
|
|
Dr. Szabó András
Szabó András, szülész- nőgyógyász
1943-ban születtem Kolozsváron, 1969-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szereztem diplomát, 1973-ban szülészet-nőgyógyászatból szakvizsgáztam. 1969-től a Szentesi Megyei Kórház, később Területi Kórház szülészeti osztályán dolgoztam, osztályvezető helyettesként vonultam nyugdíjba. Fő tevékenységi területem a nyílt és laparoszkópos szülészeti és nőgyógyászati műtétek voltak. Gyakorló orvosi tevékenységem mellett érdeklődésem az orvostörténet, ezen belül a szülészet-nőgyógyászat története felé irányult. 1987 óta több mint 50 orvostörténeti dolgozatom jelent meg lektorált folyóiratokban (Orvosi Hetilap, Magyar Nőorvosok Lapja, Lege Artis Medicinae), ennek több mint fele a császármetszés kultúrtörténetének témakörében. Orvostörténeti munkásságomat 2014-ben Markusovszky-díjjal honorálták. Az 1997-ben megjelent, A császármetszés története és ikonográfiája című rövid tanulmányom hiánypótló volt, azóta is hivatkozási alapnak számít a magyar orvostörténeti irodalomban. A császármetszés kultúrtörténete című, most megjelenő könyvem széles kitekintést nyújt a témában az ókori irodalomtól a műtét modern irodalmi és képzőművészeti megjelenítéséig. A könyv nem szakkönyv, a művelt laikus olvasóközönség számára is élvezhető formában íródott.
A szerző kiadónál megjelent művei:
|
|
 |
|
|
Fordította: Tekulics Judit
Martina Baradel, a japán szervezett bűnözés egyik legkiválóbb szakértője nemcsak rekonstruálja a jakuza történetét, de számos sztereotípiát is lerombol. Ugyanis Japán nemcsak a világ egyik...
|
|
|
Kurázsi mama újjászületett! Bátoriné a neve, Észak-Afrikában tevékenykedik egy meg nem nevezett országban, egy alternatív jövőben (vagy jelenben?), és ugyanaz a célja, mint ötszáz évvel...
|
|
|
Fordította: Németh Anikó Annamária
Amikor Bruce Willisnél frontotemporális demenciát diagnosztizáltak, Emma mindössze egy szórólappal és egy bizonytalan ígérettel távozott az orvosi rendelőből. Sem útmutatás, sem kapaszkodó...
|
|
|
Fordította: Jávor Péter
Gyakran van olyan érzésünk, hogy áthidalhatatlan szakadék választ el bennünket a másiktól. Mintha nem egy nyelvet beszélnénk, és esélyünk sem volna szót érteni - különösen politikai...
|
|