kiadvány oldalanként
Szűcs Krisztián - Szálinger Balázs
A magyar költészet és a zene mindig is társak voltak - de a Szűcsinger valami egészen más. A zene itt rangján kezeli, de nem tiszteli túl a verseket, nem csupán tolmácsolója a versnek, hanem veleszületett testvére, új esélye is.
Szűcs Krisztián zenész és Szálinger Balázs költő jó pár éve vándorolnak közös sorozatukkal, mely egyszerre popzenei koncert és irodalmi est, kabaré és paródia, a visszapillantó tükörben pedig öröm és bánat, sírás és nevetés gombafelhői emelkednek, egyre magasabbra. Duójuk a költészet és a zene viszonyának újabb, mégis hagyományosabb világát idézi meg. A Szűcsinger hősei ekhós szekereken járnak-kelnek, eltévednek és korábban érkeznek, olykor felléptetik magukkal a barátaikat, bolondoznak és haragszanak, és egyformán meghatja őket a szerelem, a világháború fájdalma vagy egy falusi kultúrház impozáns mérete.
Első kiadványuk az Ennyit tudtunk segíteni címet viseli. A kötethez mellékelt lemezen - amelyen vendégelőadóként Bödőcs Tibor és Kovács Krisztián is közreműködik - főként saját szövegek, részben pedig Karinthy-, Petőfi-, Kosztolányi- és Háy János-művek felhasználásával írott dalok hallhatók, amelyek közé itt-ott prózai betétek ékelődnek.
Maga a kötet pedig egy sokszínű kis válogatás, amelyben a lemez anyagai mellett helyet kapnak a Szűcsinger műsorából mára már kikerült szövegek, van interjú a legelkötelezettebb rajongókkal, és egy Szűcsinger-térkép is, a duó országjárásának eddigi állomásaival.

64 oldal
3590 Ft
Herpy Miklós
Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze: Liszt Ferenc és Bartók Béla korát. Vándoréveiben Hubay Jenővel társulva koncertezte végig Európa zenei központjait. Párizsban, Londonban és Brüsszelben aratott sikereket, majd Berlinben lett tanár és komponista. Harmincnégy évesen, érett művészként tért haza, és ettől kezdve életét a zongoratanításnak és a magyar zeneművészet fejlesztésének szentelte. Zenéjében sokat merített a francia és német kultúrából, anélkül, hogy magyarságából veszített volna. Ez a rendhagyó kötet neki és kortársainak állít emléket, és 2018- ban, Aggházy halálának centenáriumi évében számos eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert dokumentum és kép segítségével kísérli meg megtörni a csendet, amely e muzsikust és generációját még ma is övezi.
228 oldal
3990 Ft
Fazekas Gergely
A zenei gondolatok időbeli elrendezésének kérdése, vagyis
a zenei forma témája valamikor a 18. század második
felében tűnt fel a zeneelméleti gondolkodásban, a J. S.
Bach és a zenei forma két kultúrája című könyv azonban
a 18. század első felének zenéjét, elsősorban Johann
Sebastian Bach életművét vizsgálja. Fazekas Gergely arra
tesz tehát kísérletet, hogy feltárja, miként gondolkodtak
a zenei formáról azt megelőzően, hogy a kérdés a zeneelméleti
irodalom szerves részévé vált volna. A kötet párhuzamos
dialógusok sorozata, amelyben párbeszédbe
lépnek egymással 17-18. századi zeneelméleti szövegek,
a 19. századi Bach-irodalom bizonyos szeletei, kurrens
zenetudományi elméletek és Bach-darabok analízisei. A
zenetörténet és zeneelmélet határvidékén járó, lendületes
stílusban megírt szöveg számos olyan témát tárgyal,
amely a Bach kora iránt érdeklődő zenerajongó számára
is érdekes lehet: ilyen a zenemű 18. század eleji fogalma,
zene és retorika problematikus viszonya vagy Bach fogadtatástörténetének
néhány különös mozzanata. A zenei
felfedezésekben gazdag, részletes elemzések ugyanakkor
a különböző műfajú kompozíciók mélyebb rétegeibe
kalauzolják el az olvasót, hogy képet adjanak róla, miként
épülnek fel Bach káprázatosan végiggondolt hangzó
konstrukciói.
Fazekas Gergely (1977) zenetörténész, a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem docense. 2012 és 2017 között
a Rózsavölgyi és Társa Kiadó főszerkesztője volt, a 2017-
2018-as tanévben Fulbright-ösztöndíjjal az amerikai Bard
College-on tanított. Budapesten él.
264 oldal
3490 Ft
Theodor W. Adorno
A Mahler. Egy zenei fiziognómia Theodor. W. Adorno egyik legismertebb munkája, egyszersmind méltó párja a szerző zenefilozófiai főművének, Az új zene filozófiájának. Az először 1960-ban megjelent könyv jelentőségét két perspektívában lehet fölmérni: az adornói életművön belül, illetve a Mahler-recepcióhoz való hozzájáruláson keresztül.
Adorno már az 1920-as évek közepén, Alban Berg Wozzeck című operájának értelmezése kapcsán megpróbált kidolgozni egy olyan általános elméletet, amely egy mű (méghozzá egyetlen mű) közvetlen közelében marad. Másrészt még a hatvanas években is meg-megjelentek olyan elemzései, amelyek konkrét életművekkel foglalkoznak. Ennek kiemelkedő példája a Mahler-monográfia. A kutatás egyre inkább hajlik arra, hogy ebben a könyvben lássa Adorno zenefilozófiai működésének csúcspontját.
208 oldal
3490 Ft
Theodor W. Adorno
Az új zene filozófiája sok tekintetben a 20. századi esztétikai és zenefilozófiai irodalom meghatározó alapműve. A szerző amerikai emigrációs évei (1940-1948) alatt íródott és 1949-ben megjelent könyv az előszó iránymutatása szerint A felvilágosodás dialektikájának ,,kidolgozott exkurzusa", arra tett meghatározó kísérlet, hogy a frankfurti iskola főművének elveit és belátásait átfogóan alkalmazza és próbára tegye a művészet, elsősorban a zene jelenségein.

Ebből adódóan e könyv igen komplex értelemben válik zenefilozófiává: egyszerre tartalmaz szakavatott és artisztikus elemzéseket konkrét zeneszerzési technikákról, konkrét művekről, fejteget izgalmas általános esztétikai kérdéseket, művészet-hermeneutikai problémákat úgy, hogy mindezt az észkritika és a felvilágosodás dialektikus történelmi folyamatának összefüggéseibe ágyazza.

Adorno szemében a zene a társadalmi igazság és hamisság hordozója: ,,a művészet formái pontosabban jegyzik fel az emberiség történelmét, mint a dokumentumok". A szépség helyére a műalkotás igazságtartalma lép - a mű így képes kognitív funkció ellátására. A művészet alakzatai saját logikájukat követve válnak a társadalmi igazságok (mint a szubjektum helyzete vagy a hatalmi struktúrák) megjelenítőivé - de sohasem a vulgármarxista értelemben vett közvetlen visszaadásává, tükrévé. A szerző mindezt a 20. század eleji zenei avantgárd történésein, s különösen Arnold Schönberg és Igor Stravinsky művészetén keresztül gondolja bemutathatónak.

Adorno életművének e meghatározó darabja mindeddig fájdalmasan hiányzott a magyar könyvkultúrából, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar olvasóközönség előtt még ma is alig ismert a 20. század legnagyobb hatású zenefilozófusa. Az új zene filozófiájának megjelentetésével a magyar könyvkiadás régi, nagy adósságát törleszti.

240 oldal
3490 Ft
A Malek Andi Soulistic együttes egy korszakváltó találkozás eredménye.
Adott egy jazz-muzsikus, aki régóta figyeli a magyar népdalokat, és egy énekesnő, aki bármit is énekelt, a népzene mindig szívügye maradt.
Malek Andrea és Jáger Bandi közös produkciójában, amely az örömzene és a tudatosság kombinációjára, valamint a népzene, a jazz és az r&b elemeinek sajátos ötvözetére épül, népszerű és régóta elfeledett magyar népdalok hallhatók.
A projekt művészi igazgatója Jáger Bandi, de minden zenekari tag saját jogán van jelen, és a színpadon egy kicsit mindenki szólistává válik, s mindenki azon dolgozik, hogy a népdalok üzenete eljusson a közönséghez.
A magyar népdal pedig annyi lehetőséget kínál, s olyan gazdag, hogy nincs is más lehetőségünk, mint tisztelettel közelíteni felé.
4 oldal
2490 Ft
Dohnányi Ernő
,,A kamarazene Dohnányi művészetének legigazibb melegágya" - fogalmazott Tóth Aladár a zeneszerző harmadik, a-moll vonósnégyesének (op. 33) bemutatója kapcsán 1927-ben. A Rózsavölgyi Kiadó és az MTA BTK Zenetudományi Intézet kooperációjában készült lemezen egy fiatalokból álló együttes, a Rondo Quartet (Pintér Dávid, Dóczi Áron, Tornyai Péter, Mód Orsolya) rögzítette az életmű méltán népszerű kamaratermésének e ritkábban játszott darabját. A felvétel emellett egy igazi kuriózummal is szolgál: a szerző azonos hangnemű, kiadatlan ifjúkori kvartettjének (1893) felvételével, melyről valószínűleg maga Dohnányi sem gondolta volna, hogy egyszer lemezről is meg lehet majd hallgatni.
12 oldal
2490 Ft
Dohnányi Ernő, a világhírű zeneszerző, zongoraművész és karmester 1949-től haláláig,1960-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Lehetőségei, problémái és életkörülményei gyökeresen különböztek mindattól, amit élete korábbi időszakaiban tapasztalt. Sokáig még a Dohnányi-életmű korlátozott ismertségéhez képest is nagyon keveset tudhattunk erről a különleges periódusról, 2014-ben és 2015-ben azonban a Magyar Állam megvásárolta és hazahozatta az amerikai Dohnányi-hagyaték jelentős részét. Az anyagot, melyhez a lemezen szereplő hangfelvételek is tartoznak, jelenleg az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma őrzi. A különböző amerikai egyetemi városokban készült koncertfelvételek páratlanul értékes dokumentumai a hetvenes éveiben járó Dohnányi zongoraművészetének. Annál inkább, mivel az tengerentúli sajtóban rendszeresen ,,az utolsó romantikus"-ként aposztrofált muzsikus köztudomásúlag nem szeretett lemezre játszani, így az utókor alig-alig élvezheti legendás játékát. A duplalemezes válogatásban a felvételek zömét kamarazene teszi ki - az a műfaj, amelyben a visszaemlékezések szerint Dohnányi előadó-művészetének egyik ,,ékköve" volt.
oldal
4490 Ft
Demeter Tamás
A kötet a 20. századi magyar zeneesztétika egy lehetséges narratíváját kínálja: megmutatja, hogy e zeneesztétika fejlődése miként illusztrálja a magyar filozófiatörténetben domináns szociologizáló hagyomány alakulását. E történetet a szerző a 20. században egymásra torlódó szociologizáló filozófiai módszertanok vezérfonalára fűzve beszéli el, s így mutatja meg, hogy miként kapcsolódnak a zeneesztétikai problémák koruk általános filozófiai problematikájához. A szóban forgó történet a pozitivizmus, a szellemtörténet, a marxizmus és posztmarxizmus csomópontjai köré szerveződik, anélkül azonban, hogy szakadozott lenne: a fogalmiság és a módszertanok különbözősége ellenére a csomópontok között az egyes személyek, problémák és olykor bizonyos értékelések is olyan kontinuitást teremtenek, amely a 20. századi magyar eszmetörténetben éppoly ritka, mint a társadalomtörténetben. A kötet azonban nem pusztán egy történetileg értékes hagyomány kanonizálására tesz javaslatot, hanem arra is rávilágít, hogy ez az örökség továbbra is megvitatásra méltó filozófiai és szociológiai kérdések megfogalmazására inspirál.
120 oldal
1990 Ft
Angster József
Angster József (1834-1918) a leghíresebb magyar
orgonaépítő, a legendás pécsi orgonagyár alapítója.
Idős korában, családja számára vetette papírra élettörténetét
fiatalkori naplói, emlékezete és cégének
dokumentumai alapján. Így született meg ez az egyedülálló
kortörténeti dokumentum, amely most végre
teljes egészében hozzáférhetővé válik a nyilvánosság
számára. A nyolcvan évet átívelő napló betekintést
enged egy 19. századi mesterember életébe, nyomon
követhetjük tanonc- és iparoséveit, európai utazásait,
majd hazatérését Pécsre, ahol családot és orgonagyárat
alapított. A német anyanyelvű, de ekkor már évtizedek
óta magyar közegben élő és dolgozó Angster
naplójának szövege ízes nyelvezettel kalauzolja végig
az olvasót Európa, Magyarország és Pécs másfél évszázaddal
ezelőtti világába. Izgalmas szellemi kalandot
kínál nemcsak az orgona szerelmesei számára, hanem
mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogy miként zajlottak
e történelmi szempontból oly intenzív korszak dolgos
mindennapjai.
576 oldal
5490 Ft
Szűcs Krisztián - Szálinger Balázs
A magyar költészet és a zene mindig is társak voltak - de a Szűcsinger valami egészen más. A zene itt rangján kezeli, de nem tiszteli túl a verseket, nem csupán tolmácsolója a versnek, hanem veleszületett...
Herpy Miklós
Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze:...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ