kiadvány oldalanként
Albrecht Wellmer
,,Van-e a zenének nyelve? >>Nyelvszerű-e<< a zene? (...) Ha képesek lennénk is e kérdésnek világos értelmet adni, vajon volna-e rá általános válasz? 20. századi fejlődésével (...) összefüggésben felhozták, hogy a zenében véget ért a nyelvszerűség kora, s e tényállást hol felszabadulás-ként, hol veszteségként értelmezték. És ha igaz, hogy valóban véget ért a nyelvszerű zene kora, hogyan értsük ezt: a zene történelmi változásának a kifejeződéseként? Esetleg egy, nem csupán a zenét vagy akár valamennyi művészetet, hanem az egész társadalmat érintő történelmi kor-szakváltás kifejeződéseként?"

Albrecht Wellmer zene és nyelv viszonyáról írott kései nagyesszéje a zenefilozófiai gondolkodás széles körű problematikáját átfogó könyv. Wellmer szemléletmódját e műben egyfajta multiperspektivikusság jellemzi: egyszerre érvényesíti a nyelvfilozófia, a hermeneutika, a de-konstrukció és a kritikai filozófia szempontrendszerét, ugyanakkor mindezek kritikáját is ambicionálja. Könyvében a szerző előbb a zene és nyelv kapcsolatára vonatkozó tradicionális kérdéseket tekinti át, majd az esztétikai tapasztalat különböző formáit elemzi, illetve megvizsgálja, miként függ össze a művek reflektált tapasztalata nyelvi interpretációjukkal.

Wellmer (zene)esztétikai gondolkodására nagy hatást gyakorolt egykori tanára, Theodor W. Adorno. Adorno esztétikai és zenefilozófiai írásait Wellmer talán mindenkinél mélyebben is-meri, és lenyűgözően szuverén módon képes értelmezni, egyszersmind tovább is gondolni azok meghatározó fogalmait és problémáit. Ennek megfelelően Adorno esztétikája egyszerre képezi Wellmer könyvének fontos inspirációját és kritikai tárgyát.

Könyve utolsó harmadában Wellmer két zeneszerző, John Cage és Helmut Lachenmann munkásságát elemzi, s ezeken keresztül igyekszik bemutatni, milyen formát ölthet a zene nyelvszerűsége és a zene ,,hermeneutikai jellege" a 20. század második felében. Az Esszé a zenéről és a nyelvről az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb zenefilozófiai tárgyú munkája, amely a kor-társ zeneszerzés által felvetett kompozíciós kérdésekre is hiteles válaszokkal szolgál.
400 oldal
4990 Ft
Oliver Hilmes
Európa 20. századi kultúrtörténetének kevés ellentmondásosabb alakja van, mint Alma Mahler-Werfel (1879-1964). Jelentős művészek hosszú sorának volt szerelme és múzsája: festők, írók, építészek, zeneszerzők keresték a kegyeit. A korszak három kimagasló szellemének volt a felesége: elsőként a zeneszerző Gustav Mahlernek, majd a Bauhaust megalapító Walter Gropiusnak, s végül a világhírű írónak, Franz Werfelnek. Az érte rajongó férfiak csodálták, ahogy saját művészi ambícióit feláldozta éppen aktuális társának karrierje érdekében, míg mások őszinte gyűlölettel viseltettek iránta: vakbuzgó és elvtelen törtetőnek tartották.
Hogy valójában ki is volt Alma? Bár magyarul is hozzáférhető önéletrajzából - melyben Alma a tények jó részét tudatosan elferdíti - sok minden kiolvasható, a történész Oliver Hilmes munkája az első, amely a maga összetettségében állítja elénk e nem mindennapi személyiséget. Hilmes eddig publikálatlan forrásokra és hatalmas kutatómunkára építve vázolja fel Alma páratlan életútját, s egyúttal a 20. század első felének európai kultúrtörténetéről, illetve az antiszemitizmus rohamos térnyeréséről is gazdag leírást nyújt. Hilmes elbeszélése a náci hatalomátvételt követő száműzetés éveit is tárgyalja, a kor emigráns társadalmának működési mechanizmusaiba is bepillantást engedve.
A 2004-ben német nyelven megjelent kötet rendkívül alapos történettudományi munka, amelynek szerzője ugyanakkor az újságírók eleganciájával forgatja a tollát, és gyakran merít a korszak anekdotáiból is. A fekete özvegy a legkülönbözőbb művészeti ágak iránt érdeklődő olvasók számára segíthet a régi századelő szellemi világának megismerésében, miközben a nagypolitika alakulását is képes új fénytörésben, alulnézetből bemutatni.
416 oldal
4290 Ft
Bojti János
Ez a könyv évtizedek kutatásának összegzése, a szerző Muszorgszkij utolsó nagyszabású operája, a főműnek is tekinthető Hovanscsina rehabilitációjáért folytatott munkálatainak kísérője és egyfajta mellékterméke. Bojti János a mű rekonstrukciójának szükségessége mellett érvel, és tárgyához történelmi, esztétikai, zenei, formai valamint dramaturgiai irányból közelítve az opera átfogó értelmezését, sőt újraértelmezését kínálja.
Erre az újraértelmezésre azért van szükség, mert a Hovanscsina zenéjének és szövegének mindeddig nem volt végleges, a szerző akaratának megfelelő, azt kompromisszumok nélkül érvényesítő formája. A kézirat csupán zongorakíséretes formában, hiányosan jelent meg 1931-ben. Ennek javított kiadása 1976-ban látott napvilágot, melyben a közreadó egy új kézirat felbukkanásáról adott hírt, amely ugyan lehetővé teszi az elveszett részek rekonstrukcióját, ám ezt a feladatot a közreadók továbbra sem végezték el.
Az opera két formában került korábban kiadásra: Muszorgszkij halála után Rimszkij-Korszakov szerkesztette át és hangszerelte meg a darabot, majd 1959-ben Sosztakovics végezte el e munkát az 1931-ben megjelent kiadást véve alapul. A rekonstrukció hiányában mindkét szerkesztő és hangszerelő sajátosan értelmezte az operát, és az aktuális történelmi helyzetnek megfelelően az egyikük birodalmi szemlélettel alkotta meg a saját változatát, a másikuk pedig szovjetizálta a magáét. A nem túl nagy Hovanscsina-irodalom szerzői óhatatlanul e két átdolgozó hatása alá kerülve elemezték a művet, amelyet rendszerint rejtélyesnek, szokatlannak találtak.
A korábbi elméletekkel és elemzésekkel ellentétben Bojti János a Hovanscsina újraszerkesztését és újrahangszerelését, valamint a hiányzó részek rekonstrukcióját követően alakítja ki saját újszerű álláspontját. A kötet értékét tovább növeli, hogy az átfogó elemzés mellett az olvasó az opera szövegkönyvének első magyar nyelvű műfordítását is megtalálja.
oldal
4990 Ft
Hamburger Klára
A fordítóként és szerkesztőként is komoly életművet maga mögött tudó Szabolcsi-díjas zenetörténész, Hamburger Klára a 20. század második felében felvirágzó Liszt-kutatás egyik legjelentősebb, nemzetközileg ismert alakja. Lisztről szóló első írásai az 1960-as években jelentek meg, tanulmányait magyar, angol, német, francia, olasz és orosz folyóiratokban, könyvekben publikálta. Liszt életét és művét összefoglaló könyvének felújított, bővített kiadása Franz Liszt: Leben und Werk címen 2010-ben jelent meg a Böhlau Verlagnál, Liszt Ferenc zenéje című munkája pedig a Balassi kiadó gondozásában.
A most megjelenő tanulmánykötet egy hosszú és gazdag kutatói életút megkoronázása: ismertebb és kevésbé ismert - ma azonban csak nehezen hozzáférhető - írásait gyűjti egybe. A tanulmányok között egyaránt helyet kapnak átfogó témákat tárgyaló írások - Wagner és Liszt barátsága, Liszt cigányzene-fogalma, az utókor képe Lisztről -, a zeneszerző ismert kortársaihoz fűződő viszonyát áttekintő szövegek, s persze zenei kérdéseket tárgyaló, elemző jellegű cikkek. A magyar olvasó számára különösen izgalmasak és fontosak lehetnek azok a tanulmányok, amelyek Liszt magyar kapcsolatait tárgyalják, rávilágítanak arra a közegre, amely a 19. századi Magyarországon körülvette a ,,hírhedett zenészt", és amelyek megerősítik, hogy Liszt számára rendkívül fontos volt magyarsága és szülőhazájához fűződő viszonya.
352 oldal
4490 Ft
Dolhai Attila (előadó)
Dolhai Attila hazánk egyik legismertebb énekese, aki karrierje során a musicalirodalom számos jelentős szerepét játszotta el és vitte sikerre. Négy év kihagyás után a művész egy duplalemezes válogatással tér vissza, amelyen a nevével már korábban összeforrt dalok mellett olyan slágerek is felcsendülnek, amelyeket a közönség most először hallhat tőle, néhány szerzemény pedig újszerű köntösben, friss hangszerelésben szólal meg.
A lemez további különlegessége, hogy olyan duettpartnerek közreműködésével készült, mint Janza Kata, Szinetár Dóra, Vágó Bernadett és Vágó Zsuzsi, akik az elmúlt időszakban az énekes állandó társai voltak a színpadon.
A Visszatérés Dolhai Attila különleges ajándéka mindazoknak, akik kedvelik a musical műfaját.
oldal
4990 Ft
Alan Walker
A brit-kanadai zenetörténész, Alan Walker neve jól ismert a hazai közönség előtt: háromkötetes Liszt-monográfiája magyar nyelven is hozzáféhető. Walker Liszt-kutatásai során bukkant rá Hans von Bülow-ra. Bülow volt Cosima Liszt első férje, és a korszak legkiemelkedőbb zongoristájaként, karmestereként tartották számon. Pályája nagyban meghatározta a 19. század második felének zenei arculatát: nemcsak Liszt, hanem Wagner zenéjének is értő tolmácsolója volt. Élettörténete ráadásul romantikus regények lapjaira illik: az általa csodált Wagner szerette el feleségét, az imádott Cosimát. Bülow ennek ellenére nem szakította meg a kapcsolatát Wagnerrel, depressziója ugyanakkor mind inkább elhatalmasodott rajta. Elképesztő élettörténete olyan történészre várt, mint Walker, aki regényszerű izgalmassággal képes írni, ugyanakkor a történészi pontosság és alaposság szolgáltatja munkája aranyfedezetét. A nagyszabású kötet a zeneszerető nagyközönség számára éppoly szellemi izgalmakat kínál, mint a zenész-zenetörténész szakma számára. Bülow-nak ráadásul számos fontos magyar kapcsolata is volt, több ízben is fellépett Magyarországon, komoly sajtóvisszhangra találva ezzel. Ekként a zongorista-zeneszerző nemcsak az európai, hanem a magyar zenetörténetnek is meghatározó szereplőjévé vált, aki bizonyos értelemben fontos összekötő kapcsot is jelentett a hazai és nemzetközi zenei élet között.
656 oldal
4990 Ft
Papp Márta
Három és fél évtized munkájának eredménye a kötetet alkotó tizenkét tanulmány, melyek eredeti alakjukban 1983 és 2016 között láttak napvilágot zenei folyóiratokban, könyvekben, illetve rádióelőadások formájában. Szerzőjük, Papp Márta a rádiós zenei ismeretterjesztés mellett intenzíven foglalkozott a 19. századi orosz zenével, s forráskutatást végzett leningrádi (szentpétervári) és moszkvai könyvtárakban, kézirattárakban, archívumokban. Ennek köszönhetően tárt fel olyan rejtélyes témákat, melyeknek feldolgozását a nemzetközi zenetudományi irodalomban is jegyzik, de amelyeket a szovjet-orosz muzikológusok elmulasztottak kikutatni: ilyen Muszorgszkij Gyermekszoba című dalciklusának weimari fogadtatásáról íródott orosz hamisítvány esetét bemutató esszé, vagy a Háztűznéző című operatöredék két szerzői verziójának lényeges különbségét feltáró tanulmány. A kötetben megelevenedő jelentős orosz zeneszerzőkről (például Glinkáról, Borogyinról, Rimszkij-Korszakovról, Sosztakovicsról) készített portrék kidolgozását a szerző pedagógiai működése, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tartott orosz zenei kurzusok is segítették.

232 oldal
3490 Ft
Claude Debussy
A zeneszerzők többnyire áldozatai a zenekritika műfajának, nem pedig művelői. A zene történetében azonban akad néhány kivétel, akik olykor maguk is ,,hóhérrá" váltak, ha kellett, vagy éppen ha felkérték őket: Schumann és Berlioz mellett Claude Debussy is közéjük tartozik. 1901-től több-kevesebb rendszerességgel haláláig közölt hangversenykritikákat, amelyek vállaltan szubjektív hangon, szellemes, nemritkán vitriolos stílusban számoltak be a századelős Párizs meghatározó - vagy olykor kevésbé fontos - zenei eseményeiről. Az olvasó nemcsak a zene korabeli fővárosának pezsgő hangversenyéletébe nyerhet betekintést a kötet révén, hanem Debussy esztétikai gondolkodását, ízlésbeli preferenciáit is megismerheti. A kritikák olykor mára feledésbe merült zeneszerzőkről vagy előadókról szólnak (őket gazdag jegyzetapparátus hozza közelebb a mai olvasóhoz), máskor neves kortársak és elődők kerülnek Debussy célkeresztjébe. A kötetben Debussy valamennyi írása új fordításban, teljes terjedelmében megtalálható - egy 1959-ben megjelent magyar nyelvű válogatás csupán a teljes anyag mintegy harmadát tartalmazta -, és első ízben kapja kézbe az olvasó magyar nyelven a Debussyvel készített összes ismert interjút.

320 oldal
3490 Ft
Győrffy István
Az összhangzattan a klasszikus zene oktatásának egyik legfontosabb eleme: egyszerre segíti a hallás fejlesztését, a zene harmóniai logikájának megértését és a szólamvezetés alapszabályainak áttekintését. Sokan ódzkodnak tőle, de többnyire nem a tárgyban van a hiba, hanem a tárgyalásmódban: az összhangzattan gyakran válik merev, iskolás gyakorlatok unalmas sorozatává. Jelen kötet, amelynek elsődleges célközönségét a középszintű oktatásban résztvevő muzsikus növendékek képezik, virtuózan kerüli el ezt a hibát. Hihetetlen gazdagsággal és pedagógiai éleslátással válogat Haydn, Mozart és Beethoven életművéből, hogy konkrét zenei példákon keresztül világítson rá a klasszikus összhangzattan valamennyi fontos jelenségére, és vezesse végig a növendéket az egyszerű harmóniafűzésektől a bonyolultabb harmóniamenetekig. A címben szereplő ,,klasszikus" szó nem általában vonatkozik az úgynevezett ,,komolyzenére", hanem kifejezetten a bécsi klasszikus triász fénykorára utal, hiszen a nyugat-európai művészi zene több mint ezeréves történetében számos különböző összhangzattan létezett. Az persze nem véletlen, hogy éppen Haydn, Mozart és Beethoven kora vált a zene történetében a ,,klasszikus" korszakká, hiszen a zeneoktatásban és a hangversenyrepertoárban éppen ez a stílus játssza a legmeghatározóbb szerepet. Győrffy István, Beischer-Matyó Tamás és Keresztes Nóra kötetét tehát nemcsak a zene magasabb szintjeinek elérésére aspiráló diákok, hanem gyakorló muzsikusok is haszonnal forgathatják - feltéve, hogy érdekli őket, ami a zene felszíne mögött rejlik.
240 oldal
4990 Ft
Vass Norbert (szerk.)
Jelen kötet a Budai Ifjúsági Park, valamint a Kádárkorszak
könnyűzenéjének jobb megismerését szolgálja.
A kiadványban helyet kapó öltözködés-,
gasztronómia-, ifjúságpolitika-, valamint hangszertörténeti
tanulmányok, az Ifipark karakterét, legfontosabb
figuráit felvillantó dolgozatok, a gazdag
képanyag, illetve az egykori ,,Ifiparkerek" és
a Parkban fellépő zenészek szubjektív visszaemlékezései
egy olyan korszakot tárnak elénk, amely
folyamatosan változtatta szabályait, a szabálytalanságot
azonban nemigen tűrte. Ebben a korszakban
vigyázó szemek figyelték, hogy ízléstelen-e a
tánctéri tviszt, a fellépéseket pedig a dalok között
elhangzó kommentárok miatt rögzítették elsősorban.
Ebben a korszakban ideológiai kérdésnek
számított a farmernadrág és a frizura, névadója
pedig rendszeres hajmosásra utasította renitens
népét. Bízunk benne, hogy könyvünk hozzájárul
ahhoz, hogy színesebb képünk alakuljon ki erről
a korszakról, ami főleg fekete-fehér fotográfiákon
őrződött meg számunkra.
176 oldal
3590 Ft
Albrecht Wellmer
,,Van-e a zenének nyelve? >>Nyelvszerű-e<< a zene? (...) Ha képesek lennénk is e kérdésnek világos értelmet adni, vajon volna-e rá általános válasz? 20. századi fejlődésével (...) összefüggésben felhozták,...
Oliver Hilmes
Fordította: Kelenhegyi Andor
Európa 20. századi kultúrtörténetének kevés ellentmondásosabb alakja van, mint Alma Mahler-Werfel (1879-1964). Jelentős művészek hosszú sorának volt szerelme és múzsája: festők, írók, építészek, zeneszerzők...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ