Kárpáti János (szerk.): Képes magyar zenetörténet
 
 „A legmagasabb fokú magyarság mindig a legmagasabb európaisággal járt együtt, és ez a természetes!... Minél több közünk van az európai kultúrához, annál nagyobbra nő a magunké is … Az elzárkózás, műveletlenség a nemzeti vonásokat is elsorvasztja.” Kodály Zoltánt idézi Eősze László, a kötet egyik szerzője, és amellett, hogy e gondolat ma is érvényes és megszívlelendő, sokat elárul a magyar zene gyökereiről és kötődéseiről.
 
A magyar zenét ugyanis a romantika, a nemzeti stílus megteremtése iránti igény megszületése előtt egyrészt a kereszténységnek az egész kontinensre kiterjedő uralma és az idegen házakból házasodó királyok udvarainak általános európai műveltsége határozta meg, Liszt Ferenc felbukkanása, majd a mai, e legismertebb magyar komponistáról elnevezett zeneakadémia jogelődjének megalapítása óta pedig szinte minden új nemzedék a 19. századvég kiválóságainak tradícióit élteti tovább valamilyen formában.
 
Ezt az ívet követi végig a honfoglalástól és az államalapítástól napjainkig ez a sokszerzős kötet, amely ugyan önálló esszékből áll össze, kronológiailag mégis követhető elemzését adja a magyarországi muzsika fejlődésének. Elsőre talán meghökkentőnek tűnhet, hogy több alkotó, többek között három trubadúrköltő, a franko-flamand iskolához köthető Jacques Barbireau vagy Joseph Haydn neve ugyanúgy kapcsolatba hozható a magyar zenével, mint a Bartók és Kodály számára az ősforrást jelentő paraszti muzsika, de nem szabad megfeledkezni arról a fontos tényről, hogy Magyarország történelmének döntő hányadában többnemzetiségű állam volt, és még a 19. században is meghatározó szerepet játszottak zenekultúránkban a német, cseh, cigány és zsidó hatások és muzsikusok.
 
Ugyanakkor a szerzők rámutatnak, hogy már a magyar gregoriánumban megfigyelhető a pentaton dallamok iránti vonzódás, míg a középkori felfogást és hangszereket a népzene, a török hódoltság idején meghonosodott elemeket pedig a magyar és osztrák klasszika, s különösen a nemzeti romantika őrizte meg. A verbunkosokban és Liszt műveiben is gyakran felbukkanó, bővített szekundoktól egzotikus „magyar” skála ellenben indiai eredetű, és a kor cigányzenészei révén terjedhetett el, ezért azonosíthatta azt Liszt a tisztán magyar nemzeti jelleggel.
 
Tévedés lenne tehát kiszakítani a magyar muzsikát az egyetemes zenetörténetből, kizárólag ez utóbbi viszonyrendszerében érthetők ugyanis a Kárpát-medence sajátlagos zenei megnyilvánulásai: a harmonizálásnak inkább nagyobb, mint kisebb mértékben ellenálló, többnyire pentaton dallamok; a barokk esetenkénti vagy a romantika állandó túlburjánzásától idegen, szikárságra törekvő felfogás; de meg a humorral és közérthető szórakoztatással próbálkozó, a német népszínművekéhez hasonló funkciójú daljátékok és operettek különös kultusza is.
 
Külön említést érdemel az átfogó képet nyújtó, két CD-s hangzó melléklet, amely valóban reprezentatív abban az értelemben, hogy tematikáját tekintve leköveti a kötet gondolatmenetét, vagyis rajtuk nem csupán a magyarként azonosítható szerzőktől, hanem a magyar zenekultúra fejlődésének menetét befolyásoló komponistáktól is hallhatunk darabokat, ráadásul megszólalnak olyan kuriózumok is, mint Ligeti György az Amadinda ütősegyüttes számára írott műve, a talán kevésbé ismert Istvánffy Benedek és Szőllősy András egy-egy kompozíciója, de meg az aquincumi orgona vagy Bartók archív felvételen megőrzött zongorajátéka is. Önmagában e két korong kiválóan illusztrálja a magyar zene mibenlétét és változatosságát, a témakörök legelismertebb szakértői által jegyzett tanulmányokkal együtt pedig valóban mindenképp megismerésre méltó dokumentumai a magyar zene történetének.
 
A CD-mellékleten elhangzó művek:
CD 1
1. Pindarosz Apollón-ódája – az aquincumi orgona Walter Walcker-Mayer rekonstrukcióján és énekhangon (Kemény Kinga – orgona és ének)
2. Introitus: Rorate coeli (Schola Hungarica, vezényel Dobszay László)
3. Antiphona: O Rex Gloriose (Schola Hungarica, vezényel Szendrei Janka)
4. Peire Vidal: Be·m pac d’ivern e d’estiu (Sebő Ferenc – ének, Fraternitas Musicorum)
5. Oswald von Wolkenstein: Du ausserweltes schöns mein herz (Les Menestrels – Wiener Ensemble für alte Musik)
6. Jacques Barbireau: Au travail suis (Lugosi Melinda, Keönch Boldizsár, Antal Mátyás – ének, Camerata Hungarica, vezényel Czidra László)
7. Tinódi Sebestyén: Egri históriának summája (részlet) (Kertész Péter – ének, Benkő Dániel – lant)
8. Wathay Ferenc: XXIII. ének – Áldott magyar nemzet (részlet) (Kertész Péter – ének, Szíjjártó Csaba – tekerőlant)
9. Bakfark Bálint: II. fantázia (négy szólamra) (Benkő Dániel – lant)
10. Huszár Gál énekeskönyvéből (1574): Ó kegyelmes Jézus Krisztus (Debreceni Kollégium Kántus, vezényel Berkesi Sándor)
11. A pozsonyi Anna Hansen Schuman-kódexből: Dies est laetitiar – Cantio (Schola Hungarica, vezényel Dobszay László)
12. Esterházy Pál: Harmonia caelestis – Iesu dulceo (Zádori Mária – ének, Capella Savaria, vezényel Németh Pál)
13. Joseph Haydn: D-dúr baryton-trió (Hob: XI:45) – Adagio (Kakuk Balázs – baryton, Lukács Péter – viola, Párkányi Tibor – cselló)
14. Joseph Haydn: L’infideltà delusa (Hob: XXVIII:5) – Duetto: Son disperato (Kalmár Magda, Gregor József –ének, Liszt Ferenc Kamarazenekar, vezényel Sándor Frigyes)
15. Georg Druschetzky: Missa Solemnis in C – Sanctus (Kertesi Ingrid, Gémes Katalin, Kállay Gábor,Ambrus Ákos – ének, Tomkins Énekegyüttes, Weiner-Szász Kamarazenekar, vezényel Dobra János)
16. Istvánffy Benedek: Missa Sanctae Dorotheae (1774) – Kyrie (Schola Hungarica, Liszt Ferenc Kamarazenekar, vezényel Dobszay László)
17. Magyar táncok a Vietoris tabulatúráskönyvből (Mandel Quartett)
18. Erkel Ferenc: Bánk Bán –Melinda áriája a II. felvonásból – Ölj meg engem, Bánk (Ágay Karola – ének, Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, vezényel Ferencsik János)
19. Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája – Ó, álom a gyermekkorról! (O Kinderheitstraum!) (Marton Éva – ének, Állami Hangversenyzenekar, vezényel Joó Árpád)
20. Liszt Ferenc: Magyar történelmi arcképek –Széchenyi István (Kertész Lajos – zongora)
21. Mosonyi Mihály: Ave verum (Amszterdami Liszt Ferenc Kórus és Zenekar, vezényel Peter Scholcz)
22. Goldmark Károly: Sába királynője – induló az I. felvonásból (Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel Fischer Ádám)
 
CD 2
1. Bihari János: Mikor a pénze elfogyott (Boross Lajos zenekara)
2. Rózsavölgyi Márk: Első magyar társas táncz (Festetics Vonósnégyes)
3. Lehár Ferenc: A mosoly országa – Mi belépője (Házy Erzsébet – ének, Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel Bródy Tamás)
4. Röpülj páva, röpülj (Surd, Dunántúl) (Varga Pál – ének)
5. Madárka, madárka, ne zavard a vizet (Lészped, Moldva) (Demeter Antalné Jánó Anna – ének)
6. Széki lakodalmas (Szék, Románia) (Ferenczi Márton „Zsúki” és bandája)
7. Bartók Béla: Suite op. 14 (Sz 62, BB 70) Allegretto –Scherzo – Allegro molto –Sostenuto (Bartók Béla – zongora, archív felvétel)
8. Kodály Zoltán: Norvég leányok (Pécsi Kamarakórus, vezényel Tillai Aurél)
9. Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra – 11.változat és Finale (Kocsis Zoltán – zongora, Budapesti Fesztiválzenekar, vezényel Fischer Iván)
10. Weiner Leó: Csongor és Tünde – szvit – Tündértánc (Észak-Magyarországi Szimfonikus Zenekar, vezényel Kovács László)
11. Szőllősy András: Fabula Phaedri (The King’s Singers)
12. Ligeti György: Síppal, dobbal, nádihegedűvel (Weöres Sándor verseire) (Károlyi Katalin – ének, Amadinda Ütőegyüttes)
13. Kurtág György: Kafka-töredékek I. rész (Csengery Adrienne – ének, Keller András – hegedű)

Galamb Zoltán

 http://www.ekultura.hu

2011-08-31 07:13:18
Dohnányi Ernő
,,A kamarazene Dohnányi művészetének legigazibb melegágya" - fogalmazott Tóth Aladár a zeneszerző harmadik, a-moll vonósnégyesének (op. 33) bemutatója kapcsán 1927-ben. A Rózsavölgyi Kiadó és az MTA BTK...
Dohnányi Ernő, a világhírű zeneszerző, zongoraművész és karmester 1949-től haláláig,1960-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Lehetőségei, problémái és életkörülményei gyökeresen különböztek mindattól,...
Claude Debussy
Fordította: Fazekas Gergely
A zeneszerzők többnyire áldozatai a zenekritika műfajának, nem pedig művelői. A zene történetében azonban akad néhány kivétel, akik olykor maguk is ,,hóhérrá" váltak, ha kellett, vagy éppen ha felkérték...
Győrffy István
Az összhangzattan a klasszikus zene oktatásának egyik legfontosabb eleme: egyszerre segíti a hallás fejlesztését, a zene harmóniai logikájának megértését és a szólamvezetés alapszabályainak áttekintését....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép