió 160 ezer forintra rúgott. Az ÁVH mellesleg pénzmosással is foglalkozott, az utóbbi tevékenysége során megforgatott összegeket (amely csak egyetlen esetben vélhetően több mint kétmilliárd, a Stasitól érkezett nyugatnémet márkára rúgott) azonban kevésbé precízen tartotta nyilván, s így azoknak némely esetben (már amennyiben valóban léteztek) nyoma veszett. Az ilyen összegek sokszor magánvagyonná konvertálódtak: a Princz Gyula vezette ÁVH-brigád, amely Szűcs ezredest agyonverte, annak páncélszekrényében több millió forint értékű ékszert és készpénzt (egy része valuta) talált.

Eszerint ha nem Sztálin nyeri a párton belüli háborút, akkor őt verik fejbe csákánnyal, s akkor nem trockista, hanem sztálinista elhajlókat végeztek volna ki ezerszám. Ám amikor néhány éve elolvastam Kun Miklós Sztálin életrajzát, épp az ellenkezőjét gondoltam: ez a rémséges ember a földre szállt gonosz, és talán egy kicsit másképp alakult volna a világ sorsa, ha meg sem születik ? tényleg bizonytalan vagyok. De egy biztos: a kacskakezű, himlőhelyes arcú grúz diktátor tökélyre fejlesztette az ?oszd meg és uralkodj!?elvét. Egyik nap felemelt valakit, másik nap kivégeztette. Molotov államfő ? miközben felesége börtönben senyved. Azt gondolom, a pokol legmélyebb bugyrai nyíltak meg a huszadik században ? talán az a szerencsénk, hogy a két főgonosz, Hitler és Sztálin pont egyszerre, ráadásul egymás szomszédságában került hatalomra, így valamennyire kioltották egymás hatását. Nekünk, magyaroknak nem volt ekkora szerencsénk, a Vörös Hadsereggel együtt megkaptuk a bolsevizmus minden rémségét.
Erről a szörnyű korszakról újabb alapos és kiváló dokumentumkönyv született a Corvina kiadó gondozásában, Huszár Tibor A pokol malmai című könyve, mely Szűcs Ernő ÁVH-s ezredes ügyéről szól. Szűcs az ÁVH helyettes vezetője volt, aki egyik nap még hivatali idejét tölti (értsd: embereket veret agyon), másnap őt és testvérét verik agyon a saját kollégái. Tiszta ügy, legalább nem kell sajnálnunk egy percig sem ? mondaná az ember, aztán olvassa a jegyzőkönyveket, a kórboncnok feljegyzéseit, a könyörgő leveleket, az utasításokat, visszaemlékezéseket, és szinte elakad a lélegzete: ez maga a megvalósult orwelli (túl) világ, ahol semmi sem az, mint aminek látszik, s minden egyes lapról egy nem is oly régi kor bűze csap az orrunkba. Vegyük például ezt a mondatot: ?Délután 15 órakor Szűcs Miklóssal kapcsolatban sor került testi fenyítések alkalmazására. A testi fenyítések alkalmazása kb. 16 óra 30 percig tartott, rendszeres megszakításokkal, úgyhogy a testi fenyítés össz időtartama kb. 45?50 perc volt. A fenyítések során életfontosságú szervek nem voltak bántalmazásnak kitéve? ? írja az egyik pribék vallomásában. Hátborzongató ez a hivatali nyelv. ?És ha már Bálint Istvánról beszélünk, róla egész irodalom van, amiket mesélnek a viselt dolgairól. Neki egy tankönyve volt már 1945-ben arról, hogy kell verni úgy, hogy a verés ne legyen életveszélyes. Tankönyve volt az ÁVH-n, a verések művészetéről? ? anekdotázik egy volt ÁVH-s egy interjúban. Mindez hogy néz ki egy áldozat szemszögéből, aki valahogy túlélte? ?Egyik vallató utalt is rá, hogy fölöslegesnek tekinti a fokozottabb erőbevetést, mert a gumibot egyre hatékonyabbá válik, fájdalmam pedig mind tűrhetetlenebbé, s csupán idő, méghozzá rövid idő kérdése, mikor adom be a derekamat, és vállalok akár többrendbeli apagyilkosságot is?.
Tudjunk meg minél többet erről az időszakról, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg!

Rajk hibája volt, hogy nem vette tudomásul: az igazi hatalom letéteményese az, akinek ? mint Farkasnak, Péternek és az utóbbi helyetteseinek, a Moszkvában kiképzett Kovács Jánosnak, majd Szűcs Ernő ezredesnek ? megfelelő moszkvai kapcsolata van. Rajk soha a Szovjetunióban nem élt, oroszul nem tudott, nem is keresett saját szovjet kapcsolatot magának. )Akár Kádár, aki azonban mint Rajk ellenlábasainak szövetségese lett belügyminiszter.) Nem ismerem Rajk 1948. augusztusi leváltásának, illetve külügyminiszteri megbízatásának pontos körülményeit, de a perrel kapcsolatos anyagok, így Rajknak Farkas Mihály és Kádár János által történt 1949. június 7-i kihallgatása, arra mutatnak, hogy ez nem egyszerű áthelyezés volt, hanem fenyegető bírálattal indokolt félreállítás. (Hajdú Tibor)

1949 nyár derekán Belkin Makarov ezredes és Szűcs jelenlétében azt mondta:
?Újra összeszólalkoztunk az Öreggel. Azt akarta, hogy Brankovtól vegyek ki egy jegyzőkönyvet, mely szerint utasításra állt át. Nem vállaltam!? Ebben Belkin nem hazudott! Mert még be sem fejezte, amikor Rákosi Mátyás felhívott telefonon, és utasított, hogy Brankovtól vegyek fel egy jegyzőkönyvet, mely szerint ?utasításra állt át? . Hozzátette: ?Nem értem a Belkint; miért nem akarja ezt megtenni?! ? Belkin Rákosi Mátyáshoz hetenként háromszor járt be. Több esetben Makarov ezredessel együtt. Órákat töltött ott. Rákosi Mátyás utasítása alapján folytatta Belkin Rajk ?kihallgatását? . Rákosi Mátyás utasításait egy könyvbe beírta. ?Milyen kérdésekre kell Rajkot ? kihallgatni? ? ? Ennek eredményeként készültek Rajk és társainak ?vallomásai?. Rajk és társainak záró jegyzőkönyvei.

A Nyugatról hazatért antifasiszta emigránsokkal szembeni gyanakvás szovjet részről kezdettől megvolt. Szűcs Ernő ezredes, 1947?1950-ben Péter Gábor helyettese (és ellenőre?) már 1946-ban megkezdte az ilyenek figyelését. titkárnője, a később öngyilkosságba menekült S. V. szerint ?szinte beteges hajlammal gyűjtött kompromittáló adatokat egyes vezető elvtársak személyével kapcsolatban. Szűcs Rajkról is gyűjtött információs adatokat...? , de Lukácsról, Münnichről, Losonczy Gézáról, Szántó Zoltánról is. E tevékenységét megkönnyítette, hogy az ?éberség? nevében sokan készségesen adtak információt elvtársaikról, barátaikról, egyesek, mint Cseresnyés Sándor mintegy társadalmi munkában szerezték be az ilyen információkat az ÁVO részére. ?Már 1946-ban Szűcs Ernő informátori jelentéseket gyűjtött Kojsza Ilonáról, Vági Ferencről és társairól, akik kapcsolatban álltak Noel H. Fielddel...?

Egyesek lehetséges provokációnak, mások csupán sorsdöntőnek tekintik Ferenczi Edmondnak, a katonapolitikai osztály svájci ügynökének jelentéseit, melyek szerint Szőnyi és emigráns kommunista csoportja 1944-ben, Noel Field közvetítésével, kapcsolatban állt Allen Dulles-szel, az OSS európai részlegének vezetőjével. Field, más amerikai kommunistákhoz hasonlóan, támogatta a háború alatt Roosevelt politikáját, az USC unitárius segélyszervezet vezetője volt Genfben. Lehetőségeihez mérten támogatta az antifasiszta emigránsokat; ha kiderült, mint Szőnyiékről, hogy kommunisták, annál jobban. 1944 novemberében Field összehozta Szőnyit (akit személyesen nem ismert) Dulles-szel, hogy tájékoztassa a magyarországi helyzetről és a svájci magyarokról. Szőnyi tudta, kicsoda Dulles, és Dullas tudta, kicsoda Field ? együttműködésük 1944-ben éppolytermészetes volt, mint az, hogy a hidegháború éveiben Field jobbnak látta nem hazatérni Amerikába.

Egyesek, mint itthon Zinner Tibor, nagy jelentőséget tulajdonítanak a Ferenczi-jelentés dátumának. Svájcból ?Száll József közvetítésével egy ügynöki jelentés érkezett a katonai hírszerzéshez. Ez az 1949. február eleji dokumentum... politikailag jelentős információt tartalmazott? . A kiélezett nemzetközi helyzetben e jelentés miatt kezdődött volna meg Szőnyi telefonjának lehallgatása s határozták el végül letartóztatását ? talán éppen a jól időzített provokáció következtében.

Nem sok marad ebből a konccepcióból, ha felállítjuk az események kronológiáját, ahelyett, hogy összevissza mazsoláznánk a dokumentumokban. Ferenczi ugyanis már jóval előtt, 1948 februárjában küldte első jelentését arról, hogy Field támogatta Szőnyi svájci csoportját, valamint Field CIC és OSS kapcsolatairól. A katpol hírszerző osztályának vezetője, Gát Zoltán ezredes, a Horthy-hadseregből átvett szakember volt, aki nem tudott mit kezdeni e jelentésekkel, és szovjet tanácsadója javaslatára a pártközponthoz továbbította információját. Onnan hónapokig nem érkezett válasz, hiszen a jelentés nem hathatott újdonság erejével. Szőnyi már 1945-ben, hazatérése után írásban beszámolt svájci kapcsolatairól, Szűcs Ernő pedig gondosan ellenőrizte a ?svájciak? közléseit.

Az 1949-es képviselő-választások napja május 15-ére volt kitűzve, addig Rákosi nem adott engedélyt a letartóztatásokra. Közben Fieldre vetették ki a hálót. Field az új népi demokráciák valamelyikében szeretett volna letelepedni ? ami persze még gyanúsabbá tette. Ezért kereste fel régi ismerőseit Kelet-Berlinben, Prágában, Varsóban, majd ismét visszatért Prágába, remélve, hogy valahol csak meghálálják önzetlen segítségét. Így is történt. Farkas elintézte, hogy megrendezzék Field elrablását; május 11-én Szűcs Ernő kommandója, a prágai kollegákkal együttműködve és az MGB tudtával, szállodája elől hurcolta el Fieldet. A Field-ügyet felderítő katpol-t sem az előkészítésbe, sem a végrehajtásba nem vonták be. Letartóztatása pillanatában még a döntéshozók előtt sem világos, hogy mivel is vádolják Rajkot; de hát nem ez a lényeg, hanem a budapesti kirakatper fővádlottjának kijelölése. Mivel a koncepció még nem készült el, a két ránk maradt június 7-i kihallgatási, illetve szembesítési jegyzőkönyvből három alapelemet hámozhatunk ki. A leggyengébb az amerikai kémkapcsolat vádja ? erre nem volt semmi konkrétum, csak Field és Szőnyi vallomása, melyeket továbbfejlesztettek azzal, hogy Dulles üzenetét Szász Béla hozta Szőnyinek. Ez azért volt fontos, hogy ajk és a svájciak ügyét össze lehessen kapcsolni. A másik fő vádpont: elismertetni Rajkkal, hogy Péter és Szűcs korábbi jelentései a pártnak ajk ÁVH-ellenességéről, munkáskáder-ellenességéről, az ?intellektuelek és kártevők? preferálásáról, a NÉKOSZ megnyeréséről hatalmi törekvéseihez, a rendőrségi MKP-szervezetek feloszlatásáról stb. megfelelnek a valóságnak. (Érdekes módon éppen ezekből a vádakból, melyeknek legtöbb közük van még a valósághoz, maradt a legkevesebb végül a vádiratban.

Farkas erre nem tudott okosabbat kitalálni, most már Rajkot is megverette. A verést Princz Gyula őrnagy vezetésével speciális csoport végezte, rendkívüli brutalitással, de eredménytelenül; csak akkor hagyták abba, mikor a tapasztalt verőlegények látták, hogy a kiszemelt fővádlott életveszélyes állapotban van. Fő kihallgatója, Károlyi Márton őrnagy szerint ? ?ajk továbbra is hangoztatta, hogy ő nem ellenség. Mire megverték úgy, hogy én még olyan verést nem láttam a hatóságon ? pedig volt alkalmam egypárat látni.? A kihallgatást egy hétig rövid pihenőkkel folytatták, aludni nem hagyták Rajkot. ? ajk makacsul tagadott, bár nagyon brutálisan bántalmazták s teljesen kimerült volt már? ? emlékezik Décsi Gyula ezredes. ?Ott ült teljesen kikészítve és tönkreverve öt nappal és öt éjjeli kihallgatás után, de nem tört meg.? Károlyitól a kihallgatást időnként Péter és Szűcs vette át ? a várt eredmény, a beismerés nélkül. Egy idő után, hogy valami készséget mutasson, elismerte, hogy spicliket támogatott, Spanyolországban ?frakciózott? . Nem ismerte be az árulásra, 1945 utáni szervezkedésre, kémkedésre, jugoszláv kapcsolatokra vonatkozó vádakat. Farkas Vladimir szerint július első hetében összehívták az ÁVH mintegy tizenöt, a Rajk-ügyben irányító szerepet játszó tisztjét. ?Rövidesen Péter Gábor és Szűcs Ernő is megjelent. Velük együtt egy szovjet altábornagyi egyenruhát viselő, 50 év körüli, középmagas, őszülő hajú, mosolygós ember lépett be. A mellén legalább hatsornyi kitüntetés volt. Péter Gábort és Szűcs Ernőt még hat-nyolc civil ruhás személy követte. Öltözködésükről lerítt, hogy szovjet emberek... A csöndet Péter Gábor szakította meg. Bejelentette, hogy Rákosi elvtárs és a nagyra becsült és évek óta jól ismert Fjodor Belkin altábornaggyal az élen... Név szerint bemutatta a többi szovjet állambiztonsági tisztet is. Ha jól emlékszem, elsőként Belkin két helyettesét, Jevdokimenko és Poljakov alezredeseket...?

?Belkin nem beszélt sokat, de amit mondott, azt nagyon határozottan és egyértelműen fejezte ki. Azzal kezdte, hogy ismeri a vizsgálat írásos anyagait. ezekről az a véleménye, hogy az addigi munka alig tud hiteles és jelenős eredményt felmutatni. Azzal folytatta, hogy ismeri az általunk alkalmazott vizsgálati módszereket és megengedhetetlennek tartja a kegyetlen veréseket, az éjjel-nappali kihallgatásokat, a letartóztatottak embertelen körülményeit. Ez nemcsak az elégtelen ellátást, hanem a tisztálkodás, valamint a szabad levegőn való sétálás hiányát is jelentette. Teljesen kedvezőtlennek ítélte az ÁVH-vizsgálat addigi szakaszát... bejelentette, intézkedéseket hoznak a vizsgálat elemi feltételeinek biztosítása érdekében. A legfontosabb őrizetesek vizsgálatát a továbbiakban szovjet-magyar vizsgálópárosok fogják folytatni. Befejezésül közölte, nehogy bárki is félreértse szavait: kivételes esetekben megengedhető a fizikai kényszer is, de ezt nem úgy kell csinálni, mint ahogy nálunk tették.?

Huszár Tibor dokumentumkötete esettanulmány, mely Szűcs Ernő (1908?1951), egykori államvédelmi ezredes, szovjet ügynök, az ÁVO egyik vezetője életét, tevékenységét, és halálának rendkívüli körülményeit idézi fel, de kitér az akkori hatalom legmagasabb köreit érintő szövevényes ügy számos elágazására is. Közreadja a korabeli dokumentumokat, az egykor szigorúan titkosított jelentéseket, kihallgatási jegyzőkönyveket, bizalmas levéltári anyagokat ? köztük a lefolytatott és a meg nem valósult ál-perek nyomozati előkészületeit. Közli a magát Szűcs Ernőt, egyik megalkotóját is elpusztító terrorgépezet tagjainak a felelősségre vonásuk idején készült önvallomásait, az áldozataik visszaemlékezéseit, a dokumentum értékű interjúkat. A könyv lapjain testet öltő értelmetlen szenvedés és tragikum, a politikai célzatú koncepciógyártás és szadizmus hűen tükrözi azt az infernót, amelyet a közbeszéd is ÁVO-ként tart számon.

Forrás: Virtus.hu/Kerekes Tamás