kiadvány oldalanként
Musica scientia
Bojti János
Ez a könyv évtizedek kutatásának összegzése, a szerző Muszorgszkij utolsó nagyszabású operája, a főműnek is tekinthető Hovanscsina rehabilitációjáért folytatott munkálatainak kísérője és egyfajta mellékterméke. Bojti János a mű rekonstrukciójának szükségessége mellett érvel, és tárgyához történelmi, esztétikai, zenei, formai valamint dramaturgiai irányból közelítve az opera átfogó értelmezését, sőt újraértelmezését kínálja.
Erre az újraértelmezésre azért van szükség, mert a Hovanscsina zenéjének és szövegének mindeddig nem volt végleges, a szerző akaratának megfelelő, azt kompromisszumok nélkül érvényesítő formája. A kézirat csupán zongorakíséretes formában, hiányosan jelent meg 1931-ben. Ennek javított kiadása 1976-ban látott napvilágot, melyben a közreadó egy új kézirat felbukkanásáról adott hírt, amely ugyan lehetővé teszi az elveszett részek rekonstrukcióját, ám ezt a feladatot a közreadók továbbra sem végezték el.
Az opera két formában került korábban kiadásra: Muszorgszkij halála után Rimszkij-Korszakov szerkesztette át és hangszerelte meg a darabot, majd 1959-ben Sosztakovics végezte el e munkát az 1931-ben megjelent kiadást véve alapul. A rekonstrukció hiányában mindkét szerkesztő és hangszerelő sajátosan értelmezte az operát, és az aktuális történelmi helyzetnek megfelelően az egyikük birodalmi szemlélettel alkotta meg a saját változatát, a másikuk pedig szovjetizálta a magáét. A nem túl nagy Hovanscsina-irodalom szerzői óhatatlanul e két átdolgozó hatása alá kerülve elemezték a művet, amelyet rendszerint rejtélyesnek, szokatlannak találtak.
A korábbi elméletekkel és elemzésekkel ellentétben Bojti János a Hovanscsina újraszerkesztését és újrahangszerelését, valamint a hiányzó részek rekonstrukcióját követően alakítja ki saját újszerű álláspontját. A kötet értékét tovább növeli, hogy az átfogó elemzés mellett az olvasó az opera szövegkönyvének első magyar nyelvű műfordítását is megtalálja.
oldal
4990 Ft
Fazekas Gergely
A zenei gondolatok időbeli elrendezésének kérdése, vagyis
a zenei forma témája valamikor a 18. század második
felében tűnt fel a zeneelméleti gondolkodásban, a J. S.
Bach és a zenei forma két kultúrája című könyv azonban
a 18. század első felének zenéjét, elsősorban Johann
Sebastian Bach életművét vizsgálja. Fazekas Gergely arra
tesz tehát kísérletet, hogy feltárja, miként gondolkodtak
a zenei formáról azt megelőzően, hogy a kérdés a zeneelméleti
irodalom szerves részévé vált volna. A kötet párhuzamos
dialógusok sorozata, amelyben párbeszédbe
lépnek egymással 17-18. századi zeneelméleti szövegek,
a 19. századi Bach-irodalom bizonyos szeletei, kurrens
zenetudományi elméletek és Bach-darabok analízisei. A
zenetörténet és zeneelmélet határvidékén járó, lendületes
stílusban megírt szöveg számos olyan témát tárgyal,
amely a Bach kora iránt érdeklődő zenerajongó számára
is érdekes lehet: ilyen a zenemű 18. század eleji fogalma,
zene és retorika problematikus viszonya vagy Bach fogadtatástörténetének
néhány különös mozzanata. A zenei
felfedezésekben gazdag, részletes elemzések ugyanakkor
a különböző műfajú kompozíciók mélyebb rétegeibe
kalauzolják el az olvasót, hogy képet adjanak róla, miként
épülnek fel Bach káprázatosan végiggondolt hangzó
konstrukciói.
Fazekas Gergely (1977) zenetörténész, a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem docense. 2012 és 2017 között
a Rózsavölgyi és Társa Kiadó főszerkesztője volt, a 2017-
2018-as tanévben Fulbright-ösztöndíjjal az amerikai Bard
College-on tanított. Budapesten él.
264 oldal
3490 Ft
Papp Márta
Három és fél évtized munkájának eredménye a kötetet alkotó tizenkét tanulmány, melyek eredeti alakjukban 1983 és 2016 között láttak napvilágot zenei folyóiratokban, könyvekben, illetve rádióelőadások formájában. Szerzőjük, Papp Márta a rádiós zenei ismeretterjesztés mellett intenzíven foglalkozott a 19. századi orosz zenével, s forráskutatást végzett leningrádi (szentpétervári) és moszkvai könyvtárakban, kézirattárakban, archívumokban. Ennek köszönhetően tárt fel olyan rejtélyes témákat, melyeknek feldolgozását a nemzetközi zenetudományi irodalomban is jegyzik, de amelyeket a szovjet-orosz muzikológusok elmulasztottak kikutatni: ilyen Muszorgszkij Gyermekszoba című dalciklusának weimari fogadtatásáról íródott orosz hamisítvány esetét bemutató esszé, vagy a Háztűznéző című operatöredék két szerzői verziójának lényeges különbségét feltáró tanulmány. A kötetben megelevenedő jelentős orosz zeneszerzőkről (például Glinkáról, Borogyinról, Rimszkij-Korszakovról, Sosztakovicsról) készített portrék kidolgozását a szerző pedagógiai működése, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tartott orosz zenei kurzusok is segítették.

232 oldal
3490 Ft
Bozó Péter
Liszt Ferenc szerteágazó életútjának és életművének számos mozzanata jól ismert: az Európát beutazó zongoravirtuóz rendkívüli sikerei köztudomásúak, a Weimarban letelepedett progresszív komponista legfontosabb művei a koncertrepertoár alapját képezik, tudjuk, hogy Liszt volt a 19. század egyik legjelentősebb egyházi zenésze, s hogy kései korszakának letisztult, szikár művei a 20. századba mutatnak előre. E sokarcú életművön belül többnyire árnyékban marad a romantika korának egyik legfontosabb, s legbensőségesebb műfaja, a dal. Bozó Péter monográfiája a Liszt-dalok kevéssé ismert világába kalauzolja el az olvasót, és elsődleges forrásokra, illetve a legfrissebb szakirodalomra építve nyújt képet erről az izgalmas repertoárról. Áttekinti Liszt dalainak kronológiáját, fogadtatását és különböző kiadásait; tárgyalja a művek különféle alakváltozatait és a mögöttük meghúzódó sajátosan liszti zeneszerzői gondolkodást; és érzékeny elemzések révén veszi számba a dalok legfőbb típusait. Túl azon, hogy felvázolja a dal műfajának 19. századi kontextusát, részletesen leírja azt a történelmi hátteret is, amely a többféle zenei-nemzeti identitással (magyar, francia, német) rendelkező Liszt művészetének megértéséhez nélkülözhetetlen. Bozó Péter könyve tehát nem csupán énekeseknek, Liszt-rajongóknak és a dalirodalom szerelmeseinek kínál izgalmas szellemi kalandot, hanem a 19. századi zene- és kultúrtörténet iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség számára is.



Bozó Péter (1980) zenetörténész, 2006 óta az MTA BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának munkatársa. PhD doktori fokozatát weimari forrástanulmányok nyomán a budapesti Zeneakadémián szerezte 2010-ben, a jelen könyv alapjául szolgáló doktori értekezéssel. OTKA posztdoktori ösztöndíjasként az operett párizsi kezdeteiről és magyarországi gyakorlatáról folytatott kutatásokat. Jelenleg Bolyai-ösztöndíjasként Jacques Offenbach műveinek magyarországi fogadtatását vizsgálja.
208 oldal
2490 Ft
Dalos Anna
Az a tizenkét tanulmány, amelyet kötetébe Dalos Anna - napjaink meghatározó Kodály-kutatója -összeválogatott, Kodály Zoltán és a történelem viszonyát vizsgálja, mégpedig lenyűgözően sokféle aspektusból. Dalos Anna számára az eszmetörténeti problémák éppoly fontosak, mint az egyes művekre jellemző zene-technikai részletkérdések. Írásait három részre osztotta. Elsőként Kodály történelemképének kontextusát tárja fel, azt a kérdést járva körül, hogy a muzsikusként és bölcsészként egyaránt kivételesen művelt Kodály miként reflektált saját zenetörténeti helyére, s népzenekutatói tudományos tevékenysége miként határozta meg alkotói működését. A tanulmányok következő csoportjában fontos Kodály-művek - a Háry János, a 2. vonósnégyes, a Színházi nyitány és a C-dúr szimfónia - elemzése révén e kompozíciókat a korszak különböző zenei irányzatainak közegében helyezi el, illetve Kodály életének személyes mozzanataiban talál számukra értelmezési keretet. A tanulmányok harmadik csoportja Kodály szellemi hagyatékával foglalkozik. Dalos Annát éppúgy érdekli az úgynevezett Kodály-iskola tagjainak és mesterüknek alkotói kapcsolata, mint a Kodály utáni generáció zenei stílusának elméleti háttere, vagy éppen a másod- és harmadgenerációba tartozó zeneszerzők Kodályhoz fűződő viszonya. Dalos Anna bátran szembeszáll a hazai zenetudományra hosszú ideig jellemző apologetikus Kodály-képpel, s tárgyához elfogulatlanul közelít. Írásai elgondolkodtatók, olykor vitára ingerlők, de mindig releváns kérdéseket tárgyalnak, s azáltal, hogy nem tagadják el a Kodály-életmű és a kodályi hagyaték utóéletének problematikus vonásait, rendkívüli szolgálatot tesznek a kései utókornak: segítenek egy hiteles Kodály-kép kialakításában, közelebb visznek a 20. századi magyar zenetörténet egyik legjelentősebb alakjához.

Dalos Anna (1973) zenetörténész, zenekritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Lendület 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumának és Kutatócsoportjának vezetője. Számos tanulmány, kismonográfia szerzője, a 20. századi magyar zenetörténet kutatója. 2007 óta tanít a Zeneakadémián. Hazai és nemzetközi zenetudományi konferenciákon rendszeresen tart előadásokat az új magyar zenéről.
184 oldal
2490 Ft
Komlós Katalin
A 18. századi zene nemzetközi hírű szaktekintélye és aktív fortepiano-játékos, a Zeneakadémia legendás zeneelmélet-tanára, Komlós Katalin húsz zenetudományi tanulmányát válogatta össze a kötet számára. A részint külföldi, részint hazai folyóiratokban, illetve szakkönyvekben megjelent, s önálló kötetben most először összegyűjtött írások a francia forradalom körüli évtizedek három legjelentősebb zeneszerzője, C. P. E. Bach, Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart alakja köré rendeződnek, s általános, műfaj- és kultúrtörténeti kérdéseket éppúgy tárgyalnak, mint speciálisabb, zeneelméleti, vagy analitikus témákat. Az írásokból világosan kirajzolódik, hogy a szerző számára a zene csakis elmélet és gyakorlat komplex egységeként képzelhető el. Komlós Katalin, a gyakorló muzsikus izgalmas gondolatokkal inspirálja Komlós Katalint, a muzikológust, és megfordítva. Az ő esetében ráadásul mindez elementáris tanári hevülettel párosul, az igazán jelentős tanárok pedig egész életükben tanulnak. ,,Mozart gondosan jelölte kottáiban az instrukciókat - írja az előadóművész Mozartról szóló tanulmányában -, a zenével és zenei interpretációval kapcsolatos gondolatai pedig végtelen gazdagságban tárulnak elénk kötetszámra írt leveleiben. Minden rendelkezésünkre áll: igazi Mozart tanítványok lehetünk ma is." Ha van, aki valóban élt e lehetőséggel, az Komlós Katalin, vagyis a kötet révén valamennyi olvasó számára adott a lehetőség, hogy Mozart, Haydn és C. P. E. Bach egyik legjobb tanítványa, Komlós Katalin révén nyerjen betekintést a 18. századi zene elbűvölő világába.
272 oldal
3990 Ft
Kusz Veronika
1948. március 10-én a hetvenéves Dohnányi Ernő hajóra szállt Genovában, s végleg maga mögött hagyta Európát. Másfél évet töltött Argentínában, majd reményeiben csalatkozva az Egyesült Államokba költözött. Itt élt 1960-ban bekövetkezett haláláig, a floridai Tallahassee-ben. A Zeneakadémia volt főigazgatója, a Filharmóniai Társaság egykori elnök-karnagya, a Magyar Rádió leköszönt zenei vezetője, a legendás zongoravirtuóz, a magyar zenei élet valaha oly befolyásos alakja egy vidéki, amerikai kisváros egyetemi tanáraként fejezte be pályafutását.
Dohnányi különleges életútjának utolsó szakaszát mutatja be Kusz Veronika monográfiája, amely korábban feldolgozatlan források széles körére épít, s számos Dohnányival kapcsolatos sztereotípiát gondol újra. Bepillantást nyerhetünk - korábban publikálatlan fotók révén szó szerint is - a tanár, a zongoraművész, a zeneszerző és a családfő mindennapjaiba, szó esik az emigráció nehézségeiről, a Dohnányit ért politikai vádakról, az elszigeteltségről, a zeneszerző esztétikai dilemmáiról, s persze a több-kevesebb intenzitással az utolsó pillanatig zajló kompozíciós munkáról. Kusz Veronika a zeneszerző életének érzékletes bemutatásán túl zenetörténeti kontextusba helyezi és részletesen elemzi - nem egy esetben a szakirodalomban elsőként - az amerikai időszakban keletkezett műveket. A kötet a 20. század egyik legjelentősebb magyar muzsikusa iránt érdeklődő átlagolvasó számára ugyanolyan izgalmakat kínál, mint a Dohnányi zenéje iránt érdeklődő zenésztársadalomnak.

Kusz Veronika (1980) zenetörténész, zenekritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa.
360 oldal
3990 Ft
Péteri Lóránt
Miként jelentkezik Gustav Mahler zenéjében Sigmund Freud nevezetes kategóriája, a ,,kísérteties"? Milyen utat járt be a scherzo műfaja, amíg a haydni-beethoveni kezdetektől eljutott Mahler műhelyéig? Megidézhető-e a végtelenség a zenei forma révén? Hogyan befolyásolta Mahler zenei gondolkodását saját, szerteágazó gyökerű kulturális identitása? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Péteri Lóránt könyve, amely bravúros módon egyetlen tételből, Mahler 2. szimfóniájának Scherzójából bontja ki válaszait. A legfrissebb nemzetközi szakirodalomra és zenetudományi megközelítésekre építő, gördülékeny stílusban megírt kötet a magyar muzikológia legszebb hagyományainak folytatója. Ajánlott olvasmány a múlt századforduló művészete, illetve a 19. századi szimfonikus zene iránt érdeklődők számára, s kötelező minden Mahler-rajongónak.


Péteri Lóránt (1976) zenetörténész, zenekritikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem habilitált egyetemi docense, a Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszék megbízott vezetője. Budapesten él.
256 oldal
3990 Ft
Szerkesztette: Bozó Péter
oldal
0 Ft
Oliver Hilmes
Fordította: Kelenhegyi Andor
Európa 20. századi kultúrtörténetének kevés ellentmondásosabb alakja van, mint Alma Mahler-Werfel (1879-1964). Jelentős művészek hosszú sorának volt szerelme és múzsája: festők, írók, építészek, zeneszerzők...
Bojti János
Ez a könyv évtizedek kutatásának összegzése, a szerző Muszorgszkij utolsó nagyszabású operája, a főműnek is tekinthető Hovanscsina rehabilitációjáért folytatott munkálatainak kísérője és egyfajta mellékterméke....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ