A brit-kanadai zenetörténész, Alan Walker neve jól ismert a hazai közönség előtt: háromkötetes Liszt-monográfiája magyar nyelven is hozzáféhető. Walker Liszt-kutatásai során bukkant rá Hans von Bülow-ra. Bülow volt Cosima Liszt első férje, és a korszak legkiemelkedőbb zongoristájaként, karmestereként tartották számon. Pályája nagyban meghatározta a 19. század második felének zenei arculatát: nemcsak Liszt, hanem Wagner zenéjének is értő tolmácsolója volt. Élettörténete ráadásul romantikus regények lapjaira illik: az általa csodált Wagner szerette el feleségét, az imádott Cosimát. Bülow ennek ellenére nem szakította meg a kapcsolatát Wagnerrel, depressziója ugyanakkor mind inkább elhatalmasodott rajta. Elképesztő élettörténete olyan történészre várt, mint Walker, aki regényszerű izgalmassággal képes írni, ugyanakkor a történészi pontosság és alaposság szolgáltatja munkája aranyfedezetét. A nagyszabású kötet a zeneszerető nagyközönség számára éppoly szellemi izgalmakat kínál, mint a zenész-zenetörténész szakma számára. Bülow-nak ráadásul számos fontos magyar kapcsolata is volt, több ízben is fellépett Magyarországon, komoly sajtóvisszhangra találva ezzel. Ekként a zongorista-zeneszerző nemcsak az európai, hanem a magyar zenetörténetnek is meghatározó szereplőjévé vált, aki bizonyos értelemben fontos összekötő kapcsot is jelentett a hazai és nemzetközi zenei élet között.

656 oldal

4990 Ft

Napjaink egyik legjelentősebb Schubert-kutatója, a rangos Bard College professzora és a Bard Music Festival egyik művészeti vezetője 2000-ben publikálta Schubert-életrajzát, amely a tragikusan rövid életű zeneszerző rendhagyó portréját vázolja fel. Gibbs elbeszélése egyaránt mentes a patetikus költői túlzásoktól (ami a 19-20. századi Schubert-életrajzokra volt jellemző) és az újabban divatos mítoszrombolástól. A depresszióra hajlamos, rendkívül érzékeny és megdöbbentően termékeny zeneszerzőről Gibbs elfogulatlanul ír: nemcsak szakmai pályafutásáról, Beethovennel való kapcsolatáról, egyre komolyabb elismertségéről kapunk hiteles képet, hanem a Rossini, Paganini és Beethoven kultuszában élő császárvárosról, a korabeli Európa zenei fővárosának számító Bécsről is. A szerző mindezt a legfrissebb kutatásokra alapozva, s mégis közérthető stílusban adja át az olvasónak.
Miközben a klasszikus zenei kánon legnagyobb alakjairól, Bachról, Mozartról vagy Beethovenről már hozzáférhető magyarul kurrens irodalom, a nem kevésbé jelentős Schuberttel kapcsolatos legfrissebb magyar nyelvű könyv is több évtizeddel ezelőtt jelent meg. A Rózsavölgyi Kiadó gondozásában most megjelenő kötet komoly hiányt pótol tehát.

264 oldal

3990 Ft

Három és fél évtized munkájának eredménye a kötetet alkotó tizenkét tanulmány, melyek eredeti alakjukban 1983 és 2016 között láttak napvilágot zenei folyóiratokban, könyvekben, illetve rádióelőadások formájában. Szerzőjük, Papp Márta a rádiós zenei ismeretterjesztés mellett intenzíven foglalkozott a 19. századi orosz zenével, s forráskutatást végzett leningrádi (szentpétervári) és moszkvai könyvtárakban, kézirattárakban, archívumokban. Ennek köszönhetően tárt fel olyan rejtélyes témákat, melyeknek feldolgozását a nemzetközi zenetudományi irodalomban is jegyzik, de amelyeket a szovjet-orosz muzikológusok elmulasztottak kikutatni: ilyen Muszorgszkij Gyermekszoba című dalciklusának weimari fogadtatásáról íródott orosz hamisítvány esetét bemutató esszé, vagy a Háztűznéző című operatöredék két szerzői verziójának lényeges különbségét feltáró tanulmány. A kötetben megelevenedő jelentős orosz zeneszerzőkről (például Glinkáról, Borogyinról, Rimszkij-Korszakovról, Sosztakovicsról) készített portrék kidolgozását a szerző pedagógiai működése, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tartott orosz zenei kurzusok is segítették.

232 oldal

3490 Ft

A Mahler. Egy zenei fiziognómia Theodor. W. Adorno egyik legismertebb munkája, egyszersmind méltó párja a szerző zenefilozófiai főművének, Az új zene filozófiájának. Az először 1960-ban megjelent könyv jelentőségét két perspektívában lehet fölmérni: az adornói életművön belül, illetve a Mahler-recepcióhoz való hozzájáruláson keresztül.
Adorno már az 1920-as évek közepén, Alban Berg Wozzeck című operájának értelmezése kapcsán megpróbált kidolgozni egy olyan általános elméletet, amely egy mű (méghozzá egyetlen mű) közvetlen közelében marad. Másrészt még a hatvanas években is meg-megjelentek olyan elemzései, amelyek konkrét életművekkel foglalkoznak. Ennek kiemelkedő példája a Mahler-monográfia. A kutatás egyre inkább hajlik arra, hogy ebben a könyvben lássa Adorno zenefilozófiai működésének csúcspontját.

208 oldal

3490 Ft

Az új zene filozófiája sok tekintetben a 20. századi esztétikai és zenefilozófiai irodalom meghatározó alapműve. A szerző amerikai emigrációs évei (1940-1948) alatt íródott és 1949-ben megjelent könyv az előszó iránymutatása szerint A felvilágosodás dialektikájának ,,kidolgozott exkurzusa", arra tett meghatározó kísérlet, hogy a frankfurti iskola főművének elveit és belátásait átfogóan alkalmazza és próbára tegye a művészet, elsősorban a zene jelenségein.

Ebből adódóan e könyv igen komplex értelemben válik zenefilozófiává: egyszerre tartalmaz szakavatott és artisztikus elemzéseket konkrét zeneszerzési technikákról, konkrét művekről, fejteget izgalmas általános esztétikai kérdéseket, művészet-hermeneutikai problémákat úgy, hogy mindezt az észkritika és a felvilágosodás dialektikus történelmi folyamatának összefüggéseibe ágyazza.

Adorno szemében a zene a társadalmi igazság és hamisság hordozója: ,,a művészet formái pontosabban jegyzik fel az emberiség történelmét, mint a dokumentumok". A szépség helyére a műalkotás igazságtartalma lép - a mű így képes kognitív funkció ellátására. A művészet alakzatai saját logikájukat követve válnak a társadalmi igazságok (mint a szubjektum helyzete vagy a hatalmi struktúrák) megjelenítőivé - de sohasem a vulgármarxista értelemben vett közvetlen visszaadásává, tükrévé. A szerző mindezt a 20. század eleji zenei avantgárd történésein, s különösen Arnold Schönberg és Igor Stravinsky művészetén keresztül gondolja bemutathatónak.

Adorno életművének e meghatározó darabja mindeddig fájdalmasan hiányzott a magyar könyvkultúrából, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar olvasóközönség előtt még ma is alig ismert a 20. század legnagyobb hatású zenefilozófusa. Az új zene filozófiájának megjelentetésével a magyar könyvkiadás régi, nagy adósságát törleszti.

240 oldal

3490 Ft

A Malek Andi Soulistic együttes egy korszakváltó találkozás eredménye.
Adott egy jazz-muzsikus, aki régóta figyeli a magyar népdalokat, és egy énekesnő, aki bármit is énekelt, a népzene mindig szívügye maradt.
Malek Andrea és Jáger Bandi közös produkciójában, amely az örömzene és a tudatosság kombinációjára, valamint a népzene, a jazz és az r&b elemeinek sajátos ötvözetére épül, népszerű és régóta elfeledett magyar népdalok hallhatók.
A projekt művészi igazgatója Jáger Bandi, de minden zenekari tag saját jogán van jelen, és a színpadon egy kicsit mindenki szólistává válik, s mindenki azon dolgozik, hogy a népdalok üzenete eljusson a közönséghez.
A magyar népdal pedig annyi lehetőséget kínál, s olyan gazdag, hogy nincs is más lehetőségünk, mint tisztelettel közelíteni felé.

4 oldal

2490 Ft

,,A kamarazene Dohnányi művészetének legigazibb melegágya" - fogalmazott Tóth Aladár a zeneszerző harmadik, a-moll vonósnégyesének (op. 33) bemutatója kapcsán 1927-ben. A Rózsavölgyi Kiadó és az MTA BTK Zenetudományi Intézet kooperációjában készült lemezen egy fiatalokból álló együttes, a Rondo Quartet (Pintér Dávid, Dóczi Áron, Tornyai Péter, Mód Orsolya) rögzítette az életmű méltán népszerű kamaratermésének e ritkábban játszott darabját. A felvétel emellett egy igazi kuriózummal is szolgál: a szerző azonos hangnemű, kiadatlan ifjúkori kvartettjének (1893) felvételével, melyről valószínűleg maga Dohnányi sem gondolta volna, hogy egyszer lemezről is meg lehet majd hallgatni.

12 oldal

2490 Ft

Dohnányi Ernő, a világhírű zeneszerző, zongoraművész és karmester 1949-től haláláig,1960-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Lehetőségei, problémái és életkörülményei gyökeresen különböztek mindattól, amit élete korábbi időszakaiban tapasztalt. Sokáig még a Dohnányi-életmű korlátozott ismertségéhez képest is nagyon keveset tudhattunk erről a különleges periódusról, 2014-ben és 2015-ben azonban a Magyar Állam megvásárolta és hazahozatta az amerikai Dohnányi-hagyaték jelentős részét. Az anyagot, melyhez a lemezen szereplő hangfelvételek is tartoznak, jelenleg az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma őrzi. A különböző amerikai egyetemi városokban készült koncertfelvételek páratlanul értékes dokumentumai a hetvenes éveiben járó Dohnányi zongoraművészetének. Annál inkább, mivel az tengerentúli sajtóban rendszeresen ,,az utolsó romantikus"-ként aposztrofált muzsikus köztudomásúlag nem szeretett lemezre játszani, így az utókor alig-alig élvezheti legendás játékát. A duplalemezes válogatásban a felvételek zömét kamarazene teszi ki - az a műfaj, amelyben a visszaemlékezések szerint Dohnányi előadó-művészetének egyik ,,ékköve" volt.

oldal

4490 Ft

A kötet a 20. századi magyar zeneesztétika egy lehetséges narratíváját kínálja: megmutatja, hogy e zeneesztétika fejlődése miként illusztrálja a magyar filozófiatörténetben domináns szociologizáló hagyomány alakulását. E történetet a szerző a 20. században egymásra torlódó szociologizáló filozófiai módszertanok vezérfonalára fűzve beszéli el, s így mutatja meg, hogy miként kapcsolódnak a zeneesztétikai problémák koruk általános filozófiai problematikájához. A szóban forgó történet a pozitivizmus, a szellemtörténet, a marxizmus és posztmarxizmus csomópontjai köré szerveződik, anélkül azonban, hogy szakadozott lenne: a fogalmiság és a módszertanok különbözősége ellenére a csomópontok között az egyes személyek, problémák és olykor bizonyos értékelések is olyan kontinuitást teremtenek, amely a 20. századi magyar eszmetörténetben éppoly ritka, mint a társadalomtörténetben. A kötet azonban nem pusztán egy történetileg értékes hagyomány kanonizálására tesz javaslatot, hanem arra is rávilágít, hogy ez az örökség továbbra is megvitatásra méltó filozófiai és szociológiai kérdések megfogalmazására inspirál.

120 oldal

1990 Ft

A zeneszerzők többnyire áldozatai a zenekritika műfajának, nem pedig művelői. A zene történetében azonban akad néhány kivétel, akik olykor maguk is ,,hóhérrá" váltak, ha kellett, vagy éppen ha felkérték őket: Schumann és Berlioz mellett Claude Debussy is közéjük tartozik. 1901-től több-kevesebb rendszerességgel haláláig közölt hangversenykritikákat, amelyek vállaltan szubjektív hangon, szellemes, nemritkán vitriolos stílusban számoltak be a századelős Párizs meghatározó - vagy olykor kevésbé fontos - zenei eseményeiről. Az olvasó nemcsak a zene korabeli fővárosának pezsgő hangversenyéletébe nyerhet betekintést a kötet révén, hanem Debussy esztétikai gondolkodását, ízlésbeli preferenciáit is megismerheti. A kritikák olykor mára feledésbe merült zeneszerzőkről vagy előadókról szólnak (őket gazdag jegyzetapparátus hozza közelebb a mai olvasóhoz), máskor neves kortársak és elődők kerülnek Debussy célkeresztjébe. A kötetben Debussy valamennyi írása új fordításban, teljes terjedelmében megtalálható - egy 1959-ben megjelent magyar nyelvű válogatás csupán a teljes anyag mintegy harmadát tartalmazta -, és első ízben kapja kézbe az olvasó magyar nyelven a Debussyvel készített összes ismert interjút.

320 oldal

3490 Ft