A Vörösmarty téren álló ?elizélt palota? helyén épülő irodaház az utolsó kép a főváros történetét tárgyaló, Budapest Krónikája című vaskos kötetben. Az első pedig a Domitianus császár légióinak szállását ábrázoló makett. Bart István, a kötet szerkesztője szerint a legrégebbi keresztény történetírói műfaj, az annalesek, az évkönyvek szellemében készítették el a főváros kronológiáját. Bart szerint nem jelentett fejtörést, hogy az I. század legyen a kiinduló pont, hiszen ? bár a terület jóval régebb óta lakott ? a római korban jön létre az első város, melynek nem a csak a régészek által feltárt emlékeivel szembesülünk nap mint nap a város utcáin járva, hanem ott is ott van az emléke, ahol épp nem látunk római köveket, hiszen főbb vonalai mind a mai napig meghatározzák Budapestet. A kötet rövid, színes szócikkekben vázolja fel az illető év legfontosabb történéseit. Legyenek azok az 1831-es kolerajárvány eseményei, a Nemzeti Múzeum felépítése, aktuális színházi botrányok, utcai késelés, a Corvin mozi megnyitása, az ötvenes évek szoborcseréi, a Rákóczi út árkádosítása vagy az első gyalogos-aluljáró megnyitása. Történészek által írt szövegek a forrásokkal váltakoznak, újságcikkek, hirdetmények, moziplakátok mellett szociofotók, tervrajzok, metszetek, hírképek sorakoznak. A leghangsúlyosabb szerep az 1500 illusztrációnak jut. Bart István szerint a Budapest-történetek legnagyobb kihívása, hogyan lehet elbeszélni a város történetét úgy, hogy közben nem ismétlik meg az ország históriáját.