Megfejthetetlen zenészkarrier | Seress Rezső története

 

Seress RezsőHa valamit nem tudsz megérteni, inkább higgy benne – ezt a tanácsot különböző megfogalmazásokban és a világ legváltozatosabb dolgaira vonatkoztatva kaptam már. Most megint csak ezt a tanácsot lehet használni, amikor a Seress Rezsőről szóló legfrissebb mű világot látott.


Eddig minden író, forgatókönyvíró, filmrendező arra koncentrált, hogy érthetővé tegye a híres-hírhedt Szomorú vasárnap évtizedeket és kontinenseket átölelő sikerét.

Hogy csak az utóbbi néhány évtizedre pillantsunk, Müller Péter fogta meg először komolyabban, és a zenés játékból 1983-ban mutatott be remek előadást Vidám Színpad, azóta újra meg újra előveszik a Szomorú vasárnapot.

1999-ben ugyanezzel a címmel német film született (Rolf Schübel rendezte), mondjuk így Seress Rezső élete csak ihletője volt a mozinak, a dramaturgok eléggé szabadon kezelték a történetet, de mindenki tudta, ki van a zongorista, Aradi András neve mögött.

Seress életén mint valami trambulinon dobbantott az új-zélandi Scott Alexander Young. Forgatókönyvéből koprodukcióban készült (2004) a Kávéház az égben című „fiktív dokumentumfilm”.

Seress RezsőÉppen öt éve foglalta össze a MaNcs a dal diadalmas és a zeneszerző sírnivaló karrierjét. Azt a szerencsétlen, végtelenül szimpla dallamot minden valamirevaló zenekar, énekes kézbe vette, a maga alkatára szabta, sikerre vitte. Hiszen tudjuk, az egyszerű dallam olyan, mint „az év arca”: elég képlékeny ahhoz, bármivé lehessen alakítani, formálni, az énekes megmutathatja általa önmaga képességeit.

Rudi bácsi viszont sok évnyi vendéglátózás után, a Kulacs, majd a Kispipa zongorája/pianínója mellől űzetett nyugdíjba. Gál Róbert új könyvével most szélesebb panorámát akar nyitni Seress Rezső életére. Nem erősíti meg, de nem is magyarázza, hogy a félreállított muzsikus öngyilkosságának valóban a kényszernyugdíjazás volt a kiváltó oka. Így, lebegve hagyottan – lehet ez is az ok.

Nagyon szikáran, kevés eseménnyel, kevés párbeszéddel íródott az életrajz, újságcikkekre, korábban írt könyvekre, főként tényekre alapozva. Összetalálkoznak benne a legendássá vált történetek (Klemperer látogatása), az anekdoták, a visszaemlékezés-morzsák (Gobbi Hilda), és főként az egykori szem- és fültanúk emlékezései a szerző saját emlékeivel, a Kispipa falába ivódott sztorikkal – meg a zenével. (Zene is jár a könyvhöz, Seress Rezső dalainak régi felvételei átmentve a cédére.)

A szerző nemigen töltögette ki az életrajz lyukait regényes képzelettel, pedig belefért volna. De talán úgy gondolta, elegendő az, ami dokumentálható. Hát, szűkösen. A hatvanas évek regényes zenészéletrajzainak szerzői több fantáziát applikáltak bele köteteikbe, igaz, olyan vastag műveket ma már nem lehet mindenki kezébe adni…

Az ember közben újraolvassa a dalszövegeket, különösen a híres Szomorú vasárnapét, és ha (legjobb meggyőződése ellenére) derűsen tekint a jövőbe, nem ért semmit. Az eredeti vers, a Jávor Lászlóé, messze túlmegy azon, amit róla mondanak, tudniillik a melankólián – mérhetetlenül érzelgős. Seress később írt rá egy másik változatot – énekelni még nem hallottam, habár a kotta közkézen forog –, Vége a világnak címmel, az is maga a tömény depresszió. Lehet ugyan melankóliának nevezni a dalokból sütő negatív érzelmeket – azért egy lélekkurkász sokkal többet olvasna ki belőle.

Gál Róbert: Szeressük egymást, gyerekek. Seress Rezső történeteDe hát a kötet címe a másik legendás dal indító sorát (bemondását) használja: Szeressük egymást, gyerekek. A szelíd felszólítás ugyebár akkor hangzott el, amikor az ország nagyobbik fele gyűlölte a kisebbik felét. Mivel ilyesmi a világon bárhol és bármikor előfordulhat, nálunk vagy tőlünk akár tízezer kilométerre, megértem, hogy végtelenül kézenfekvően megfogalmazott gondolataival sokfelé tudtak azonosulni.

Nagy kérdés, ha ma Seress Rezső leszállna közénk a felhőkről, leülne a pianínóhoz a Kispipa féltve őrzött kuckójában, el tudná-e varázsolni fakó hangjával, nem különösebben briliáns zongoratechnikájával a mai közönséget. Valószínűleg igen. Ismét mindenki örülne annak, hogy valaki a szeretet hirdeti, egyszerű kis dallamokkal, egyszerű szavakkal.

Ha meg nem, az utókornak ott marad a cédé. Meg az érthetetlen siker emléke.

 

Kiadvány:
Gál Róbert
Szeressük egymást gyerekek
Rózsavölgyi és Társa, 2010


Forrás:
olvassbele.hu

2011-01-28 13:23:20
Herpy Miklós
Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze:...
Fazekas Gergely
A zenei gondolatok időbeli elrendezésének kérdése, vagyis
a zenei forma témája valamikor a 18. század második
felében tűnt fel a zeneelméleti gondolkodásban, a J. S.
Bach és a zenei forma...
Herpy Miklós
Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze:...
Alan Walker
Fordította: Fejérvári Boldizsár
A brit-kanadai zenetörténész, Alan Walker neve jól ismert a hazai közönség előtt: háromkötetes Liszt-monográfiája magyar nyelven is hozzáféhető. Walker Liszt-kutatásai során bukkant rá Hans von Bülow-ra....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ