A "ha nem is igaz, nagyon jó" történetek könyve (Muzsikus-anekdoták)

Muzsikus-anekdoták

Nem szerzőként, csak válogatóként jegyzi a könyvet, talán emiatt nem kapott helyet neve a borítón, pedig elismerés illeti Márkus Jánost, amiért ilyen tartalmas, szórakoztató anyagot pakolt össze.

1500 történet több mint 400 muzsikusról - így a felvezető/ajánló szlogen. Nem számoltam meg, biztos annyi, a könyv oldalszáma és vastagsága már amúgy is jelzi: hosszan tartó élményről van szó.
Mert ugye egy ilyen gyűjteményt amúgy sem egyhuzamban kell olvasni, úgy eleve el is veszti a hatását; nem véletlenül szoktak az anekdotákból egyszerre csak egyet-kettőt megjelentetni - már ahol és amikor (a Fülesben művelték például ezt anno, tudatosan, hétről-hétre).

 

Viszont, ha már így egyben, nagy tételben találkozunk a közkinccsel, ránk van bízva, hol lapozunk bele, kiről olvasunk, kin röhögünk. Márkus János megkönnyítette a dolgunkat, logikus felosztásban tálalja az anekdotákat. Külön fejezet foglalkozik a zeneszerzőkkel, a karmesterekkel, az előadókkal, s van egy záró blokk, mely a "szintén zenészekről" szól. További könnyítés, hogy a korszakos tagolás helyett alfabetikus sorrendbe rendeződtek a célszemélyek, így könnyebb visszakeresni a sztorikat, elég, ha megjegyezzük, kiről volt szó.

Amúgy nem lehet könnyű összerakni egy ilyen kollekciót - sok esetben talán pont ez a "kiről volt szó" a sarkalatos kérdés. Mert az anekdotának mint műfajnak a sajátossága, hogy bizonyos korlátokon belül tetszés szerint cserélhető benne az alany. Ismerjük a szlogent: "Ez olyan jó, hogy mostantól én mondtam". Hogy ez kitől származik? Elvileg van gazdája, de tulajdonképpen - lásd az előbbieket - bárki mondhatta. S még ha egy anekdota kapcsán van is hiteles, korabeli forrás, akkor is három verzió állítható fel: tényleg az illető mondta, netán mások találták ki róla, vagy csak újabb bizonyítéka annak, hogy mindig is létezett a PR, csak nem így hívták.

Szintén a "szabadon választható" kategóriába sorolja a műfajt a tény, hogy gyakorlatilag egy egyszerű viccet is lehet "nevesíteni" és anekdotaként közzé tenni - erre van is jó pár példa ebben a könyvben. Bár ettől kicsit hiteltelenné válik maga a történet, de valahol pont ez az anekdoták egyik hatóanyaga: "ha nem is igaz, nagyon jó". Már, ha passzol a poén és az alany.

De mitől is fog passzolni, mitől lesz tényleg "nagyon jó"? Le kell-e rántani a történetről minden sallangot, vagy épp ellenkezőleg, ki kell díszíteni, és részletgazdagon tálalni? Nyilván hol így, hol úgy, nagy a távolság, a játéktér a rövid vicc és a terjengős adoma között. Egyszerre könnyítés és nehezítés is, hogy az anekdoták nagy része közkézen (közszájon) kering. Nehezítés, hiszen ki kell választani a legfrappánsabb változatot, és könnyítés, mert ha megvan a győztes, akkor azon már egy dekányit sem kell módosítani.

Úgy tűnik, a Rózsavölgyi kiadványa esetében az utóbbi változatról van szó. Márkus fel is sorolja a könyv végén a forrásokat, de ha nem tenné, akkor sem lehetne nem észrevenni, hogy szó szerint köszönnek vissza komplett anekdotafüzérek már napvilágot látott gyűjteményekből. Másolás - beillesztés.


De hát: "bevált csapaton ne változtass". Attól úgysem kell tartani, hogy ezek a történetek most már végképp így maradnak. Az anekdota egyik alaptulajdonsága, hogy továbbadódik - és nem kell hozzá társaságban még egy sört inni, hogy picit megváltozott formában hangozzék el, üssön és terjedjen tovább a sztori.
Mindehhez kínál bőséges és jó minőségű muníciót ez a könyv.

Kiadvány:
Márkus János
Muzsikus-anekdoták
Rózsavölgyi és Társa, 2009

Forrás:

momus.hu
2009.12.17.

 


2010-02-24 08:53:53
Grabócz Márta a zenei jelentés és narrativitás témakörének világszerte legelismertebb kutatói közé tartozik. Jelen kötete válogatás az elmúlt csaknem két évtizedben megjelent tanulmányaiból,...
Harmony is one of the most important elements of teaching classical music: it helps to train hearing, understand the harmonic logic of music, and overview the basic rules of voice-leading. Many have reservations...
A zeneszerző-életrajzok az esetek túlnyomó részében kevés izgalmat tartogatnak az utókor számára, Georg Friedrich Händel (1685-1759) pályája azonban e tekintetben is kivételesnek mondható....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ